Ostojićevo () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljinától légvonalban 11, közúton 15 km-re északra, a Száva közelében, a Bistrik és a Resnik nevű időszakos vízfolyások között, 81-83 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Tuzla 427-1-4 A falu Bijeljina község északnyugati részén található, mintegy 5 km-re a Száva folyótól és mintegy 7 km-re a Drina folyótól. A település újratelepítése és rekultivációja előtt a falut tavak, nádasok és folyók hálózták be. Főbb településrészei: Karanovača, Milkuša, Panjik és Svinjarevac.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb579449Bosnyák10Horvát23Jugoszláv100Egyéb32Összesen595454

Története A régészeti leletek tanúsága szerint itt már az őskorban élénk társadalmi élet folyt. Batković és Ostojićevo falvak területén tárták fel a régészek a Semberja régió legnagyobb neolitikus településének maradványait, ahol régészetileg összesen négy lelőhelyet kutattak – Gradac és a Mezőgazdasági Telep Batkovićában, valamint Veliki és Mali Gradac Ostojićevóban. A települések a Bistrik-patak mentén, egymás közelében helyezkedtek el. Ostojićevo régió két egymás melletti alacsony dombja, a Veliki és a Mali Gradac lelőhelyek egy neolitikus település maradványait rejtik. Mali Gradacnál a kultúrréteg körülbelül 1,2 m vastag, Velikinél pedig akár 2 méter vastag is lehet. Az itt végzett ásatások és a bőséges leletanyag lehetővé teszi, hogy meglehetősen megbízható képet rekonstruáljunk a régió neolitikus településeinek lakóinak mindennapi életéről. Gazdaságuk fő ága – akárcsak más neolitikus közösségekben – a mezőgazdaság volt. Erre utalnak többek között a Veliki Gradacban (Ostojićevo) és a Batkovićban található Gradacban talált kőmalomkövek. Semberija területének jelentős részét akkoriban sűrű tölgyerdő borította, gazdag vadállományban, a tavakban, folyóágakban és patakokban pedig rengeteg hal és kagyló élt. Kagylókból ékszereket, a levadászott szarvasok agancsából pedig különféle eszközöket és egyéb tárgyakat készítettek. A házak többnyire egy részből álltak, középen tűzhellyel vagy kemencével, amely körül minden élet zajlott. Az ilyen építészet miatt a neolitikus településeken a tüzek állandó veszélyt jelentettek, és gyakran elpusztítottak egyes házakat és egész településeket. Ez egyértelműen igaz volt az Ostojićevói Veliki Gradac településen is, ahol mindkét kialakult építési szint házai – amelyek között egyébként nem volt jelentős kronológiai különbség – tűzvészben pusztultak el. A fent említett Semberijai neolitikus lelőhelyeken talált kerámiaanyag a Vinča-tordosi kultúra úgynevezett kelet-boszniai változatának tipikus jegyeit mutatja, és teljes mértékben megfelel Északkelet-Bosznia más neolitikus lelőhelyeinek. A bádeni kultúra tárgyi maradványait tartalmazó települést is felfedezték az említett Veliki Gradac lelőhely fiatalabb rétegében Ostojićevóban, mely szintén ehhez a kultúrához tartozik. Előfordulnak olyan esetek, amikor különböző kultúrákból származó leletek jelennek meg ugyanazon rétegekben, ami nyilvánvalóan a régebbi kerámiaelemek fiatalabb időszakokban való megtartásának következménye. A Semberja régióban a kostolac kultúra leleteit az ostojićevói Adice lelőhelyen mutatták ki a kerámiatöredékek felszíni leleteiből, míg egyes kerámialeletekben a vučedol-kultúra elemeit is felismerik.

Ostojićevóban, a korábban említett Veliki Gradac őskori lelőhelyen római településnyomokat is megfigyeltek a felszíni rétegben. Hasonló a helyzet a szomszédos, azonos nevű batkovići őskori lelőhellyel is, ahol elszórt római tégla- és kerámiadarabokat, sőt állítólag aranypénzeket is találtak. Számos felszíni római vörös kerámialeletet jegyeztek fel a Jazbina lelőhelyen, a szintén batkovićiben található Lipovica falucskában a Crkvište lelőhelyen pedig, körülbelül egy hektáros területen számos római fal- és téglatöredéket találtak. A dašnica-pataknál egy római híd maradványa is előkerült. Irma Čremošnik többéves kutatásai során, melyeket jazbinai és orašići lelőhelyeken végzett, nagyszámú kerámiát és egyéb anyagmaradványt talált, amelyek a kora középkorból (a 7. és 12. század közötti időszak) származnak. Hasonló települést kutatott S. Perić Ostojićevóban a Gradine lelőhelyen. A középkori település létére utal IV. Béla magyar király 1235-ból származó pénzérméjének véletlen megtalálása, mely kétségtelenül a mai település szerbek általi megalapítását megelőző időszakból származik. A pénzérme a szomszédos Macsói bánságban használt érméknek felel meg abból az időszakból, amikor a magyar uralom a szomszédos területeken, Drinától keletre teret nyert. A kerámia anyagból ítélve a helyszín még pontosabban a 14. század második felétől a 15. század közepéig terjedő időszakra datálható és valószínűleg megszűnt a bánságok alapításáért folytatott harcok, valamint az oszmán és a magyar uralom közötti határövezetek létrehozása miatt a 15. század hetedik évtizedében vívott harcok miatt.

A mai település az oszmán uralom idején jött létre. Létrehozása előtt a hagyomány szerint a falut tavak, nádasok és folyók szegélyezték. Semberija területét 1520 és 1529 között foglalták el az oszmánok. A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel. A népi legenda szerint a településen egykor tizenegy ház volt, lakói mindannyian azért telepedtek le Ostojićevóba mert itt kerestek menedéket, mivel „megöltek egy törököt”. A település a 16. század elejétől 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Nevezetességei Szent Illés próféta tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 15,9x9,5 méter, építése 1998-ban kezdődött. A templom alapjait 1998. november 14-én szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. Miután az építkezés 2002-ben befejeződött és a belső díszítés is megtörtént, a templomot ugyanazon év augusztus 2-án Vaszilje püspök szentelte fel.

Régészeti lelőhelyek

Adice – őskori település maradványai a Bistrik és Grabovička-patakok között, ahol a szántóföld felszínén a kostolaci kultúrához tartozó csaréptöredékeket találtak.

Gradine – kora középkori település maradványai. A lelőhelyen S. Perić vezetésével 1971 és 1980 között korai szláv település nyomait tárták fel. A földbe süllyesztett házak alapjai mellett szabadon álló tűzhelyek, cseréptöredékek, háztartási hulladék, hamu és vas nyílhegyek kerültek elő.

Mali Gradac – őskori település és középkori temető maradványai. A kultúrréteg mélysége elérte az 1,20 métert, mely újkőkori háztartási hulladékot, cseréptöredékeket, tűzhelyek maradványait tartalmazta. A felső régetben késő középkori csontvázas sír került elő.

Veliki Gradac – őskori és római kori település maradványai. A Bistrik-patak meletti enyhén hullámos területen a kultúrréteg 2 méteres mélységig ért. Az alsó rétegben újkőkori, a badeni kultúrához tartozó leletek kerültek elő, míg a felső rétegben római kori település maradványait találták.

Jegyzetek

Források

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései