Bachman Zoltán (Nagyvárad, 1945. április 21. – Pécs, 2015. július 2.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja, a helyi építészképzés atyja. Testvére Bachman Gábor képzőművész-építész, fia (a családnevét eltérően író) Bachmann Bálint építész.

Életpályája

Édesapját még születése előtt a frontra hívták, majd hadifogságba került: négyéves koráig egyáltalán nem látta. Ikonokat, szentképeket másoló és azokat árusító édesanyja csak a nagyapa segítségével tudta a megélhetésüket előteremteni. 1949-ben, amikor édesapja hazatért, már Magyarországon, Komlón éltek. Gyermekkorát itt töltötte, majd 1959-től a Pécsi Művészeti Gimnáziumba járt. 1963–68 között végezte el a Műegyetem építészkarát, Pogány Frigyes tanítványaként; emlékezetes oktatói között említi Sajó Ildikót, Bitó Jánost és Csete Györgyöt. Aktivitásával már ezekben az években kitűnt. 1966-ban többedmagával avantgárd kiállítást szervezett a Bercsényi Kollégiumban, többek között Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre és festők saját kollekcióiban levő nyugati művészek munkáival. A tárlatot Major Máté nyitotta meg éjfél után, de így is csak másfél órát ért meg: hajnali kettőre már be is záratták. Bachmant csak Major közbeavatkozása mentette meg a kirúgástól. Később részt vett az építészkari hallgatók lapja, a Bercsényi 28-30 alapításában, valamint a kari diákhumor régi publikációs fóruma, a Megfagyott Muzsikus új életre keltésében.

Pályáját a Mecseki Szénbányák alkalmazásában kezdte, majd a Pécsi Tervező Iroda munkatársa lett, Erdélyi Zoltán, később pedig Tillai Ernő műtermében. 1970-ben Szigetvári Jánossal részt vett az 1970-es szatmári árvizet követő helyreállítási munkálatokban. A Kistelegdi Istvánnal és Csaba Lászlóval ekkor tervezett és épített szamoskéri református templom a szocialista Magyarország szakrális építészetének kiemelkedő műve, „a korai magyar organikus építészet egyik első számon tartott példája”.Prakfalvi Endre: A huszadik század második fele. In: Ritoók Pál (szerk.): Magyar építészet a szecessziótól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2004. 137. o. Saját visszaemlékezése szerint: „abban az időben elkötelezett híve voltam a népi, nemzeti tradícióknak”,Dr. Bachmann Bálint (szerk.): Bachman Zoltán. Vince Kiadó, Budapest, 2010. 50. o. a helyi organikus építészeket tömörítő Pécsi Csoportnak azonban nem volt tagja. Későbbi munkáin csak ritkán figyelhető meg organikus hatás (kivételes példa a Kistelegdi Istvánnal közösen tervezett pécsi szakközépiskolai bővítés), inkább a késő modern, egyes esetekben pedig a high-tech építészet hatását lehet felfedezni.

1970–1972 között részt vett a Fiatal Építészek Körének I. ciklusán. 1972-től a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolában (PMMF), a Bálint János által alapított Épületszerkezettani Tanszék munkatársa volt. Nagy szerepet játszott a főiskola Tervezési és Építészeti Ismeretek Tanszékének megalapításában. Utóbbira neves építészkollégákat hívott meg oktatónak, többek között Kistelegdi Istvánt és Hübner Mátyást. A képzés sajátosságát jelentette, hogy a hallgatók közismert építészek irodáiban szerezhettek gyakorlatot. 1988-tól főiskolai tanár, a PMMF Magasépítési Tanszékének vezetője. Később a PMMF Pécsi Tudományegyetemhez csatolásával, az országban harmadikként megszervezett egyetemi szintű építészképzésben, illetve a 2003-ban akkreditált Breuer Marcell Doktori Iskolában sokáig vezető szerepet vállalt, helyét a doktori iskola vezetőjeként fia foglalta el 2009-ben. Emellett tanított Dortmundban és Würzburgban is, utóbbi helyen munkáját „Honorar professor” címmel ismerték el.

