thumb|Az 1754-ben épült Szentháromság templom thumb|1802-ben készült klasszicista műemlék jellegű kőkereszt, talapzatán Szűz Mária-szoborral
Bősárkány (, ) nagyközség Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai járásban.
Fekvése Magyarország északnyugati részén fekszik, Csornától 9 kilométerre északra, Mosonmagyaróvártól pedig 28 kilométerre délre. A szomszédos települések: északkelet felől Rábcakapi, kelet felől Markotabödöge, délkelet felől Maglóca, dél felől Csorna, délnyugat felől Acsalag, északkelet felől pedig Jánossomorja (Hanságliget).
Megközelítése A településen főutcájaként áthalad a 86-os főút, azon érhető el a legegyszerűbben. Rábcakapival és azon keresztül Kónnyal a 8509-es, Maglócával és azon keresztül Barbaccsal a 8511-es, Kapuvárral pedig a 8514-es út köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek itteni megállási pontja, Bősárkány vasútállomás a központtól mintegy másfél kilométerre délnyugatra van, a 8514-es út vasúti keresztezése közelében.
Története A falu neve 1222-ben szerepelt először egy fennmaradt írásban, a szomszédos Maglócát eladományozó oklevélben, „villa Sarkan” alakban. A Bő-, illetve Beő- előtag csak a XVIII. század elején jelent meg. A falu neve a „sárkány” köznévből keletkezett személynévből vagy földrajzi névből származhat. Az előbbi mellett az szól, hogy az országban több falu is viseli ezt a nevet, az utóbbira pedig a Pesty Frigyes által lejegyzett szájhagyomány alapján gondolhatunk, amely szerint az ún. „Sárkány-dombon” megtelepedő halászok adták a nevét.
A szegény halásznépesség földműveléssel nem is foglalkozhatott, ezért a mindenkori király hosszú ideig nem is tudta eladományozni Bősárkányt. Első adományozására csak1378-ban, I. Lajos uralkodása idején került sor. Ő a somogyi karthauzi szerzeteseknek adta, akik 1390-ben a távoli Sárkányt és más, Sopron vármegyei birtokaikat somogyi birtokokra cserélték. Zsigmond király a Kanizsay család tagjainak adományozta.
A főúri családok egymás közti viszályaiból jobbágyfalvaik is kivették részüket. A bazini grófok és népeik 1460 körül Bősárkányban hatalmaskodtak, a Kanizsai rokonság viszont bősárkányi és barbacsi jobbágyaik élén a kis premontrei birtokot, Maglócát égette fel Mátyás halála után.
A belső viszálykodások után ezen a környéken is megjelent az új, külső ellenség, a török. 1529-ben a Bécs ellen vonuló török sereg a Rábaköz falvait is feldúlta. A Hanság menti falvak népe a mocsárvilág szigeteire menekült előlük.
1535-ben az utolsó Kanizsayt, Orsolyát feleségül vette Nádasdy Tamás. Ezzel a hatalmas Kanizsay-birtokok – köztük Bősárkány is – a Nádasdyakra szálltak.
A falu csak lassan tért magához a török pusztításból. Az 1584-es összeírás szerint Bősárkányban akkor csak 5 család élt. Elsősorban halászatból, de a gazdátlan telkek felosztásával 8 hektár szántó is jutott nekik. 1543-ban, majd 1594-ben, amikor a törökök elfoglalta Győrt, ismét pusztították a Rábaközt. A pusztítás mértékét jól mutatja, hogy 1597-ben Nádasdy kapuvári falvai közül csak kilenccel tudott úrbéri szerződést kötni, a többi semmiféle úrbéri terhet nem tudott teljesíteni. Bősárkány sem, ahol még az 1608-as összeírás is csak 5 családot tudott regisztrálni. Tartós nyomorúság szakadt a vidékre, s ezekkel a településekkel uruk csak 1660 és 1680 között tudott új szerződést kötni.
A reformáció Bősárkányt is elérte, mert a Nádasdy család 1550 körül jobbágyaival együtt áttért a lutheránus vallásra. 1642-ben viszont apósa, Esterházy Miklós hatására Nádasdy Ferenc rekatolizált, és széles körű térítésbe kezdett. A „cuius regio eius religio” elve alapján jobbágyainak is követniük kellett urukat.
