Rūdolfs Kārlis Leonīds Blaumanis (Ērgļi majorság, 1863. január 1. – Punkaharju, Finnország, 1908. szeptember 4.) lett író, drámaíró, a lett irodalom egyik legeredetibb alkotója.
Munkássága Rūdolfs Blaumanis tanulmányait német nyelvű magániskolában végezte és első irodalmi műveit is német nyelven írta. 1890-ben költözött Rigába és újságírással kezdett foglalkozni. Első elbeszéléskötete 1893-ban észt nyelven jelent meg. Művészetére a falusi élet mély ismerete, a pontos megfigyelések és a lett nemzeti karakter ábrázolása a jellemző. A századfordulóig megjelent elbeszéléskötetei remek novellákat tartalmaznak.
Az elbeszélések mellett Blaumanis színdarabokat is írt. Ezek közöl többet mind a mai napig szívesen játszanak a lett színházak.
Fiatalon gümőkórban megbetegedett, amely 1908. szeptember 4-én végzett vele a finnországi Punkaharju szanatóriumában.
Művei Elbeszélések Pie skala uguns (Rőzsetűznél) (1893) Raudupiete (1898) Salna pavasarī (Tavaszi fagy) (1898) Purva bridējs (1898) Andriksons (1898) Laimes klēpī (1898) Nāves ēnā (A halál árnyékában) (1899) 1971-ben megfilmesítették a rendező: Gunārs Piesis
Színművek Trīnes grēki (1891) Ļaunais gars (A rossz szellem) (1891) Pazudušais dēls (A tékozló fiú) (1893) Potivara nams (1897) No saldenās pudeles (1901) Skroderdienas Silmačos (Vándorszabók Szilmacsban) (1902) Indrāni (1904) Ugunī (Tűzben) (1905) 1966-ban A földmérők ideje címen megfilmesítették rendező: Voldemārs Pūce Sestdienas vakars (1908) Zagļi (1908)
Magyar fordítások Források A lett irodalom kistükre; szerk. Karig Sára, Budapest, Európa, 1977,
Kategória:Lett költők, írók Kategória:1863-ban született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek