Dunabogdány (, ) község Pest vármegyében, a Szentendrei járásban, a budapesti agglomeráció része.
Fekvése
A település a Dunakanyarban, a Szentendrei-Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység (régi térképeken a Pilis) lábánál, a 11-es főút mentén terül el.
Távolsága: Budapesttől 35, Szentendrétől 18, Visegrádtól 5, Esztergomtól 30 kilométer.
Szomszédos települések: Visegrád, Kisoroszi, Tahitótfalu és Pilisszentlászló.
Dunabogdány határos a Duna–Ipoly Nemzeti Park területével.
Története A kezdetek A településen folytatott régészeti feltárások alapján arra lehet következtetni, hogy a mai Dunabogdány területét igen kedvező természeti adottságai miatt már az őskorban is lakták. A domb- és hegyvidék, valamint a közelben folyó Duna már régóta megfelelő élőhelyet biztosított az ember számára. Az ásatások során előkerült réz-, bronz-, vaskori kultúrák tárgyi emlékei folyamatos emberi jelenlétről tanúskodnak a térségben. A település jelenlegi lakott területéhez közel a szakirodalom[Pest Megye Régészeti Topográfiája 7. kötet (Akadémiai kiadó, Bp., 1986)] 17 régészeti lelőhelyet jelöl, ahol őskori edénytöredéket, késő bronzkori cserepeket, avar kori sírokat, Árpád-kori és középkori edénytöredékeket találtak.
Római kor Cirpi a település Tahi felőli határában, a Szent János-patak vagy Ásvány-patak bal partján húzódó Váradok-dűlőben, közvetlenül a Duna partján feküdt a Római Birodalom (Pannonia provinciabeli) keleti határ- és védvonalának (limesének) katonai tábora. Az erőd körvonalát még ma is jól ki lehet venni a terepen. Feltárását Szalay Ákos kezdte meg 1930-ban, azóta nem volt benne kutatás.
A legkorábbi castellum, egy palánktábor az 1–2. század fordulóján épült, és talán hármas árokkal rendelkezett. A kőerőd a 2. század derekán, de inkább második felében létesült, falát a palánktábor egyik árkába alapozták. Mérete 124×147 méter, falvastagsága 1,2 m. Egyik belső saroktornya ismert: 2×2,2 m nagyságú. A késő római átépítése I. Constantinus vagy II. Constantinus idején történt. Ekkor a sarkokon legyező alakú tornyok és valószínűleg patkó alakú oldaltornyok épültek. A 4. század végén, Valentinianus uralkodása idején (364–375) az erőd délkeleti sarkában egy 17×16,5 m belvilágú 1,6 m falvastagságú kiserődöt építettek. A római kori építészeti emlékeket legszebben egy Silvanus oltárkő őrzi, amely a visegrádi Salamon-toronyban tekinthető meg.
Az erőd mellett állt az egykori canabae, a táborhoz épült város. Az itinerariumokban (útleírások) mint mansio (meghálóhely) szerepel. A Notitia Dignitatum szerint a castellumban az equites Dalmatae, auxilia Fortensia és a praefectus legionis secundas adiutricis katonái állomásoztak. Két előkerült felirat szerint a cohors II Alpinorum equitata jelenlétével is számolni kell.
Az ásatások tanúsága szerint Castrum Cirpi helyén a középkori Várad nevű falu állt. A falu értelemszerűen a római katonai erődítményről kaphatta a nevét. Az említett terület mai neve Váradok-dűlő, tehát a „Cirpi” megnevezés nem Bogdány római kori neve, hanem Várad falué, illetve a ma közigazgatásilag Dunabogdányhoz tartozó Váradok-dűlőé. A későbbiekben „Pusztatemplomként” is emlegette ezt a területet a népnyelv. A Cirpi helyén, illetve közelében állt Várad falut 1566 körül pusztították el a törökök.
A népvándorlás kora bélyegkép|balra|180px|Attila és Leó pápa 409–433 között a hunok teljesen elfoglalták a Római birodalom Pannonia nevű provinciáját, és 453-ig, Attila haláláig a hunok uralták ezt a vidéket is. A korábbi pannoniai provinciák teljesen elvesztek, és az 5. század végére a terület teljesen elveszítette római jellegét. A hunokat a germán népcsoportba sorolt longobárdok követték.
