Tibolddaróc község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Mezőkövesdi járásban.
Fekvése A Miskolci-Bükkalja területén, a Kácsi-patak völgyében helyezkedik el, Egertől (a legrövidebb erdei úton) 26, Miskolc pedig (légvonalban) 15 kilométer távolságra.
A szomszédos települések: észak felől Kács, északkelet felől Sály, kelet felől , Vatta, délkelet felől Bükkábrány, dél felől Mezőnyárád, délnyugat felől Tard, nyugat felől pedig Cserépváralja.
Megközelítése Csak közúton érhető el, Bükkábrányon keresztül, a 3-as főútból kiágazó 25 114-es számú mellékúton (amely innen még továbbvezet Kácsig). Külterületét keleten érinti még a 25 115-ös számú mellékút is.
Az ország távolabbi részei felől legcélszerűbben az M3-as autópályán közelíthető meg, amely körülbelül 17 kilométer távolságra halad el falutól délre; a legközelebbi le-, illetve felhajtási lehetőséget a sztráda Mezőkeresztes–Mezőnagymihály-csomópontja kínálja.
Éghajlata A Bükk-vidék csúcsrégiójának déli oldalán, annak közepén található község északi irányból, a hegyeknek köszönhetően komoly védelmet élvez. A szélsőségesen kemény viharos jégeső és zivatar ritkán borzolja a települést és szőlőföldjeit. A kemény fagyos hajnalok sem jellemzőek. A jó levegőről közel 100 000 hektár erdő gondoskodik, jellemzően észak felől.
Nevének eredete Nevének első része 1249-ben, az Örsúr nemzetség (Wrswr) borsodi ágával kapcsolatban tűnt fel először, az e nemzetség borsodi ágához tartozó Kristóf fia Tybolt nevében.
Az 1340-ben kelt írásos emlékekben pedig már találkozhatunk a Tibold családnévvel is, innen származik a település nevének első tagja.
A település nevének második második tagja a „daróc” szó mai jelentése, ugyan ma már nehezen értelmezhető, többféle jelentéssel is bír:
- a régi magyar nyelvben foglalkozásnév: királyi erdő- és vadőr, - daróc – gyapjú alapanyagból készült, kaftánszerű téli felsőruházat, a 19. században még viselték. - a szláv nyelvben dravec solymászt jelent, foglalkozásnévként.
Története Bronzkori leletek tanúsága szerint a Kácsi-patak völgye már a történelem előtti időkben is lakott hely volt az itt talált kelta motívumokkal ellátott nagyon szép lószerszámok bizonysága szerint. A környéken található kaptárkövek is valószínű kelta temetkezési helyként szolgáltak, ma turisztikai látványosságok.
A település honfoglalás előtti történetéről nagyon keveset tudunk. A honfoglalás idején Örsúr (Örs vezér), a magyar vagy kabar származású Acsád fia kapta Árpádtól a Bükkalja területét, mely később leszármazottjának, Tibótnak a tulajdona lett.
A település első írásos említése az 1332-1237 évi pápai tizedjegyzékben található.
bélyeg|Kaptárkő Az Örsúr kabar nemzetségével érkező, káliz földművesek igyekeztek kihasználni a vidék kitűnő természeti adottságait, szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak. A kálizok a Kazár Birodalom felbomlásakor csatlakoztak a kabarokhoz. A kálizok a fennmaradt adatok szerint a háborúban jó katonák, békeidőben jó szőlőművelők voltak, s a zsidó vagy az iszlám vallást gyakorolták.
Az Árpád-házi királyok uralkodása alatti időszakban három falu is volt a völgyben. A mai Tibolddaróctól délre a Lados malomnál volt Alkács. A kácsi Várhegy térségében helyezkedett el Középkács (Mészalja) és a Bükkhöz közelebb pedig Felkács.
A Kácsi várhegyen található Tibold várában az ásatások adatai szerint az itteni lakótornyot a 10-13. század körül már használták. Parádi Nándor által vezetett ásatások során feltárták a várat. A várhegy déli lankáin egy sánccal védett terület is felismerhető. Az 1331 és 1335 között végzett határjárás szerint Darócnak katolikus temploma és plébániája volt. A daróci Tibótok a XIV. század derekán névváltozáson mentek át vagy elszegényedésüket követően egy másik család jelent meg a színen és Tibold néven lettek a környék urai. A névváltozás lehetett a kor divatja, vagy az eredetileg germán Tiboldok kaphattak birtokot. A Tiboldok a törökdúlás előtt áttértek a protestáns hitre, s ennek köszönhetően sok minden megváltozott a Kácsi-patak völgyében. A 16. század második felében a falu városi rangot kapott és járási székhelyként a környék meghatározó jelentőségű települése volt. Darócnak 1583-ban már önálló református egyháza volt. Az 1596. október 26-ai mezőkeresztesi csatavesztést követő időszakban a környező települések is teljesen elpusztultak, lakói a Bükk rengetegébe menekültek, vagy rabszíjra fűzve elhurcolták őket. A törökdúlás idejéből kevés adat maradt fenn a községről, valószínű, hogy egy időre elnéptelenedett. bélyeg|260px|Tibolddaróc a Fortepan felvételén, Mészáros Zoltán fotóján. 1959-ben a Dózsa György út a Kácsi út felől nézve
1709-ben az egri pestisjárvány elől menekülve székely és szlovák telepesek érkeztek a faluba, ők népesítették be újra a völgyet.
