thumb|300px|A Népszámlálási Hivatal által definiált Közép-Nyugat A Közép-Nyugat a Népszámlálási Hivatal által létrehozott négy földrajzi régió egyike az Amerikai Egyesült Államokban.
A régió 12 államot foglal magában az Egyesült Államok északi területeinek középső és keleti részén. Ezek Dél-Dakota, Észak-Dakota, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas, Michigan, Minnesota, Missouri, Nebraska, Ohio és Wisconsin. A 2010. évi népszámlálás adatai szerint a lakossága fő. Az országnak mind népességi súlypontja, mind a kontinentális területeinek földrajzi központja ebben a régióban található. Az előbbi Missouriban, az utóbbi Kansasben.
Chicago a régió legnagyobb városa, utána pedig Indianapolis, Columbus, Detroit és Milwaukee következik. Chicago és agglomerációja a legnagyobb nagyvárosi statisztikai terület, amit a Detroiti nagyvárosi terület (vagy Metro Detroit), az ikervárosok, Nagy-Cleveland, Nagy-St. Louis (vagy Metro St. Louis) és a Kansas City-i nagyvárosi terület követ.A nagyvárosi és kisvárosi statisztikai területek lakosságának rangsora a 2000. évi népességi adatok alapján az Egyesült Államokban és Puerto Ricóban: 1990 és 2000 (pdf). Népszámlálási Hivatal. 2003. december 30. Lementve 2007. november 20. Sault Ste. Marie a régió legrégebbi városa, amit francia felfedezők és misszionáriusok alapítottak 1668-ban.
A Közép-Nyugat megnevezést az 1880-as évek óta használják, hogy elkülönítsék a területet az Egyesült Államok központi területeitől.Az Oxford Angol Szótár alapján a "Közép-Nyugat" kifejezésre, http://www.oed.com/ A 19. század óta különböző kifejezések terjedtek el. Ilyen például a (eredeti angol "Midwest"-től eltérő) "Middle West",Turner, Frederick Jackson (1921). The Frontier in American History. H. Holt and Company. OCLC 2127640. Shortridge, James R. (1989). Middle West: Its Meaning in American Culture. University Press of Kansas. . Broadway, Becky (2003). In the Middle of the Middle West: Literary Nonfiction from the Heartland. Indiana University Press. . és Gjerde, Jon (1999). The Minds of the West: Ethnocultural Evolution in the Rural Middle West, 1830-1917. UNC Press. vagy a "heartland". (Szó szerint valamilyen terület szíve, központi területe.)Merriam-Webster online A hasonló régiómegnevezések (mint pl. "Északnyugat", vagy "Régi Északnyugat" és "Középső-Amerika") már kivesztek. A régió négy legnyugatabbi állama (a két Dakota, Kansas és Nebraska) a 19. században még a Régi Nyugat néven emlegetett terület szerves része volt.
A Middletown című könyv 1929-es megjelenése óta a szociológusok a közép-nyugati városokat (és úgy általában a Közép-Nyugatot) az amerikai nemzet "tipikus" megnyilvánulási területének tartják, habár a partmenti városok manapság már sokkal inkább jelennek meg a médiában az amerikai kultúra hordozóiként.Sisson (2006) 69-73. o.; Richard Jensen, "The Lynds Revisited," Indiana Magazine of History (Dec 1979) 75: 303-319, online: "Consulate General of Iceland New York Culture". Consulate General of Iceland New York. Lementve: 2011. június 27. Ez a régió magasabb foglalkoztatási arányszámmal (a foglalkoztatottak százalékos aránya a 16 éven fölüli lakosságban) rendelkezik, mint az északkelet, a nyugat és a dél, vagy a Sun Belt államai, ami talán a régió relatíve kisebb népességének tudható be."Bureau of Labor Statistics". Stats.bls.gov. 2010-03-04. Letöltve: 2010. október 3.
Később a Népszámlálási Hivatal két régióra bontotta a Közép-Nyugatot, az Északkeleti központi államokra, más néven a "Nagy-tavak államaira" (Michigan, Ohio, Indiana, Illinois, Wisconsin és Minnesota) és az Északnyugati központi államokra, vagy "préri államokra" (Iowa, Missouri, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Nebraska és Kansas).