bélyegkép|jobbra|260px|A Dómmúzeum belső tere a székesegyházra néző ablakkal

Miután 1972-ben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Műemlékvédelmi Szakmérnöki tagozatát, 1982-ben pedig doktori címet szerzett az ipari műemlékvédelem témájában, a magyar örökségvédelem elismert szereplője lett. Kétségtelenül legismertebb alkotása a római kori Sopianae, azaz a mai Pécs IV. századi temetőjének kiépítése és látogathatóvá tétele. Ez a sorozat az Ókeresztény Mauzóleummal indult, amelyen Mendele Ferenc felkérésére kezdett dolgozni 1978-tól. Az 1986-ban átadott sírépítmény a következő évben elnyerte a szófiai Építészeti Biennále ezüstérmét, alkotója pedig az Ybl-díjat, a hivatalos indoklás szerint „átfogó építészeti, műemlékvédelmi, tervezési, építészetelméleti és oktató tevékenységéért”.Schéry Gábor (szerk.): Évek, művek, alkotók. Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953-1994. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1995. 388. o. A Korsós sírkamra, illetve a Péter-Pál sírkamra ugyancsak komoly kihívást jelentett, hiszen a megmaradt festményeket nemcsak meg kellett óvni, de láthatóvá és látogathatóvá is kellett tenni. A Péter-Pál sírkamra esetében ezt csak a korábbi, Möller István tervezte vasbeton védőépület elbontásával és a padló üvegre cserélésével lehetett megoldani. 1988-ban a II. számú sírkamra felújítását Pro Architectura díjjal ismerték el. 2000-ben készült el az I. és az V. számú sírépítmények felújítása; ebben az évben az UNESCO a pécsi ókeresztény emlékeket a Világörökség részévé nyilvánította. 2006-ra készült el a Cella Septichora helyreállítása, illetve a látogatóközpont a környező területek rendezésével együtt. Ezekre a típusú munkáira a visszafogott kortárs anyaghasználat és az innovatív megoldások jellemzőek.

„A Cella Septichora nélkülözi az infantilizmus legapróbb jeleit is. Számos kérdést vet fel s követel ki, s mindezek korunk örökséggel való bánásmódjának, együttélésének megkerülhetetlen, komoly, univerzális kérdései. Bachman épülete a múlt átélhetőségének nehézségeit egyetlen pillanatra sem tagadja, nem becsüli alá annak az időutazásnak a jelentőségét, amelyet a sírkamrák közé érkező látogatónak meg kell tennie. A betonkapu mögötti sötét folyosón át a fényekkel teli, üvegtetővel megvilágított térbe lépő látogatónak alkalma nyílik arra, hogy megértse: egy pillanatra a holtak birodalmába ér, amikor átlép a múlt kapuján. S ezt a határátlépést Bachman bármiféle külsődleges díszítés, vagy geg használata nélkül, a térrel magával éri el.” (György Péter)György Péter: Cella Septichora: feltárás és bemutatás. In: Élet és Irodalom, LI. Évf. 39. szám, 2007. szeptember 28.

2005-ben az egyetemi építészképzés létrehozásáért és a világörökségi cím elnyerésében játszott szerepéért Kossuth-díjat kapott.

További épületei közül kiemelkedik a pécsi Dómmúzeum, amely a székesegyház mellett az egykori várárok helyén készült el. A szerkezethez Sámsondi Kiss Béla találmányát, a „gipszbeton” technológiát alkalmazták, mivel a szűkös hely semmilyen más megoldást nem tett lehetővé. Számos családi háza közül összesen ötöt ismertek ez Az Év Lakóháza-díjjal. 1999-ben fiával létrehozta a Bachman & Bachmann Építészirodát, amelyben haláláig dolgozott. Utolsó munkái közül többre a kísérletezés, az innovatív szerkezeti megoldások jellemzőek. Ilyen a Gázi Kászim pasa dzsámija mögött emelt Szent Bertalan-harangtorony, amely teljes magasságában csak a harangozás idejére emelkedik ki a földből, illetve az ország egyik legnagyobb sátorszerkezete, az Expo Center.A 2006-ban átadott, de többnyire kihasználatlanul álló Expo Center ügyében 2010 márciusában Pécs polgármestere, Páva Zsolt feljelentést tett az önkormányzati vizsgálóbizottság jelentése alapján, amely többek között Bachman Zoltánt is az elhibázottnak tartott beruházás lehetséges felelősei között említette. Bachman etikai vizsgálatot kért maga ellen, amely nem állapította meg felelősségét. Az ügyészség 2011 februárjában elutasította a pécsi önkormányzat panaszát. Ld. Ide sorolható a Cella Septichora felett kialakított, járható üvegtető is.

Díszlettervezőként is dolgozott, saját becslése szerint 20-25-re tehető ilyen jellegű munkáinak száma, a Don Quijotétól Kodály Székelyfonójáig. Egyik legsikeresebbként a Csárdáskirálynő előadására hivatkozik, amelynél pénz híján egyszerűen feltöltötte a zenekari árkot vízzel.