Az Avar Kaganátus megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat. Éltek itt még gepidák, szarmaták, szláv és bolgártörök. A frankok 796-os és 803-as támadásai az Avar Kaganátus összeomlásához vezettek. Ennek ellenére az avar népesség még bizonyíthatóan fennmaradt a 10. századig. Bogdány területéről avar kori sírok is kerültek elő, az egyikben pedig griffes-indás övkészletet találtak.[Pest Megye monográfiája 2007. I/1 422. és 428. o.]
A 9–10. században az avarok mellett a szlávok megjelenése figyelhető meg, akik viszonylag békésen éltek egymás mellett. A szláv jelenlétre utalhat egyes környékbeli települések elnevezése például Visegrád, Lepence, de egyes vélekedések szerint a Bogdan település név is szláv személynévi eredetű lehet, jelentése „Isten ajándéka”. Györffy György véleménye szerint azonban a szláv eredetű helynevek nem a honfoglalás előttről származnak, hanem már az Árpád-korból. Ugyanakkor a szláv helynevek másodlagos, a honfoglalás utáni eredetét is fel lehet tenni:
„…a 895-900 között beköltözött magyarság egy esetben sem vette át korábban itt létező falvak, várak, városok nevét, s a honfoglalás a helységneveket illetően tabula rasa-t teremtett. A régi lakhelye közelében maradt szláv lakosság és elszórt avar-kori onogur-bolgár maradvány népesség csak vízneveket mentett át a 9. századból, melyek másodlagosan falunévvé is válhattak azokon a helyeken, ahol a terület ura településhelyet jelölt ki a községnek.”
Árpád kor bélyegkép|jobbra|180px|Szent István a Képes krónikában A régészeti kutatások bebizonyították, hogy Esztergom (Solva), Visegrád (Pons Navatus), Szentendre (Ulcisia Castra), Dunabogdány (Cirpi), Óbuda (Aquincum) római táborhelyeit a honfoglaló magyarok erődítményként használták, akik a hunok és avarok örököseinek tekintették magukat. Bogdány területén találtak honfoglalás kori sírokat. Az egyik ilyen sírból egy „madárábrázolásos fejesgyűrű” került elő.Pest Megye monográfiája 2007. I/2. 16. o.
A fent felsorolt települések és a Pilis területe központi szerepet töltött be a magyar állam kialakulásának időszakában és a későbbi Magyar Királyságban is. A terület ezer szállal kötődik az Árpád-házi és a későbbi magyar királyokhoz is. Ebbe a „királyi területbe” tartozott Bogdány falu is, ahol a királyi pilisi erdőség erdőőrei laktak ekkor a dokumentumok tanúságai szerint.
A mai Dunabogdány területén tulajdonképpen három középkori falu, illetve településrész helyezkedik el: Bogud-Bogun (ma Bogonhát dűlő), Bogdan-Bagdan (a mai Bogdány falu magja) és Warad-Várad (a mai Váradok-dűlő területén lévő, és Cirpi romjaira települt falu).
Bogdány, illetve a későbbi Dunabogdány első írásos említése 1285-ből, tehát az Árpád-korból származik.
1285. március 14. után IV. László magyar király Visegrádhoz csatolta a Rosd nemzetségbeli Herbord fiainak, Márknak és Miklósnak Maros nevű földjét, amiért cserébe a király nekik adja a pilisi erdőőrök Bogud (Bogun) nevű földjét. Az új birtokosokat Eyza nevű Pilisi ispán-visegrádi várnagy mint királyi ember, és a váci káptalan küldötte iktatta be a nevezetteket a birtokba, március 14-én.
Bogud határát így írják le: „a Csódi nevű hegynél kezdődik egy körtefa alatt, innen kissé keletre fordulva a Duna felé van egy határjel, innen Lagan nevű bereknél van egy határjel, ezután egy kaszáló körül halad, majd egy szilfánál van három határjel. A kaszáló végén kissé tovább haladva sűrű bozót alatt van három, a Dunához közel egy út mellett újabb három határjel, majd kissé továbbmenve a határ a Duna mellett, a Kecskesziget felső végéhez közel végződik.”Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár, 1982 (201., 204. o.)
