Ferencz Károly Imre Géza (Olad, 1915. január 31. – Zalaegerszeg, 2001. február 28.) a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett magyar geológus, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) igazgatóhelyettese, majd tudományos főmunkatársa.
Fiatalkora, tanulmányai bélyegkép|jobbra|200px|A pósfai Horváth család címere Az elemi iskolát a Vas vármegyei Oladon – amely ma már Szombathely városrésze –, a polgári, majd a felső kereskedelmi iskolát Szombathelyen végezte. 1942.02.26-án Államszámviteli államvizsgát tett, 1946.02.08-án kapta meg a Magyar Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi oklevelét, 1947.06.24-én a Magyar "József Nádor" műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Mezőgazdasági szaktanárképző, Mezőgazdász szaktanári oklevelét vette át, és ugyan ebben az intézményben, doktorált le, 1948.12.28-án summa cum laude.
Édesanyja Móhr Aloysia, aki az oladi Ernuszt Kelemen gróf feleségének társalkodónője volt, édesapja Ferencz Lajos, aki szintén a grófnál dolgozott, mint jószágkormányzó, később pedig a szombathelyi számvevőszék osztályvezetője lett. Három testvére Vitéz Ferencz Lajos katonatiszt, Ferencz Gyula iskolaigazgató, tanár és Dr. Ferencz László pénzügyminisztériumi osztályvezető.
Az 1930-as évek elején a szombathelyi, Első Szombathelyi Gőztéglagyárban dolgozott, mint csilléző munkatárs. Később tanulmányai előrehaladtával, 1935.08.05-től - 1941.09.20-ig, a Szombathely-vidéki körjegyzőségen volt gyakornok. Ezt követően 1941.11.15-től, a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem /mai nevén, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem/ Lóczy Lajos geológiai tanszékén volt gyakornok, majd tanársegéd. 1949.04.06-tól mint szerződéses geológus dolgozott, a Magyar Állami Földtani Intézetben. 1951.01.11-től önálló tudományos kutató kinevezést kapott. 1952.07.15-től osztályvezető helyettes, 1952.12.08-tól tudományos megbízott munkatárs, 1953.01.10-től osztályvezető, 1956.10.08-tól mint tudományos munkatárs végezte munkáját. 1958.03.22-én kapta meg a MÁFI-ban a megbízott igazgatóhelyettesi kinevezését, majd 1960.01.20-án lett az intézet Igazgató helyettese, 1974-től haláláig, pedig mint tudományos főmunkatárs tevékenykedett. 1976.09.01-től, óraadó tanár az akkor, már Tatabányán működő, Szabó József Geológiai Technikumban. Rendkívül érdeklődött a méhészet után, így méhészeti oklevelet is szerzett. Házassága és leszármazottjai 1945. december 29-én feleségül vette a Szombathelyen élő zalai úrhölgyet, a nemesi származású pósfai Horváth családból való pósfai Horváth Anna Mária Jusztina (*Bocfölde, 1912. június 22. − Zalaegerszeg 1987. január 6.) kisasszonyt, akinek a szülei pósfai Horváth Ferenc (1882–1941) bocföldei körjegyző, és kiszsennyei Fábián Anna (1887–1914) voltak. Az apai nagyszülei pósfai Horváth Lajos (1847−1922) zalalövői földbirtokos, és ughi Ughy Jusztina (1848–1908) voltak. Az apai nagyapai dédszülei pósfai Horváth Zsigmond (1814–1848), zalalövői aladószedő, esküdt, földbirtokos, és baranyavári Baranyay Franciska (1819–1886) asszony, akinek a szülei baranyavári Baranyay Menyhért (1795-1868), táblabíró, hahóti királyi postamester, földbirtokos, és boldogfai Farkas Julianna (1796-1825) voltak. Ferencz Károlyné pósfai Horváth Anna felmenői között a tekintélyes boldogfai Farkas-, bocsári Svastits-, koltai Vidos-, várbogyai és nagymádi Bogyay-, barkóczi Rosty-, zalalövői Csapody- és sok más előkelő dunántúli nemes családok találhatóak.Boldogfai Farkas Ákos András. A Horváth család (pósfai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest. 109.o.) Ferencz Károly és pósfai Horváth Anna frigyéből két gyermek született: Ferencz Katalin lányuk 1946-ban, Ferencz Károly fiuk pedig 1947-ben.
A fronton 1942–44 között a keleti fronton Brjanszknál harcolt mint karpaszományos őrmester. A Horthy-korszakban azok a fiatal katonák, akik érettségivel vagy diplomával rendelkeztek, zubbonyuk mindkét ujján a csuklójuk felett íves szalagot viseltek, ezt hívták katonanyelven paszománynak.