Kutatási területe műemlékvédelem, textilépítészet, középülettervezés, lakóépülettervezés, építészet- és képzőművészet, építészettörténet, építészeti ábrázolások

Díjai, elismerései

Diplomadíj I. fokozat (1968) Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1971) Ybl Miklós-díj (1987) (a pécsi Ókeresztény Mauzóleumért) A Szófiai Építészeti Világbiennálé ezüst érme (1987) (a pécsi Ókeresztény Mauzóleumért) Pro Architectura díj (1992) (a pécsi II. számú sírkamra megmentéséért) Szent-Györgyi Albert-díj (1996) Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997) Honorar Professor (1998) (Würzburg-Schweinfurt Archaffenburg Szakfőiskola) Pécs Város Műszaki díja (1998) (I. sz. ókeresztény sírkamra megmentéséért és a pécsi Dómmúzeumért) Prinz Gyula-díj (2002) Kossuth-díj (2005) Steindl Imre-díj (2005) Prima Primissima díj (2013) A Nemzet Művésze (2014)

Munkái

1969. Művésztelep, Mecseknádasd ( egy parasztház átalakításával) 1969. I. Pécsi Ipari Vásár, Szénbányák pavilon 1969. Munkásklub, Komló (leégett) 1970. Felszabadulási Emlékmű, Komló 1970-71. Társasház, Mártírok útja, Pécs 1970. II. Pécsi Ipari Vásár Szénbányák pavilon, Főbejárati kapu 1972. Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Irodaháza és ABC, Pécs, Szigeti út 1973. A Pécsi Bőrgyár óvodája 1974. Református templom, Szamoskér (Kistelegdi Istvánnal; a pályázatnál Csaba Lászlóval) 1974. Szolgáltatósor (üzletek, orvosi rendelő), Pécs, Rókus utca 1974. Szolgáltatósor (üzletek, gyógyszertár), Pécs, Kertváros 1975. Pécsi Galéria, Pécs, Széchenyi tér 11. 1975. Nyaraló, Szántód 1976. Harminc férőhelyes óvoda, Geresdlak 1977. 50 lakásos lakótelep a Mecseken, Pécs 1978. Lakóház, autószerelő műhely, Pécs, Tettye utca 1978. Óvoda, Borjád 1979. Szabadtéri Színpad, Pécs 1979. Szőlőhegyi nyaraló a Mecseken, Pécs 1979. Családi lakóház a kertvárosban, bővítés, átalakítás 1979. Mecseki lakóház, barlangház 1979. Mecseki villa, Szőlő utca 1979. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Gólya dűlő 1979. Szőlőhegyi nyaraló, Pécs, Szkókó Barackos út 1980. Szőlőhegyi nyaraló, Pécs, Makárhegy 1981. Nyaraló, Orfű 1981. Barlangház, Pécs, Havihegy 1981. Memi pasa fürdőjének rekonstrukciója, Pécs 1982. Pécs, Perczel utca 4-8. Társasház, Patyolat szalon (Az Év lakóháza díjas) 1983. Városszéli lakóház, Pécs, Málom (Az Év lakóháza díjas) 1983. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Holló dűlő 1983. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Donátus 1984. Virágárusító pavilon, fagylaltozó pavilon, Pécs 1984. Lakóház műteremmel, Budakeszi 1984. Családi ház, Pécs, Barackos út. 1984. Művészlakás, Pécs, Kiss József u. (Az Év lakóháza díjas) 1985. Lakóház, Harkány 1985. Présház bővítése lakóházzá, Pécs, Bálicsi út 1986. Ókeresztény mauzóleum, Pécs (Vezér Csabával) 1986. Kocsma, Pécs, Szigeti út 1986. Kocsma, Pécs-Málom 1987. Műteremlakás, Pécs, Szőlész dűlő 1987. Városi vendégház, Pécs, Török József utca 1987. Szőlőhegyi lakóház, Pécs, Barackos út. 1987. Orvosi rendelő és orvoslakás, Hosszúhetény (Az Év lakóháza díjas) 1987. Fogorvos lakóháza, Kurd 1987. Többlakásos lakóház és üzletek, Dárda (Jugoszlávia, ma Horvátország) 1987. Nyaraló, Balatonmáriafürdő 1987. Mecseki kocsma, Pécs, Felsőmakár 1987. Családi ház, Vokány 1987. Négylakásos teraszház a Mecseken, Pécs 1988. Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara, számítógépközpont, Kaposvár 1988. Lakóház, Ófalu 1988. II. számú sírkamra, Pécs 1988. Lakóház, Hosszúhetény 1988. Ötlakásos társasház, Pécs, Asztalos János út 1989. Húszlakásos társasház, Pécs, Jókai utca 1990. Banképület, üzletház, lakások, Siklós, Felszabadulás út (Kistelegdi Istvánnal és Viczencz Ottóval) 1990. Piac, parkoló, üzletsor Siklóson, a vár tövében 1990. Családi ház, Siklós 1990. Banképületek, Pécs, a Zrínyi és Mátyás király utcák között 1991. Iker családi ház, Pécs, Vilmos utca 1994. Szakközépiskolai kollégium együttes felújítás és új épületegyüttes, Pécs (Kistelegdi Istvánnal) 1994. „Studentfair” világkiállítás pavilonja, Brüsszel (Kistelegdi Istvánnal, Bachmann Bálinttal) 1994. Saját lakóház („Átriumház”), Pécs (Az Év lakóháza díjas)