1287. augusztus 23. Esztergom. Lodomér esztergomi érsek a Nyitra vármegyei Gyórok (Gyarak) birtokát Leki Pazman fiainak, Vencelnek, Istvánnak, és Domonkosnak engedi át csereképpen Bogdan birtokáért.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437. Pest megyei levéltár 1982 (209. o.)
Anjouk és Hunyadiak kora bélyegkép|balra|120px|Károly Róbert Bogdány a 14. és 15. században is jelentős királyi település. Lakói vámmentességet élveznek az Esztergom és Buda közötti úton, csak a nyulak-szigeti apácáknak kell vámot fizetniük. Sőt 1400-ban IX. Bonifác pápa még búcsút is engedélyez a bogdányi, Alexandriai Szent Katalinról elnevezett egyháznak.
1312. március 12. A veszprémi káptalan előtt Tamás esztergomi érsek tiltakozik az érsekségi birtokokon elkövetett hatalmaskodások miatt: többek között megemlítik, hogy egy Bede nevű úr feldúlta Bogdán birtokát.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (326. o.) (Bp., 1982.)
1318-ban Bogdán és Szentendre újra királyi fennhatóság alá kerülnek.Pest Megye Monográfiája I/2. 129. o.
1320. július 19. Buda. I. Károly magyar király elrendeli, hogy Szentendre és Bogdán népei, habár Esztergom és Buda között vámmentességet élveznek, a nyulakszigeti (Margit-szigeti) apácáknak járó vámot fizessék meg.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (365.,367. o.)(Bp., 1982)
1329. szeptember 16. A budai káptalan előtt Jakab Bagdan-i, Lőrinc szentjakabi, János Kaluz-i (kalászi), Ferenc Jenew-i (jenői), és Péter Thelky (telki) plébánosok tiltakoznak, mert János Kezew-i (keszi?) plébános olyan beadványt készített a veszprémi püspök ellen, amelyen nevük a hozzájárulásuk nélkül szerepel, s amivel nem értenek egyet.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (443. o.)(Bp., 1982)
1345. március 2. Visegrád. Miklós nádor bizonyítja, hogy Heem fia Pál fia János hatodmagával tisztítóesküt tett, hogy a Várad faluban lakó Gyan, és a Szentendrére való Perhold fia Jakab varga királyi várjobbágyoktól nem raboltatott lovakat és szénát.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (579. o.)(Bp., 1982) bélyegkép|jobbra|120px|Hunyadi Mátyás 1397. február 8. Visegrád. Zsigmond magyar király bizonyítja, hogy a lefolytatott vizsgálat szerint, amikor Benedek fia András Szentmariai Lőrinccel való perében a királyi kúriába akart menni, Bogdanrév (Bogdánnyal szemközt, a szigeten lévő falu) királyi falu lakosai – György plébános, Polgar (dictus) Tamás, és a dunai révészek vallomása szerint – nem akarták átszállítani jégzajlás miatt, s így az országbíró a késés miatt megbírságolta.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (1092. o.)(Bp., 1982)
1400-ban IX. Bonifác pápa a bogdányi plébánia egyháznak búcsút engedélyez, amikor is alexandriai Szent Katalinról nevezett egyházról történik említés. Magyar katolikus lexikon
1407. március 24. Buda. Ozorai Pipó temesi és sókamaraispán utasítja a fehérvári sókamarást, hogy a veszprémi püspöknek utaljon ki 1800 forint értékű sót – többek közt – a Visegrád várához csatolt Keze, Kaloz, Zenthe, Pomaz, Szentendre, Leanfalu, Tah, Várad, Bogdan, és Kissén dézsmajövedelmének kárpótlásaként, minthogy ezt részben Gergely kápolnaispán, részben Corbaviai Károly visegrádi várnagy jogtalanul szedte be.Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 (1215) (Bp., 1982)
1464. I. Mátyás magyar király értesíti a Bogdan és Szentendre birtokokon élő királyi jobbágyokat, bár I. Károly király őket az Esztergom és Buda városok közt fizetni szokott vámok alól felmentette, de mivel a király utóbb a szigeti apácáknak olyan oklevelet adott, hogy az említett kiváltságot visszavonva ők is tartoznak az apácák javára vámot megfizetni, utasította a visegrádi várnagyot, akinek kötelességévé tette jogaik megvédését, hogy a vámot illetőleg nekik védelmet ne nyújtson.>Bártfai Szabó László Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599 (Gyöngyös, 1938)
Török hódoltság kora