Tófalu

Tófalu község Heves vármegye Füzesabonyi járásában, a Tarna völgyében.

Fekvése A vármegye középső részén fekszik, a Gyöngyösi-síkon, a Tarna völgyében, a vármegyeszékhely Egertől délnyugatra. Területe hordalékkúp-síkság, a tengerszint feletti magasság jellemzően a 200 métert sem éri el. Az éves csapadék 550–600 mm, az évi középhőmérséklet 10 °C, az évi napsütéses órák száma 1950-2000. A gyenge lefolyású terület vizeit a Tarna és a Kígyós-patak gyűjti össze. A természetes növényzet elsősorban lágyszárú fajokból áll; erdőterülete csekély.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Aldebrő, északkelet felől Feldebrő, kelet felől Kerecsend, dél felől pedig Kápolna. Nyugat felől a Mátrai Erőmű nagy kiterjedésű lignitbányája határolja, melynek területe nagyrészt szintén Aldebrőhöz tartozik; északnyugat felől pontszerűen határos még Vécs községgel.

Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 2417-es út, mely Kápolna belterületén ágazik ki a 3-as főútból és végighúzódik a központján. (Határszélét délnyugaton érinti még a 2420-as út is.)

Belterületének nyugati széle közelében húzódik a , amelynek egy megállási pontja volt itt, Tófalu megállóhely; 2007. március 4. óta azonban a vonalon nincs személyforgalom.

Története Helyén, a debrői völgyben egykor Tótfalu állt, mely az Aba nemzetségből származó Debreiek birtoka volt. Nevét 1352-ben említették először a Debreiek birtokaként. Később 1417-ben, 1438-ban és 1446-ban Tothfalu néven fordult elő az oklevelekben. 1417-ben, Debrei Miklós örökös nélküli halála után Zsigmond király megengedte Kompolthi István ítélőmesternek, hogy elfoglalja Tothfalut. 1438-ban azonban, miután a Debreiek hűtlenségbe estek, itteni birtokukba a Rozgonyiakat iktatták be. A török időkben az 1552. és az 1554. évi adóösszeíráskor az elpusztult helységek között szerepelt. 1564-ben itt csak négy portát írtak össze és az összeírásokban a helység neve Tottfalu, Totfalu és Thotfalw alakokban fordult elő. Az 1635-ik évi összeírásban fél, 1647-ben is fél, 1675-ben fél és 1686-ban ismét fél portával volt felvéve. Ezekben az összeírásokban Tótfalu és Tóth-Falu néven szerepelt. Az 1693. évi összeírás szerint II. Rákóczi Ferencnek, 12, gróf Erdődy Györgynek 8 jobbágytelkét említették itt. A Rákóczi-szabadságharc után a török időkben meggyérült lakosságú faluba Tófalu környékéről, osztrák tartományokból, Gyetváról és Gácsról érkeztek a betelepülők. A 18. században Tófalu fejlődött. Az 1741-ik évi összeírás szerint báró Grassalkovich Antal személynök és a Radvánszky család birtoka volt. 1848-ig a debrői uradalomhoz tartozott. 1876-ban gróf Károlyi György elsőszülöttségi hitbizományt alakított a debrői uradalomból, mely utána gróf Károlyi Györgyre, majd gróf Károlyi Mihályra szállt. A 20. század elején Heves vármegye Egri járásához tartozott. 1910-ben 919 lakosából 918 római katolikus vallású magyar volt.

A második világháborúban németek felrobbantották Tófalu régi templomát. A község szinte teljesen egybeépült Aldebrővel, a két községet a Kígyós-patak választja csak el. 1950-ben egyesítették is őket Tódebrő néven, de 1958-ban ismét különváltak, bár ezután is közös tanácsuk volt egészen 1990-ig. A két községnek ma is vannak közös fenntartású intézményei, mint például az Aldebrő területén található Általános Művelődési Központ, ami az általános iskolát és óvodát egyesíti.

Kronológia 14. század – A település első írásos említése. 14-15. század – A Kompolt felől Sirokra tartó hadiút áthaladt Tófalun. 1723 – Első említés a Szentháromság templomról. 1760-as évek – Új templom épül. 1770 – 20 tanulóval római katolikus elemi iskola működik. 1783-85 – Az I. katonai felmérés szerint a Tófalu mellett elhaladó út országút, de csak jó időben használható. 1848-49 – A községben 1848. május és október között 53-an jelentkeztek nemzetőri szolgálatra. 1849. február 26-27. – A kápolnai csatában Tófalu az osztrák támadások egyik támaszpontja. 1885 – Új nyomvonalra kerül a Kápolna-Tófalu közti út és kövezett burkolatot kap. 1890 – Megalakul az Önkéntes Tűzoltó Egylet. 1907 – Létrejön a Tófalui Gazdák Szövetsége. 1924 – A Levente Egyesület helyi szervezete megkezdi működését. 1925 – Az Aldebrő-Tófalui Vadásztársaság létrehozása. 1935-40 – Polgári Lövész Egyesület néven lövészklub működik a településen. 1944. november 17. – A visszavonuló német csapatok felrobbantják az 1760-as években épült templomot.

