A pirregő tücskök (Oecanthinae), népies nevén őszi féreg, az egyenesszárnyúak (Orthroptera) rendjében a valódi tücskök(Gryllidae) egyik alcsaládja.
Megjelenésük, felépítésük
Szárnyaik elfedik potrohukat. A csápjaik hosszúak, ugrólábaik erőteljesek. Szárnyuk csak hangadásra alkalmas. Repülni nem tudnak.
Életmódjuk, élőhelyük
Az imágók alapvetően ragadozók; növényi táplálékra ritkán fanyalodnak. Peterakás idején azonban károkat okoznak, mert a szőlő venyigéjét megfurkálják, „furulya-lyukassá” teszik. A hímek jellegzetessége a ciripelés, amely stridulációval történik. Szárnyaikat a testükhöz képest kilencven fokkal felemelik és oldalirányban rezegtetve adják a ciripelő hangot. A hang magasságát változtatni tudják. Éjszaka ciripelnek július közepétől szeptember közepéig, de borultabb napokon néha nappal is megszólalnak.
Rendszerezésük és ismertebb fajok
Az alcsaládot két nemzetségre és tovább egy, nemzetségbe nem sorolt nemre osztják.
1. Oecanthini (Saussure, 1877) három nemmel: Oecanthodes (Toms & Otte, 1988) Oecanthus (Serville, 1831) pirregőtücsök (Oecanthus pellucens) Viphyus (Otte, 1988)
2. Xabeini (Vickery & Kevan, 1983) nemzetség két nemcsoporttal: Prognathogryllus (Zimmerman, 1948) nemcsoport három nemmel: Leptogryllus Prognathogryllus Thaumatogryllus Xabea (Vickery & Kevan, 1983) nemcsoport két nemmel: Neoxabea Xabea
3. Nemzetségen kívül: Paraphasius
Források Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda
További információk
Az alcsalád elterjedése térképen
Kategória:Tücskök Kategória:Rovaralcsaládok