Definíció thumb|290px|Modern Definíció: A vörössel jelölt államok minden definíció szerint a Közép-Nyugat részét képezik, míg a sávozott államokat csak egyes esetekben sorolják a régióhoz.
A Közép-Nyugat hagyományos meghatározását az Északnyugati Rendelet az "Északnyugati Terület" és számos a louisianai szerzeménnyel az Egyesült Államokhoz került államban jelölte ki. Az Északnyugati Területeket ismerik "A Nagy-tavak államai" néven is. A louisianai szerzemény államai pedig megjelennek "préri államokként" is.
A Népszámlálási Hivatal által használt Északi Központi Régió név a következőket takarja: Dél-Dakota: A louisianai szerzemény és a préri államok része. Észak-Dakota: A louisianai szerzemény, a préri államok és 1818 előtt a Red River Kolónia része. Illinois: Az Északnyugati Terület és a Nagy-tavak államainak része az Ohio-folyónál. Indiana: Az Északnyugati Terület és a Nagy-tavak államainak része az Ohio-folyónál. Iowa: A louisianai szerzemény része. Kansas: A louisianai szerzemény és a préri államok része. Michigan: Az Északnyugati Terület és a Nagy-tavak államainak része. Minnesota: Az Északnyugati Terület, a louisianai szerzemény és a Nagy-tavak államainak része, a Red Rivar Kolónia része 1818-ig. Missouri: A louisianai szerzemény és az ún. "határ államok" része. Nebraska: A louisianai szerzemény és a préri államok része. Ohio: Az Északnyugati Terület (a történelmi Connecticuti Nyugati Területek) és a préri államok része az Ohio-folyónál. A délkeleti része Appalachiához tartozik. Wisconsin: Az Északnyugati Terület és a préri államok része.
Földrajz right|thumb|220px|A Wildcat Nemzeti Park jellemző tájképe a wisconsini Vernon megyében
Az Egyesült Államok központi területeit a hatalmas kiterjedésű, Kanada területére is átnyúló, alacsony fekvésű Központi-síkság alkotja. Keleti kétharmada a Központi Mélyföld része. A felszín nyugat felé haladva fokozatosan emelkedik, Kelet-Kansasben belesimulva az ún. Nagy-síkságba. A területek nagy részét errefelé farmgazdaságok művelik.
Annak ellenére, hogy ezek az államok jórészt síkságon terülnek el, magukba foglalnak lankás, alacsony hegyvidéki területeket is. Például a régió keleti részén, nem messze az Appalache-hegység lábaitól, a Nagy-tavak medencéjében fekszik az Ozark-hegység Dél-Missouriban. De ilyen Dél-Indiana, Dél-Illinois egyenetlen felszíne, akárcsak a Driftless-terület Északnyugat-Illinois-ban, Délnyugat-Wisconsinban, Délkelet-Minnesotában és Északkelet-Iowában.
Nyugat felé haladva az Appalache-plató lankás dombvidéknek adja át a helyét, majd (Közép-Ohio területén) farmergazdálkodásra alkalmas területekkel és nagyvárosi régiókkal tarkított síksággá válik. Ez Észak-Amerika központi síkságának keleti széle. A Mississippitől nyugatra fekvő államok nagy részét préri borítja, kivéve Észak-Minnesota tajga-területeit. Illinois az ún. "préri-félszigettel" nyúlik be a régióba, ami a préri-területek egy kiszögellése, keletről, nyugatról és délről lombhullató erdőségekkel határolva.
left|thumb|300px|Préri az Effigy Mounds Nemzeti Parkban, Iowa területén A geográfusok a Központi-síkságot ketté osztják a Központi Mélyföldre és a Nagy-síkságra. A Mélyföld (1500 láb), míg a Nagy-síkság (5000 láb) tengerszint feletti magasságban kezdődik. Így a Mélyföld Minnesota, Iowa, Michigan, Ohio, Indiana, Tennessee és Kentucky államok területén fekszik. Missourinak és Arkansasnak is vannak területei a Mélyföldön, de az Ozark-hegység magasabbra is nyúlik. Kelet-Ohio területei is hasonló topográfiai tulajdonságokkal rendelkezik.