A települést érintő hadtörténeti vonatkozások A mai Tófalu területén (többek között egy 1783-ból datálható térkép által is igazoltan), állt Csal vára, a hozzá tartozó településsel, Csala/Cseliváraljával. A várat 1417-ben említi először okleveles forrás, mint a Debrei II. Makján leszármazottainak birtokát. A 15. század folyamán a tulajdonjog a Rozgonyiak kezére kerül, majd az 1500-as évek elején Perényi birtok lesz. Pusztulása Hatvan török általi elfoglalása (1544) és Eger sikertelen ostroma (1552) közötti időszakban történt.

Török hódoltság 1550-ben már a törököknek is adózik. 1552-54 között a török pusztítás hatására néptelen lett, de 1564-re újra benépesült. Lakott falu 1576-ban. 1596-ban – Eger elestekor – elpusztult, és még két év múlva is néptelen, ezt követően újra benépesült. 1683-86 között a Bécs ostromára induló török-tatár megszállás során, majd Eger blokádja idején (1687) – kiürítés miatt – egy évtizedre néptelenné vált. 1696-ban már néhány zsellér lakta.

Rákóczi-szabadságharc 1603-ban Rákóczi Zsigmond – a későbbi erdélyi fejedelem – vásárolta meg a debrői uradalmat. Tófalu is Rákóczi birtok lett. A Tarna mentén haladó fontos út okán (Sirok és Eger felé) feltételezhetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem hagyta a települést érintetlenül (rabló portyák, pestis).

Az 1848-49-es szabadságharc thumb|301x301px|1848-49-es szabadságharc emlékmű A községben 1848 májusa és októbere között 53 férfit vettek lajstromba nemzetőri szolgálatra: Adátsi (Adácsi András)Inklovits György ifj.Bíró BenedekInklovits JózsefCsernák SándorKarsay JánosDajkó FerencKerek MátyásDrahos JánosKováts (Kovács) IstvánDrahos Mihály ifj.Kováts (Kovács) JózsefFarkas András BáróMolnár JózsefFarkas Antal ifj.Molnár MátyásFarkas János BudaNagy ImreFarkas József BenceNemtsik (Nemcsik) GyörgyFarkas Márton ifj.Orosz JánosFarkas Máté JánosPotsay István ifj.Farkas Mátyás ifj.Potsay JánosFarkas Mihály felsőSimon JánosFarkas Pál ifj.Snajder (Schneider) IstvánFarkas TamásSzabó András id.Gulyás Mátyás idSzabó GergelyGulyás Mátyás ifj.Szabó István ifj.Gyetvai (Gyetvay) AntalSzabó JánosHorváth (Horvát) János 38 évesSzabó János alsóHorváth (Horvát) János 25 évesSzabó János felsőHorváth (Horvát) MihálySzabó JózsefHutter JánosUzelman JánosHutter JózsefUzelman MártonHutter PálViltsik JánosIgnátz (Ignácz) JánosViltsik MártonInklovits G. György 1849. február 26-án a 14 órakor elkezdő ún. kápolnai csatában a császáriak közül a Csorich-hadosztály Colloredo-dandárja támadta a magyar állásokat Tófalu irányából is.

A kápolnai csata második napján február 27-én reggel 8 óra tájban Tófalu irányából az osztrákok centruma elterelő hadmozdulattal, szemből pedig tüzérségi előkészítéssel megkezdte Kápolna támadását. A császári Coloredo vezérőrnagy dandára 9 ágyúval vonult Tófalu ellen. Dembinski ekkor 10 löveget irányított a veszélyeztetett pontra. Az ellenség visszahúzódott a Tarna túlpartjára. Az egész nap folyamán és a délutáni órákban is Máriássy sakkban tudta tartani a Tófalu felől átkarolással kísérletező Wyss- és Coloredo-dandárt. Jóllehet a térségből induló olasz 16. Zanini gyalogezred II. zászlóalja, miután átgázolt Kápolna irányába a mocsaras réten (Hangács), végül megadta magát. A Poeltenberg vezette magyar csapat is délután 2-3 óra körül kénytelen volt visszavonulni, ha nem akarták, hogy az ellenség elvágja a visszavonulás útját éppen Tófalunál.

