A neurózis szorongással járó funkcionális mentális zavar.
Mivel a neurózist nem kísérik hallucinációk, illetve téveszmék, nem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. A pszichoneurózisban (neurotikus zavarban) szenvedő betegeket neurotikus személyiségnek nevezzük.
Maga a kifejezés a görög neuron – (ideg) és a toldalékszó – osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.
A neurózis tünetei
Boeree, C. George 2002-ben megjelent összefoglalójaBoeree, C. George (2002) "A Bio-Social Theory of Neurosis" http://webspace.ship.edu/cgboer/genpsyneurosis.html alapján a neurózis tünetei többek között:
Általános tünetek:
szorongás rossz kedélyállapot, depresszió harag irritáltság mentális zavarodottság önértékelési zavarok
Viselkedési tünetek:
fóbiás cselekvések éberség impulzív és megrögzött cselekvések letargia
Kognitív problémák:
kellemetlen vagy zavaró gondolatok megszállottság, fantáziálás negatív gondolkodás cinizmus
Interperszonális problémák:
társfüggés agresszivitás skizoid izoláció szocio-kulturális tekintetben illetlen viselkedés
A neurózisnak főbb formái: szorongásos neurózis, pirománia, kényszercselekvések, hisztéria és fóbiák sora.
A neurózist kiváltó okok Mint betegség, a neurózis szorongás, tudattalan konfliktusok és egyéb mentális problémák fizikális és pszichés megjelenésének együttese, mely bizonyos esetekben fizikai tünetekkel is járhat (pl. hisztéria). A pszichoanalitikus megközelítés szerint a neurózis az ego személyiségrész védekezési mechanizmusának következménye.
A neurózis története A betegséget elsőként egy skót orvos, William Cullen jegyezte fel 1769-ben mint "érzelmi és motivációs zavar"-t, melyet az idegrendszerre gyakorolt hatás okoz. Ez számára többféle idegrendszeri zavart és tünetet jelentett, melyekről úgy vélte, hogy nem magyarázhatóak pusztán fiziológiai tünetekkel.
Cullen könyvében négy kategóriába sorolta a betegségeket: lazák cachexiák (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra) lokális betegségek neurózis (idegenergia túltengése vagy hiánya)
Idővel a neurózis fogalma egyre szűkebbé vált. A kifejezés pontos, ma is használt definícióját mintegy száz évvel később végül Carl Jung és Sigmund Freud alkotta meg, melyet jelenleg is használ a kortárs pszichológiai és pszichiátriai szakirodalom.
Dr. Tringer László kimerítő cikkbenTringer L.: A neurózis fogalmának rehabilitációja. Orvosi Hetilap 2012. 34. szám. 1327–1333. foglalkozik a definícióval. Megfogalmazása szerint a neurózis az, ami: nem az idegrendszer szervi elváltozására vezethető vissza, nincs egyéb szervi eltérés sem nem elmebetegségről van szó
A negatív kritériumok alapján történő diagnosztizálás miatt sok felesleges és költséges vizsgálatnak vetik alá a beteget, hogy a neurózisok esetén feltételezett szervi betegségeket kizárják.
A betegség gyakorisága a lakosság körében különböző felmérések szerint 15-30% az alkalmazott diagnosztikai kritériumok szigorúságától függően.
A neurózis új megfogalmazása
Dr. Tringer írása szerint a neurózisok közös ismérve a szenvedés, valamint az örömképesség elvesztése. A személy negatív szűrőn át éli meg a valóságot, embertársait, a jövőt és legfőképpen önmagát, így a neurózis negatív önképpel, vagy ennek narcisztikus kompenzációjával jár együtt. A neurotikus egyén inkább a valóság hiánymozzanataira nyitott, arra reagál, ami nincs jelen de jelen kellene lennie. Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció.
Jegyzetek
Kategória:Neurológia Kategória:Pszichológia