thumb|right|Shechtman felfedezését a kvázikristályok területén tette: olyan kristályos anyagok, amelyeknek nincsenek ismétlődő struktúrái, mint a képen is látható alumínium-palládium-mangán ötvözet.
Daniel Dan Shechtman (Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum, 1941. január 24. –) izraeli tudós, az Israel Institute of Technology ("Technion") anyagtudományi professzora, az amerikai Ames Laboratory kutatója, az Iowa State University vendégprofesszora. 1982. április 8-án, miközben a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Iroda (U.S. National Bureau of Standards) munkatársa volt, felfedezte az ikozaéder fázist, ami új területeket nyitott meg a kvázikristályok kutatása területén.Természet Világa. 2012. 143. évf. 2. sz. 50-53. o. 2011-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.
Tanulmányai és munkássága 1966-ban az Israel Institute of Technology-n ("Technion") szerezte főiskola, majd 1968-ban egyetemi diplomáját, majd 1972-ben doktori fokozatát anyagtudományi területen. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudomány Tanácsának támogatásával az Ohio állambeli Wright Patterson Légierőbázison található kutatólaboratóriumban dolgozott, ahol titániumötvözetek mikrostruktúráját és tulajdonságait vizsgálta. 1975-től a Technion tanára volt az anyagtudományi tanszéken. 1981–1983 között fizetetlen szabadságot vett ki és a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatásait és a hirtelen megszilárduló alumíniumötvözetek tulajdonságait vizsgálta. Eközben fedezte fel az ikozaéder fázist, amí új területet nyitott a kvázikristályok kutatásában.
A felfedezés rendkívül ellentmondásos volt, az anyagkutatás egyik elismert szakértője, Linus Pauling jelentette ki, hogy "kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok". Shechtman kutatásvezetője pedig felkérte, hogy távozzon a csapatából, amelyre szégyent hozott.
Shechtman felfedezése után más kutatócsoportok is elkezdtek foglalkozni a területtel és hamarosan empirikus megfigyelésekkel támasztották alá elméletét. Kiderült, hogy a kvázikristályok alacsony hő- és áramvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagy a strukturális stabilitásuk. Találtak természetes kvázikristályokat, illetve számos alkalmazási területet, többek között a finomműszeriparban használt acél, az elektromos vezetékek szigetelése és a konyhai edények tapadásgátló bevonatai is tartalmaznak kvázikristályokat.
2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.
Későbbi munkássága 1992–1994 között ismét fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és az amerikai szabványügyi hivatal laboratóriumában a gyémánt felhasználását tanulmányozta a kémiai úton készített bevonatok készítése során (Chemical vapor deposition, CVD).
2004-ben lett az Iowa State University részidős professzora, általában egy évből 5 hónapot tölt az iowai Ames-ben.Iowa State prof wins Nobel in chemistry (Chicago Tribune, October 5, 2011)Iowa State, Ames Laboratory, Technion Scientist Wins Nobel Prize in Chemistry
Publikációk
D. P. DiVincenzo and P. J. Steinhardt, eds. 1991. Quasicrystals: The State of the Art. Directions in Condensed Matter Physics, Vol 11. .
Jegyzetek
Fordítás
További információk Életrajza az amerikai Office of Scientific and Technical Information honlapján A kvázikristályok története Shechtman nyomán . Életrajza a Technion honlapján Dan Shechtman az Iowa State University anyagtudományi tanszékének lapján
Kategória:Nobel-díjas kémikusok Kategória:Wolf-díjas fizikusok Kategória:Izraeli tudósok Kategória:1941-ben született személyek Kategória:Élő személyek