A 18. században főleg református családokat telepítettek be Stájerországból császári parancsra, olyan igyekezettel, hogy még a népviseletüket is elhagyták útközben. Tibolddaróc jelenlegi formája a betelepítést követően alakult ki.
A daróci Tibold család fiúágon a 17. században kihalt, Tibold Zsigmond az avasi református temetőben van eltemetve, így birtokaikat az Almássy és a Fáy családok örökölték leányágon. 1816-1826-ig Zwenger József egri kőműves építette fel a ma álló templomot, a templom eredetileg református célokra épült, amit 1831-ben szentelnek fel katolikus templomnak. 1853-ban Bartakovics Béla egri érsek megrendelésére Jakobey Károly festette meg a műemléktemplom Szent Erzsébet főoltárképét. A templom festett üvegablakai a kor iparművészének kiemelkedő alkotásai. Az ellenreformáció következtében sok család tért vissza a katolikus hitre, így a községben már a 19. században működött katolikus és református iskola, valamint egy magániskola. A református felekezet Tibold Zsigmond halálát követően háttérbe szorult, a község még ma is Sály leányegyháza.
A falu életét meghatározó zsidó közösség, szinte teljes egészében a koncentrációs táborok áldozatául esett, emléküket csupán az elhanyagolt temető, a jól megépített épületek és a ma is virágzó borászati kultúra őrzi.
bélyeg|220px|A Nepomuki Szent János-szobor
A 16–19. századi leírások kiemelik, hogy a falu jó szőlőtermő vidéken fekszik. A faluban két pálinkafőző, a Kácsi-patakon 11 vízimalom működött. Ezekben nemcsak gabonát őröltek, de kendertörésre és fafűrészelésre is használták.
A 20. század elején a járásban elsőként 110 voltos elektromos áramot állítottak elő vízturbina segítségével. Az energiát a település kastélyaiban és ipari létesítményeiben hasznosították. A turbinát 1945 februárjában a szovjetek leszerelték, és elszállították.
A falu védett műemléke a Fáy család által a 18. század végén állíttatott Nepomuki Szent János-szobor. Műemléki védelmet kapott a Gencsy- és Majtényi-kúria is. Különleges építészeti értéket képvisel az 1930-as években épült Bottlik-mauzóleum.
A számos műemlék, valamint a gondozott helytörténeti gyűjtemény jelzik, hogy Tibolddaróc gazdag hagyományokkal rendelkezik. A nyugalom és a csend, valamint a Bükk hegység tetejéről folyamatosan érkező jó levegő adják ma a település fő vonzerejét.
A Lados-malomtól délre, a patakparton melegvízforrást zártak el. Az 1960-as évek elején kőolajat kerestek és 73 °C-os melegvizet találtak, amely olyan erővel tört fel, hogy két teherautó betonnal tudták csak lefojtani.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Ágfay Gábor (független) 1994–1998: Ágfay Gábor (független) 1998–2002: Dr. Kuncsik János (független) 2002–2006: Balla Erzsébet (SZDSZ) 2006–2010: Balla Erzsébet (SZDSZ) 2010–2014: Harai Istvánné (független) 2014–2018: Dósa József (független) 2018–2019: Nagy Sándor (független) 2019–2024: Nagy Sándor (független) 2024– : Nagy Sándor (független)
bélyeg|260px|Tibolddaróc, a Nepomuki Szent János szoborról A településen 2018. december 9-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert a 2014-ben megválasztott előző faluvezető, Dósa István szeptemberben – indoklás nélkül – lemondott posztjáról. A korábbi polgármester asszony, a hivatalát 2014-ben elvesztő Harai Istvánné úgy gondolta, hogy az időközi választással megpróbál visszatérni a község élére, ez azonban nem sikerült neki, mivel az egyedüli ellenjelölt, Nagy Sándor addigi alpolgármester majdnem kétszer több szavazatot szerzett, így a posztot ő nyerte el. A következő évben megtartott rendes önkormányzati választáson Harainé már nem tett újabb kísérletet a visszatérésre, Nagy Sándor vetélytárs nélkül indult el a polgármesterségért.
Népesség A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.A nemzetiségi népesség száma településenként
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,3%-a magyarnak, 0,8% németnek mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,3%, református 13,6%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 3,8% (15,8% nem válaszolt).Tibolddaróc Helységnévtár
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% németnek, 0,4% cigánynak, 0,1% ukránnak, 0,1% horvátnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 46,5% volt római katolikus, 11,4% református, 0,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,1% izraelita, 4,6% felekezeten kívüli (35,3% nem válaszolt).Tilboddaróc Helységnévtár
Nevezetességei 300px|bélyegkép Kilátó Barlanglakások Kőhodály Bottlik-kastély Bottlik-mauzóleum Gencsy-kúria Árpád-házi Szent Erzsébet-templom Pincesor Ablakoskő-völgy (Kaptárkő)
Itt születtek, itt éltek Bottlik József (Budapest, 1874. január 23. – Tibolddaróc, 1933. január 24.) Borsod vármegye főispánja. Bottlik István (Tibolddaróc, 1879. május 10. – ?, 1952) - politikus, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja. Kapusi Imre (Hosszúpályi, 1941- ) - erdőmérnök, Fleischmann Rudolf-díjas, az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott állomásigazgatója.
Építészeti és kulturális értékek A panorámás pincerendszer A barlanglakás egy természetbe simuló építészeti megoldás, amely biztonságot adott a vérzivataros időkben.