A karpaszományos a közlegénnyel szemben „rangidősnek” számított. A keleti fronton tanúsított bátorságáért több kitüntetést is kapott. Többek között az „I. osztályú Tűzkereszt kardokkal” az „Erdélyi Emlékérmet” és a „Magyar Bronz Érdemérem hadiszalagon” kitüntetést, melyet felterjesztés alapján csak az kaphatott meg, aki a tűzvonalban harcolt.
Munkássága 1946-tól geológiai kutatásokat végzett az ország szinte minden részén. A háború után egy rövid időre a Földtani Intézet helyettes igazgatója volt. (Mivel soha nem volt párttag, az igazgatói posztot nem ajánlották fel neki, de kiemelkedő szakmai tudása és tudományos érdemei miatt a káderkorszakban is igen nagy tisztelet és elismerés övezte). 1953–1960 között Albániában, 1960–61-ben Mongóliában és Kínában dolgozott. Igazgatóhelyettesi pozícióját, annak érdekében adta fel, hogy Afrikában tudjon munkát vállalni, mint a Földtani Intézet munkatársa, így 1961–75 között (14 évig!) a nyugat-afrikai Guineában végzett fontos geológiai munkákat. Albániában a Thuman i mocsárvilág lecsapolását vezette, Mongóliában és Kínában hőforrásokat kutatott, Guineában berill-, turmalin-, kaolin-, gyémánt- és rubinlelőhelyeket tárt fel. A német és francia nyelvet kereskedelmi iskolás kora óta használta, aktívan használta a modern gyorsírást, gépírást, megtanult oroszul, angolul és három guineai törzs, a szuszu, a mandinka /málinké/ és a fulbe nyelvet is elsajátította. Hazatérése után 1975-től, a Földtani Intézetben tevékenykedett, illetve tanított a Miskolci Műszaki Egyetemen és a Tatabányai Geológiai Technikumban. Kiküldetései során rengeteg néprajzi, geológiai és természettudományi vonatkozású leletet küldött haza a magyarországi múzeumok részére. 1957-ben kapta meg a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést.
1953–1960 Albánia bélyeg|Josif Pashko Albán miniszterelnök köszönő levele dr. Ferencz Károly áldozatos munkájának elismeréseként, 1957. január 1.|alt= Letter of thanks from the Prime Minister of Albania Josif Pashko dr. In recognition of the sacrificial work of Károly Ferencz, January 1, 1957. Az Albániában végzett igen aktív, hároméves munkája során nem csak a tudományos feltárásokat végezte el a tőle megszokott precizitással, hanem a helybeli parasztoknak is igen sokat segített műszaki tanácsaival. Az ottani kollégái és az irányítása alatt dolgozó munkások is mind-mind csodálattal adóztak nagyszerű és emberséges jelleme előtt.
„Megmondom őszintén Karcsi, akár hiszed akár nem, a Te munkáddal és különösképpen a Te viselkedéseddel itt nálunk olyan nyomokat hagytál, amiket nem lehet könnyen eltüntetni. Mindenki, amikor Magyarokról van szó rólad beszél, minisztertől kezdve Jusufon keresztül menve, egészen a legutolsó munkásig, akiknek boldogságot okoztál azzal, hogy képeket küldesz egymás után. Éppen tegnap volt alkalmam Jusuffal beszélni, aki nem talált kifejezéseket arra, hogy mennyire becsül, szeret és tisztel téged.”
(Részlet Agim Basa albán építészmérnök leveléből, aki Magyarországon végezte el a Műegyetem építészmérnöki szakát. Jól beszélt és írt magyarul. Agim az Albán tervező irodának dolgozott. A levélben említett Jusuf a tervhivatal elnöke volt)
Az 1956. augusztus 11. – 1957. október 1. közötti időszak alatt valósult meg a Shkodra és Tirana közötti útszakasztól nyugatra az Adriai-tengerpartig elterülő, mintegy 880 km² területű, maláriaveszélyes Thumáni-mocsár lecsapolásához szükséges geológiai felépítés feltárása, melyet több száz kézi fúrással és függőleges munkálatokkal (aknák) végeztek az ő irányítása alatt. A területről 1:10.000-es részletes földtani térképet és geológiai szakvéleményt készített, az albán tervező iroda /Proekti Tirana/ részére.