Azt, hogy földesuruk az ország egyre hatalmasabb főura, a bősárkányiak ki is használták a szomszéd falvakkal való viszálykodás során. 1645 körül Maglócáról átszöktettek egy jobbágyot, földjeit pedig Bősárkányhoz csatolták. 1647-ben a kapiakkal egy rét birtokjogán különböztek össze. Mindkét esetben a földterületek megszerzése volt a cél, földesuruk pedig támogatta őket ebben. Ezek az események azt mutatták, hogy a falunak nagyobb termőterületekre lett volna szüksége. Későbbi erőszakos földszerzésre azonban már nem került sor, s maradt a másik módszer: a mocsaras területekből nehéz munkával kellett új földdarabokat termővé tenni.
A falu népessége növekedésnek indult. Az 1660-as összeírásban már 19 család szerepel, akik még mindig elsősorban halászattal foglalkoztak.
1671-ben Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért kivégezték, s összes birtokát elkobozták. Bősárkány akkor 10 évre a kincstár kezelésébe került. 1681-ben a császárhű Esterházy Pál nádor vásárolta meg többek között a kapuvári uradalmat is, s ezen belül Bősárkányt.
A XVII. században a népesség már 202 fő volt, de templom még nem volt a faluban, a pap, aki Barbacsról járt át, mert Bősárkány Barbacs fíliája volt, egy jobbágyházban mondta a misét.
A Rákóczi-szabadságharc során, 1704-ben ismét elpusztult a falu: a Rábaközben garázdálkodó labanc rácok felégették más településekkel együtt. Ennek ellenére 1714-ben már állt az új iskola Bősárkányban, templom azonban még mindig nem volt a faluban. Az első kis vályogtemplom 1733-ban épült a földesúr és a hívek adományaiból.
A lakosság tovább növekedett és differenciálódott: 1728-ban az 55 családból már 34 zsellérsorban élt. 50 év múlva még rosszabb lett az arány: 117 családból 89 zsellér. A 18. században már elkezdődött a hanyi láp-szigetek művelésbe vonása: irtásföldekkel igyekeztek a jobbágyok szántóik területét növelni. Az úrbéri terheket az 1768-ban megkötött urbárium szabályozta. Eszerint az ajándékokat pénzzel váltották meg, a földbér és a kilenced maradt. A robotot a rábapordányi majorságban kellett ledolgozniuk. Dézsmát fizettek, irtásföldjeik után pedig irtáspénzt. Az irtáseredetű bérföldek területe a 19. század közepén már meghaladta az 1000 holdat. Így a folyamatosan gyarapodó lakosságnak, még a zselléreknek is jutott elegendő föld minimális szükségleteik kielégítésére.
Újabb fordulópontot az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hozott Bősárkány életébe. A falu amellett, hogy 7 honvédet is adott a magyar seregbe, a bosszúálló osztrákok dühét is elszenvedte. A csornai csatából menekülő osztrákok itt vonultak keresztül az északabbra fekvő Mosonszentpéterig. Előlük persze a lakosság ismét a Hany szigeteire menekült, de néhány, a környéken bujkáló helybelit az ellenség elfogott, és magával vitt. Közülük a Hanság-főcsatorna feletti táborhelyükön hármat mindenféle eljárás nélkül kivégeztek. A lakosság és a szabadcsapatok további ellenséges magatartásán feldühödött Franz von Schlik császári tábornok bosszúból felgyújtatta a falut, ami ismét több évtizedre visszavetette annak fejlődését.
Az irtás- és bérföldek helyzetét az 1857. évi birtokrendezési egyezség szabályozta. Az uraság az 1043 hold bérföldből 1005 holdat visszatartott magának, 38 holdat (telkenként 2 holdat) pedig átengedett volt jobbágyainak. A közös legelőből viszont 675 holdat kapott a falu. Ezt követően megindult a majorgazdálkodás Bősárkány határában is: létrejött Csépmajor és Nyirkaimajor.
A 19. és 20. század fordulója végre pozitív fordulatot hozott. A szegedi kiállításon járt Perepatits Ferenc kántortanító, és onnan tápéi szatyrokat hozott mintának a bősárkányi gyékényszövőknek. Sikerült is elterjesztenie az új formákat, és ezzel megújítani a bősárkányi gyékényező háziipart. Ez a tevékenység már évszázadok óta kiegészítő tevékenysége volt több, Hanság menti falu lakóinak, de a megújulás Bősárkányt híressé tette.
Az első világháború 72 áldozatot követeltek Bősárkánytól.
Az 1919-es Tanácsköztársaság politikailag megosztotta a falu lakosságát. A tőle saját felemelkedésüket remélő zsellérek közül többen szimpatizáltak az új eszmékkel.