Tófalu keleti határában a tüzérségi állások helyén, a Honvédhalmon 1998 óta emlékmű áll. thumb|361x361px|Mária-szobor a templomkertben (Tófalu)

Az I. világháború hősi halottai Ali JózsefGyetvai GergelyLefler FlóriánBíró GáspárGyetvai ImreLefler JánosBíró MihályGyetvai IstvánLehoczky KárolyBoros MártonGyetvai SándorLehoczky LajosBóta JózsefHelgert GergelyOrosz GergelyDajkó IzidorHugli JánosOrosz JánosDomoszlai GergelyHugli MátyásPocsai AdorjánDrahos JánosHutter MihályPocsai GyulaDrahos JánosIgnácz JózsefPocsai JánosFarkas GergelyIgnácz MihálySzabó KárolyFarkas GyulaInklovics IgnácTakács FerencFarkas FerencInklovics RudolfTóth MátyásFarkas ImreJankovics KálmánTóth MiklósFarkas LajosJaskó SándorUzelman ImreFarkas UrbánJeziczky LajosUzelman SándorFáczán LajosKerek Mihály thumb|I. és II. világháborús emlékmű|305x305px

A II. világháború áldozatai Antal SándorDrahos JózsefNagy JózsefBaráth FerencFarkas BálintPocsai BélaBencsura BálintFarkas BélaPocsai GyörgyBíró LajosFarkas JózsefSebők JánosBódi JánosGulyás IstvánSzabó JózsefDajkó JánosGyetvai ImreSzabó SándorDajkó JózsefGyetvai OrbánUmhauzer GyulaDobos IstvánKerek JánosUzelman JánosDrahos JánosKovács GergelyVarga JózsefKovács JózsefVingender József

Tófalu a II. világháború idején a vármegye legnagyobb veszteségét elszenvedett települése volt. A házak közel 2/5-e vált lakhatatlanná. A visszavonuló németek stratégiai okokból felrobbantották Tófalu keleti utcáját (köznyelven Hangács), iskoláját és az 1760-as években épült templomát is.

Közigazgatási változások 1901 előtti neve: Tófalu, Tótfalu, Tótfalva

Közigazgatási jogállása: 1871 előtt jobbágyfalu, úrbéres község, 1871-től 1950-ig nagyközség Külterületi lakott helyei, pusztái 1902-ben: Honvédhalom-tanya.

Járási beosztása:

1863–1883 Tarnai járás 1883–1950. január 31. Egri járás 1950. február 1.–1983. december 31. Füzesabonyi járás

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Páll Dezső (MDF) 1994–1998: Szalai László (független) 1998–2002: Kerek József (független) 2003–2006: Kerek József (független) 2006–2010: Kerek József (független) 2010–2014: Kerek József (független) 2014–2019: Ignácz Szabolcs András (független) 2019–2024: Ignácz Szabolcs András (független) 2024– : Ignácz Szabolcs András (független)

A településen a 2002. október 20-án megtartott önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, szavazategyenlőség miatt. Aznap az 541 szavazásra jogosult lakos közül 379 fő járult az urnákhoz, hármuk érvénytelen szavazatot adott le, az érvényes szavazatok pedig épp fele-fele arányban oszlottak meg a két, független jelölt, Kerek József addigi polgármester és egyetlen kihívója, Váczy Lajos László között. Az emiatt szükségessé vált időközi polgármester-választást 2003. április 27-én tartották meg, ekkor két ellenjelölt is elindult a község korábbi első emberével szemben, ez a helyzet pedig épp neki kedvezett a leginkább: egyedül is több szavazatot szerzett riválisainál.

Jelképei Pecsétje 1699-ből keretbe rajzolt virág, felette fészkében álló gólya, mellette füzér, körirata: Totfalu pe-cseti 1699. Egyes vélemények szerint pelikán látható a pecsétlenyomaton. none|thumb|Tófalu Pecsétje 1699 none|thumb|Tófalu pecsétje 1780 Az 1780-ban vésettben ekevas, mellette egyik oldalon fűszál, másik oldalon három kalász, felettük FP. T. F. betűk. Mai címere csücskös talpú pajzs, kék mezejében, zöld halmon egy jobbra néző gólya áll, két oldalán faág, a halom alatt 1352 évszám. none|thumb|Tófalu címere

Népesség A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81%-a magyarnak, 11,1% cigánynak mondta magát (19% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,2%, református 2,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 15,7% (27,7% nem nyilatkozott).Tófalu Helységnévtár