A projekt elvégzése után a Kruja melletti Mount Karanjes /Karanjes-hegy/-től északra az Ishem-folyóig, s onnan a délre elterülő Terra Incognita Scanderbeg-hegyvonulat 1:25.000-es léptékű földtani térképének elkészítésén dolgozott, mely a területről az első ilyen léptékű geológiai feltárás. A felvételt miocén, oligocén, eocén, kréta, jura és triász képződményekben, őserdőkkel fedett területen hajtotta végre. Készített még szakvéleményt Tiranának a vízellátására vonatkozólag, melyet az albán főváros mögött elterülő, 1612 m magas bővizű karsztforrások gravitációs úton való bevezetésével oldottak meg.
Javaslatot tett egy 24 MW-os vízerőmű építésére a Dróya-folyón, majd közreműködött az ezzel kapcsolatos összes geológiai munkálatokban.
1960–1961 Mongólia és Kína bélyeg|Köszönő levél dr. Székessy Vilmostól, a Budapesti Természettudományi Múzeumnak eljuttatott geológiai és természettudományi vonatkozású gyűjtésekért, 1961. január 26. 1960-tól egy éven keresztül Mongóliában tevékenykedett. A Kelet-Góbi-sivatag területén, mint a magyar vízkutató expedíció vezetője és egyben mint az expedíció geológusa vett részt. A Magyar Vízkutató expedíciót 1957 tavaszán indították el Mongóliában az OFF javaslatára. Tagjai az OFKFV, az ELGI és a MÁFI kivétel nélkül nagy gyakorlati tapasztalatokkal bíró szakértői voltak. Ebben az évben Ferencz doktor vezetésével Öndörhán, Csojbalszan, Barún-Urt és Szajnsand városok környékén élő szamonok részére több eredményes mélyvízi ivókutat tártak fel. Az expedícióban részt vevő szakemberek vezetője dr. Ferencz Károly volt, helyettese és egyben a fúrási-műszaki ügyek irányítója Csath Béla fúrómérnök lett. A felszíni geoelektromos mérések döntő részét Szabadváry László és Hobot József végezte, de egy frissen vásárolt Ge-10 típusú műszerrel a Handaj–Szurunharla páros is végzett méréseket a mongol fúróbrigádok fúrásainak előkészítésére. A karotázs-mérések elvégzésére Varga Gábor geofizikus mérnök utazott ki.http://mongolia.gportal.hu/gindex.php?pg=26058906
A sikeres munkálatokért az akkori mongol mezőgazdasági miniszter, Zsagvaral a csapat minden egyes tagjának díszoklevelet adományozott, az expedíció pedig Cedenbal államelnök aláírásával ellátva a „Mongol Népköztársaság Kormányának” díszoklevelét kapta meg.
Ferencz doktor mint mindig, most is rengeteg néprajzi gyűjtést, a mindennapi élettel kapcsolatos eszközöket, ruhákat, hangszereket küldött haza a Természettudományi Múzeum számára, amelyet az akkori főigazgató dr. Székessy Vilmos több levélben méltatott.
1961–1975 Guinea Guineában a 14 év alatt rengeteg tudományos munkát végzett. Többek között berill-, turmalin-, csillám-, kaolin-, gyémánt-, rubin lelőhelyek feltárása, több tucat afrikai település vízellátásának kivitelezése, ivóvíz-kutak fúrása.
bélyegkép|Dr. Ferencz Károly által hazaküldött afrikai lepkék kicsomagolása bélyegkép|A Dr. Ferencz Károlyról elnevezett pillangó a "Ferencz boglárka /Neurellipes ferenczi Libert/" egyetlen példánya. bélyeg|Dr. Ferencz Károly dzsungellaboratóriumában bélyeg|A fúrásokhoz használt Csepel teherautó
Amikor 1961. február 28-án megérkezett Afrikába, a Guineai Geológiai és Bányaügyi Minisztérium alkalmazta, de az ország akkori elmaradottságából adódóan szinte semmilyen, a kutatáshoz szükséges támogatást nem kapott meg. Megérkezése után a munkájához nélkülözhetetlen eszközöket /teodolit, mérőlécek,-szalagok, kompasz, magasságmérő stb./ saját költségén szerezte be. Kint tartózkodása alatt számtalan falu, város, ipari létesítmény vízellátási problémáját oldotta meg. Talajdinamikai szakvéleményeket adott guineai és a Guineában dolgozó külföldi vállalkozásoknak. Jelentős szerepet vállalt a helyi nyersanyagkutatásban és számtalan esetben adott agrogeológiai és talajtani szakvéleményt. A fejlesztésügyi államtitkár felkérésére egy évig tanított heti két alkalommal a Technikai Főiskolán ingyen.