A két világháború között a gyarapodó lakosságot már nem tudta eltartani a falu határa. A szegény családok férfi tagjai és a nélkülözhető nők minden nyáron és ősszel messzi majorságokba mentek dolgozni. Otthon a gyékényes háziiparban már a 6-8 éves gyerekek is dolgoztak.
1937-ben a falubeli értelmiségiek kezdeményezésére megalakult a Háziipari Szövetkezet, hogy segítse a szatyorkészítők termékeinek jobb áron való eladását. Addig ugyanis e termékeket csak a falu zsidó kereskedői vásárolták fel, akik ún. „jancsibankóval” fizettek, amivel csak az ő boltjukban lehetett vásárolni.
A település első lakosságcsúcsát 1940-ben érte el, amikor 2400-an laktak a faluban. 1941-ben az egyházközség el is határozta a templom bővítését, amihez még az egykori kegyúr, Esterházy Pál is hozzájárult. A régi barokk templomhoz egy kereszthajót és új szentélyt építettek. Az építkezés 1944-ben fejeződött be, amikor a második világháborúban már Bősárkány lakosai közül is sokan vesztették életüket a keleti fronton és hadifogolytáborokban. Az első orosz egységek 1945. március 28-án vonultak be a faluba. Még abban az évben megtörtént a földosztás, melynek során 300 földigénylő között 799 katasztrális holdat osztottak ki. Az első mezőgazdasági termelőszövetkezet 1950-ben 40-50 szegényparaszt részvételével megalakult, de 1956-ban a forradalmi események hatására fel is oszlott.
1957-ben új termelőszövetkezetet próbáltak alakítani, de az csak 10 fővel sikerült. A tagok létszáma csak lassan növekedett, de 1959-ben már az egész falu a szövetkezetben gazdálkodott.
Az 1960-as években a fejlődésnek indult falu külsőleg is megváltozott. Új házak épültek, megnövekedett a belterület. Megszaporodott a továbbtanuló gyerekek száma, akik szakmát tanulva már nem a mezőgazdaságban akartak dolgozni, hanem a jobb kereset reményében bejártak a győri gyárakba. Sokan el is költöztek a városokba.
Az 1970-es körzetesítési politika következtében Bősárkány közigazgatásilag is a környező falvak központja lett, így még dinamikusabban fejlődött tovább. A termelőszövetkezeteket is egyesítették „Hanságmenti MGTSZ” néven. A környező kisiskolákat is a bősárkányi általános iskolába integrálták. 1971-ben a Háziipari Szövetkezeten belül létrehozták a varrodát is, amely újabb munkahelyeket teremtett.
A rendszerváltás után, 1990-ben megalakult az új önkormányzat, amely eddig a nehéz helyzet ellenére eredményesen működött.
1992-ben megszűnt a közös termelőszövetkezet, és sokan kiléptek a helyiből is, hogy megpróbálják az önálló gazdálkodást a „visszaszerzett” földeken.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Sipőcz Ernő (Demokrata Baráti Kör) 1994–1998: Szalay Imre (KDNP-FKgP) 1998–2002: Szalay Imre (Fidesz-FKgP-MDNP-MKDSZ) 2002–2006: Szalay Imre (Fidesz–MKDSZ) 2006–2010: Szalay Imre (Fidesz–KDNP) 2010–2014: Szalay Imre (Fidesz–KDNP) 2014–2019: Szalay Imre (Fidesz–KDNP) 2019–2024: Szalay Imre (Fidesz–KDNP) 2024– : Takács László (független)
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,5%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (9,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 81,2%, református 0,2%, evangélikus 1,7%, felekezeten kívüli 1,6% (14,6% nem nyilatkozott).Bősárkány Helységnévtár
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% szerbnek, horvátnak, görögnek, cigánynak és bolgárnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,6% volt római katolikus, 1,9% evangélikus, 1,6% református, 0,6% görögkatolikus, 0,1% ortodox, 0,8% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 4,6% felekezeten kívüli (30,3% nem válaszolt).Bősárkány Helységnévtár
Látnivalók Római katolikus templom a Templomtérrel. A Szentháromság Római Katolikus templom Esterházy herceg adományából épült 1754-ben. A templom üvegablakai Maráz Sándor címzetes prépost plébánossága idején Dr. Szabó Zoltán pap, művészettörténész, festőművész tervei alapján a Mohay üvegműhelyben készültek. Szent Sebestyén, Flórián, Rozália-szoborcsoport