Kartal nagyközség Pest vármegyében, az Aszódi járásban.

Fekvése A megye északkeleti határán fekszik, Budapesttől mintegy 40 kilométerre északkeletre. Két magyar nagytáj, az Alföld és az Északi-középhegység határa mentén helyezkedik el.

A közvetlenül határos települések: észak felől Verseg, kelet felől Kerekharaszt, délkelet felől Galgahévíz, dél felől Hévízgyörk, délnyugat felől Aszód, északnyugat felől pedig Kálló.

Megközelítése Csak közúton érhető el, Aszód vagy Verseg érintésével a 2109-es úton.

Története Már az újkőkorban lakott terület volt, a környékbeli ásatások és a Kiskartalon talált temetkezési hely bizonysága szerint.

A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg.

Első ismert középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.

A 13. században a tatárok feldúlták a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.

A község a török hódoltság első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.

A 17. századból több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István (országbíró) birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.

Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés; e helynevek mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.

Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőségesen lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkokban napjainkban jobbára gyümölcsfák díszlenek, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.

A gróf külön gondot fordított és „10-10 forintot ad(ott) azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt, kunyhószerű nyomorúságos kalyibák helyett.

A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Amikor ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.

1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.

Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter- és Szaturnuszvizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.

A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos

A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű volt.

A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.

Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.

Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.

1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az ún. „kis földreform” (majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).

Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a természetes szaporulat átlagosan évi 47,4%(!) volt.

Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, amelynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntöttek a villany bevezetéséről.

1927-ben autóbuszjárat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez látta el a postajáratot is. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.

Ekkor működött intézmények: Csendőrség Katonai elemi iskola Kötelezett tűzoltóság Leventeegylet Hangya szövetkezet Postaügynökség

Beindult a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.

A második világháború pontot tett a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger-uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, amely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen, a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.

1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnői és szülésznői szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.

A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3%-os népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.

Az 1970-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.

200px|bélyegkép|jobbra|Szent Erzsébet-templom 1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (a lakások 40%-ában) és tovább javultak a komfortellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a két vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6% volt).

jobbra|bélyegkép|200px|Szentháromság-szobor A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: a község teljes hosszában, a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat építettek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kapott. A térség földgázprogramjába Kartal is bekapcsolódott. Modernizálták a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötötték a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épült, Tó üzletház néven 1994-ben. Renoválták a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az új évezred első évtizedében több szobrot és emlékművet is állítottak a községben.

Közélete Polgármesterei 1991–1994: Urbán Imre (FKgP) 1994–1996: Urbán Imre (független) 1997–1998: Klúber László (független) 1998–2002: Klúber László (független) 2002–2006: Kovács László (független) 2006–2008: Kovács László (MSZP) 2008–2010: Tóth Ilkó Mihály (független) 2010–2014: Tóth-Ilkó Mihály (független) 2014–2016: Némethné dr. Keresztes Katalin (független) 2016–2019: Oláh Klára Mária (független) 2019–2024: Oláh Klára Mária (független) 2024– : Oláh Klára Mária (független)

A településen a rendszerváltás óta már három ízben kellett időközi polgármester-választást tartani. Először, 1997 elején azért, mert Urbán Imre 1996. október 3-án lemondott posztjáról; helyére a lakosok azt a Klúber Lászlót választották, aki az előző két évben alpolgármesterként szolgálta a községet. A 2002-ben függetlenként kezdő, 2006-ban már szocialista színekben újraválasztott Kovács László szintén nem tudott kitölteni két teljes ciklust, 2008 őszén elhunyt; emiatt 2008. december 14-én újabb időközi választást kellett tartani, amelyen Tóth Ilkó Mihály nyerte el a lakosok bizalmát (meggyőző fölényű, 6 jelölt közül közel 63 %-os eredménnyel). A 2014-ben megválasztott Némethné dr. Keresztes Katalin pedig egy fél ciklust sem töltött ki polgármesterként: tisztségét mindössze 2016 június közepéig viselte, amikor lemondott; ezután szintén időközi választásra került sor, 2016. október 3-án.

Jegyzők

Oktatási intézményvezetők

Iskola Könyves Kálmán általános Iskola

Óvoda

Bölcsöde

Katolikus egyházközség

Plébánosok

Petróczy László (1868-1880) Tóth Endre (1881-1883) Munka István (1883-1886) Kossitczky Lajos (1886-1888) Nagy Zakar (1888-1894) Kerekes Jákó (1894-1911) Bodonyi János (1911-1917) Szedlacsek Mihály (1917-1918) Csomor Sándor (1918-1951) Muszély Viktor (1951-1954) dr. Batta Gyula (1954-1969) Ormai Imre (1969-1985) Molnár Béla (1985-1986) Lukács József (1986-2012) Gyurkovics István (2012) Tamási József (2012-2020) Palya János (2020-2022) Nagy Richárd (2022) Görbe József (2022-)

Káplánok, kisegítők

Szilvásy Sándor (1941) Kárpáti Károly (1942) Valentin Tibor (1954) Szikora Ferenc (1954-1956) Fülöp Dezső (1956-1957) Bisztrai László (1957-1958) Szálteleki János (1958-1959) Palotás Tibor (1959-1960) Tatár János (1960-1961) Zavetz József (1961-1964) Pekker Imre (1964) Spáczay Zoltán (1964-1965) Mádi György (1965-1968) Sajtos József (1968-1969) Kovács Gábor (1969-1972) Lukács József (1972-1974) Kiss László (1974-1975) Tóth József (1976-1977, 1980) Szentirmay Endre (1977-1979) Dr Dancsák Sándor (1978-1979) Varga István (1981-1982) Szakács István (1982-1983) Varga László (1983-1985) Zsadányi József (1985-1986) Bucsánszki Gábor (1987) Árki István (1989-1991) Nagy Nándor (1996) Balogh Zoltán (2002-2003) Kiss Dávid (2020-2022)

Baptista közösség

Lelkészei

Népesség A település népességének változása: