Nagyvarsány község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Vásárosnaményi járásban.
Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye északkeleti részén, a Nyírség és a Beregi-síkság találkozásánál fekszik, Vásárosnaménytól északnyugatra, a Tisza bal partján.
Különálló településrésze a központjától 1,5 kilométerre délnyugatra fekvő Szabadságtanya.
Észak felől Gyüre, dél-délkelet felől Kisvarsány határolja, mindkettővel szinte egybeépült. Közigazgatási határa keleten a Tisza, nyugaton pedig Ilk és Gemzse szántóföldjeivel határos. Szemközti szomszédja a Tisza túloldalán Tiszaszalka: ezen a szakaszon történt a Tokaj fölötti első mederátvágás 1852-ben és ugyanitt az utolsó is, 1974-ben. A Nagyvarsányhoz és Gyüréhez közelebb eső, 3 kilométer hosszú kanyar (a "kilences") átvágásával a bal parti települések árvízvédelmi szempontból kedvezőbb helyzetbe kerültek.
A térség fontosabb települései közül Vásárosnamény 5, Kisvárda 22, Mátészalka 27, Záhony 35, Nyíregyháza 58 kilométer távolságra található. A legközelebbi közúti határátkelő Ukrajna felé Barabás (20 kilométerre), Szlovákia felé Zemplénagárd (34 kilométerre), Románia felé pedig Vállaj (50 kilométerre).
Megközelítése Csak közúton közelíthető meg, Vásárosnamény-Kisvarsány és Gyüre felől egyaránt a 4115-ös úton. Szabadságtanyával a 41 118-as számú mellékút köti össze.
Területén áthalad a , de a vonalnak itt nincs megállási pontja, csak Kisvarsányban és Gyürében.
Nevének eredete Nagyvarsány ómagyar törzsi eredetű helynév, neve honfoglalás kori népnevet takar. A kutatók között egyetértés van a népnévben, az eredetében azonban nem. Nagy Géza és Moór Elemér a magyarsághoz csatlakozott egyik kabar törzs nevének tartja Varsányt, Mikesy a jászok nevét látja benne, Győrffy szerint pedig az alánokat hívták a magyarok varsányoknak. Az eredeti névforma Vosján volt, majd ebből Vossán > Vassán, végül az -ss > -rs-elhasonulással és a szó végi n jésülésével Varsány lett. A községnek a következő névváltozatai bukkannak fel: Vosian, Kylwassan, Belwassan (a jelzők a megosztott részek helyzetére utalnak), ez utóbbi templomáról Eghazosuosyan (Egyházasvarsány) is, majd a 14. században keletkezett Kisvarsánnyal szemben koráról és méretéről az Owossan és Naghwarsan nevet is viselte. A 16. század végétől, mintegy két évszázadig Kenderes-Warsányként említik. A 18-19. században a következő formákban is írták: Nagy Warsány, Nagy-Warsány, Nagy-Varsány, Nagyvarsány.
Története Nagyvarsány egyike a vármegye legrégebbi településeinek, története a kőkorig nyúlik vissza. A Tisza akkori folyásához közeli részen fekvő Szálláskertben folyamatosan sok cseréptöredéket találtak. Ugyanazon a részen a Tisza medréből ősjávorszarvas-agancsdarabok, a bronzkorból bronz bogrács, a szkíta fegyveres temetkezésből kard-, dárda- és pajzsfogantyú-maradványok kerültek elő. A falu alapítása a 10. századra tehető, néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. Ekkor a település az ősfoglaló Kaplon nemzetségbeli Simon birtoka volt.
1310-ben már két részből állt a település, Kül- és Belvarsányból. A 14. század elején temploma után Egyházas-Varsány néven említik. 1411-ben Zsigmond király a Kállay családdal rokon Butykaiaknak adományozta. 1419-ben Orosz Miklós leleszi prépost és királyi alkancellár a királytól kérte és kapta adományként testvérei részére. 1420-1423 között a Butykaiak és a velük rokon Márky és Ráskay nemzetségek felosztották egymás között a helységet. 1460-ban Kenderes János Nagyvarsányban királyi adománybirtokot kapott. 1480-ban Ráskay János és Balázs, a budai vár kapitánya, királyi kamarás és tárnokmester új királyi adományt kaptak, egyben birtokaikban mindkettőt megerősítették. 1489-ben a Maday családnak volt még itt nagyobb részbirtoka. A leleszi konvent 1489-ben kelt oklevele szerint a település ekkor Szatmár vármegyéhez tartozott.Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai adt.arcanum.com (Hozzáférés: 2025. július 10.) 1550-ben még mindig a Butykai-családé, bár csak kisebb része. A 16. század végén a falut Kenderes-Varsány néven emlegetik. Ekkor már birtokosai között ott találjuk dálnoki Székely Antalt, I. Ferdinánd és I. Miksa fosztogatásairól híres zsoldos vezérét, és vele együtt birtokosok Ibrányi János, Sennyey Jónás és Kállai Lőkös Farkas.
Az Ibrányiak birtoklásáról annyit tudunk, hogy Ibrányi Ferenc alispán az 1580-as években a megye pénzén vásárolta meg birtokrészét és ezt fia, Miklós is megtartotta. A vármegye azonban az őt illető részt 1589-ben hű szolgálataiért átengedte Herczeg Ferenc jegyzőjének. Ibrányi Ferencnek volt egy Miklós nevű testvére is. Lehet, hogy Ibrányi Miklós feleségének, Lónyay Annának a hozományaként jutott itteni birtokrészéhez, mert a 17. század első felében Székely Boldizsár mellett a Lónyay család leszármazottai voltak a legnagyobb birtokosok. 1607-ben dálnoki Székely Boldizsár, Antal fia tartott fenn kúriát a faluban. A Sulyok-kúria az 1677. április 13-án felvett conscriptio szerint: „Nagy Varsányban vagyon egy Nemes Curia Szőlős Kertivel együtt, amelylyet Néhai Nemzetes Súlyok Borbála Asszony birt. (...) Annak előtte birták azon Varsány Curiát... Néhay Székely Gáspár és Néhay Székely Anna.”
1692. április 27-én felvett leírás a Gyulay-kúriát említi. Talán ennek az elpusztult faépületnek a telkén épült a 19. század elején az emeletes Gyulay-kúria, melyet a századforduló környékén bontottak le. 1891 őszén még állt a kastély, bár ekkor már évtizedek óta nem lakta a grófi család, mivel a községi út mentén feküdt és nyaranta a por miatt lakhatatlanná vált. A katolikus és református egyháznak egyaránt telkeket adományozó gróf Gyulay Sámuel 1886-ban bekövetkezett halála után a kastélyt az uradalommal együtt kiskorú fia, az 1875-ben Görzben született gróf Gyulay István örökölte, aki tanulmányai elvégzését követően a kastélyban kívánta berendezni otthonát. Nevében Lukácsy Lajos aradi ügyvéd, báró Edelsheim-Gyulai Lipót uradalmi jogtanácsosa 1891-ben kérvényt nyújtott be a vármegyei közgyűléshez a községi út áthelyezése érdekében.Út-áthelyezés Nyírvidék, 1891. október 18. library.hungaricana.hu (Hozzáférés: 2025. június 18.)
A 17. században a Sennyey- és Lónyay-családokat többszörös házassági kötelék kapcsolata össze, s ennek következtében a nagyvarsányi birtokrészek hol egyik, hol másik család kezén voltak. A században még más földesurakat is találunk a birtokosai között (pl. 1627-ben Barkóczky Lászlót, 1643–1651 között Apagyi Miklóst, 1667-ben gróf Csáky Istvánt), de ezek mind rokoni kapcsolatban álltak a Lónyayakkal, akik egyébként igyekeztek az egyes birtokrészeket tervszerűen felvásárolni.
A 18. században a legnagyobb birtokrésze gróf Gyulay Ferencnek és örököseinek volt. A Gyulay család már 1608-ban birtokos volt Nagyvarsányban, sőt egy időben a birtokaik központja is itt volt. Az 1741. évi nemesi összeírás szerint fiának, ifj. Gyulay Ferencnek 9 jobbágya és zsellére volt, míg a többi földesúrnak (Eötvös Miklós, Orosz Pál, Megyery László) csak egy-egy jobbágya lakott itt. 1772-ben még mindig gróf Gyulay Ferenc volt a legnagyobb földesúr (13 jobbággyal), a többi birtokos időközben telepített egy-egy jobbágyot a birtokrészére, és így a hét másik földesúr (gróf Barkóczy Károly, gróf Klobusitzky István, Eötvös Sándorné és Miklós, Megyery István, Lónyay Ferenc és báró Horváth György) csupán 6 jobbágyon és 4 zselléren osztozkodott. 1788 körül Eötvös Miklós tábornok részét Lónyay László vásárolta meg állattartó majorságával együtt, de az új földesúr súlyos vitába keveredett az egész faluval.
Az első magyarországi katonai felmérést végző térképészek 1782–1785 között jártak Nagyvarsányban. Feljegyzéseik szerint „Gyüre 1/4 óra, Szalka az úton 3/4 óra. (...) A kis templom kőből épült. A nemesi kúria egy jelentéktelen fallal van körülvéve. (...) A Tisza folyó felé lévő réteket mocsarak szelik át. (...) Az út innen Gyürébe kissé rossz időjárás esetén, de különösen tavasszal és ősszel, rossz. A szomszédos helységekbe vezető, a térképen jelzett utak tartósan rossz idő esetén rosszak, a dombok között azonban, a szilárd talaj következtében, bármilyen időjárás esetén járhatók.”Pók Judit: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1782–1785 library.hungaricana.hu (Hozzáférés: 2025. július 19.) Vályi András országjárása során az 1790-es években jutott el a faluba, melynek „földes Urai Gr. Gyulay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Fény. Litkéhez nem meszsze, mellynek filiája; határja ollyan, mint Kis-Varsányé.”Vályi András: Magyar országnak leírása adt.arcanum.hu (Hozzáférés: 2025. július 20.)
Közvetlenül a jobbágyfelszabadítás előtt a helység felét gróf Gyulay Albert örökösei, másik felét báró Eötvös Ignác, gróf Vay Ábrahám és Ujhelyi Sándor bírták. 1851-ben a 655 lakos többnyire református vallású volt, de élt itt 95 római katolikus és néhány zsidó vallású is. A falu határa részint agyagos, részint homokos. Az agyagos földön bőven termett búza, árpa, zab, a homokos földön pedig rozs, kukorica, burgonya. A határ ¾ része kövér kaszálókból állt, a határhoz 22 hold szőlő tartozott. A szegekben kiváló minőségű gyümölcs termett, melyet folyamatos telepítésekkel újítottak és bővítettek. Az 1850-es évektől a református parókia kertjét és a közel eső javadalmi földet is gyümölcsfákkal ültették be. Egy 1860. január 25-én felvett egyházi jegyzőkönyv 137 db gyümölcsfát említ a parókia kertjében, nagyobb részük besztercei szilva. Erre az intenzív gyümölcstermelésre alapozta a gróf Gyulay-birtok a 60 köblös szeszgyárat.
jobbra|bélyegkép|220px|A református templom és fa harangláb 1857-ben (fametszet)
Nem volt mentes a település a katasztrófáktól. Menyhért János református lelkész 1855. február 25-én kelt, a Vasárnapi Ujságban közölt cikkéből tudjuk, hogy február 19-én hatalmas árvíz öntötte el a falut, miután a megáradt Tisza a töltést átszakította. Még ugyanez év nyarán kolerajárvány pusztította a lakosságot. A korabeli református halotti anyakönyv tanúsága szerint június 19. és július 20. között 50 református vallású lakos vesztette életét a gyors lefolyású, többségében halállal végződő betegség következtében, amely szám a falu akkori lakosságának közel tíz százalékát jelentette. A halottakat Sebő Sámuel református iskolai tanító még a halál beálltának napján eltemette: július 5-éig 41 halottat temetett el, mígnem ő is áldozatául esett a fertőzésnek. A kolera még 1866 őszén és 1873 nyarán is felütötte a fejét a településen, azonban már korántsem végzett akkora pusztítást, mint az 1850-es években.
Miután az 1880-as években a Monarchia területéről tömeges kivándorlás indult az Egyesült Államokba, Nagyvarsányt is sokan elhagyták. A kivándorlás a 20. század elején tetőzött. Az 1910. évi népszámlálás idején a falu 1077 fős lakosságából 28 fő, az 1920. évi népszámlálás idején az 1166 fős lakosságból 82 fő tartózkodott külföldön. A kivándorlás folyamatát jelentős mértékű visszavándorlás kísérte.