A Központi-síkság nagyrészt egybeesik a Mississippi, illetve a Missouri és az Ohio folyók vízgyűjtő területével. Ezek a folyók már tízmillió éve erodálják a paleozoikumi, mezozoikumi és kainozoikumi üledékes kőzeteket. A Mississippi mai völgye a pleisztocén idején alakult ki.
A csapadék mennyisége keletről nyugat felé haladva csökken, különböző régiókat alakítva ki a prérin, kezdve a nedvesebb hosszú füvű préritől, a vegyes füvű prérin keresztül a Sziklás-hegység lábainál elterülő csapadékmentes területek rövid füvű prériig. Ez a három préritípus nagyrészt kukorica-szójabab vegyes gazdálkodásnak biztosít területet, de itt található az ún. búza-öv is.
Az északi területek keménylombú erdőit a 19. század végén teljesen kivágták, napjainkban azonban kezdik visszafoglalni a területet. Ohio és Michigan erdőségei fejlődés alatt állnak. Az agrár múlt ellenére azonban a Közép-Nyugat ma főként városias terület.
Történelem előtti idők
Antropológiai és régészeti kutatások szerint az amerikai indiánok nagyjából éve érkeztek Észak-Amerika területére a Bering-földhídon keresztül. A korai indián koponyák vizsgálata alapján ezek a bevándorlók a mai Japán területén élő ainukkal, a belső-ázsiai, ausztráliai, délkelet-ázsiai és indiai népekkel állhattak rokonságban.
Az európaiak érkezése előtt ezek az emberek népesítették be Amerika nagy kiterjedésű vidékeit nagyjából 1 és 18 millió közötti népességükkel. Rengeteg törzsbe tömörültek, amelyek különböző közösségeket és kultúrákat alkottak. A Közép-Nyugaton az indiánok története három nagy periódusra osztható az európaiak 17. századi érkezése előtt.
Az első az úgynevezett paleoindiánok kultúrája volt. Ők népesítették be a mai Egyesült Államok és Kanada területét a Központi-síkságon és a Nagy-tavak vidékén nagyjából i. e. 12000 és i. e. 8000 között. Akkor vándorolhattak be Észak-Amerikába, amikor az (amerikai terminológiával) wisconsini eljegesedésnek nevezett periódus végeztével a jégtakaró elkezdett olvadni a jégkorszak során.
Ezt az ún. archaikus periódus követte i. e. 8000-től i. e. 1000-ig, majd a Woodland-kultúra i. e. 1000-től 100-ig és a Mississippi-kultúra 900-tól 1600-ig. A régészeti kutatások arra engednek következtetni, hogy a Mississippi-kultúra szülőterülete a mai Saint Louis környékén lehetett Missouriban, ahonnan északkelet felé terjedt ki a Mississippi és Indiana folyók mentén a Kankakee-vízrendszerig, ahol belépett a mai Indiana állam területére. Indianában a Wabash, Tippecanoe és a White-folyók mentén terjedt el. | Midwestern Literature: Indian American Culture in the Midwest prior to the Arrival of Europeans. Lementve: 2011. június 17.
thumb|right|200px|A Monks-halmok, az UNESCO Világörökségébe tartozó Cahokia-halmok területén az ilinoisi Collinsville közelében. Ez a legnagyobb szabású földmunkálatokkal elkészített építmény a prekolumbián Észak-Amerikában. A Mississippi-kultúrát a halomépítők kultúrájaként szokás aposztrofálni. Az általuk épített, általában temetkezési, vagy ünnepi célokra használt halmok többnyire csonka piramis, vagy lekerekített kúp formát öltöttek, néha hosszúkás gerincekkel. A tetejükre általában házakat, vagy templomokat építettek. Ezek a halmok megtalálhatók a Közép-Nyugattól a atlanti partvidékig, de csak ebben a régióban építettek emlősöket, madarakat és hüllőket formázó halmokat.
A legismertebbeket az Effigy-halmok Nemzeti Emlékpark területén találták északkelet Iowában. Ez a legnagyobb halomegyüttes az Egyesült Államokban.Official National Park Service website: Letöltve: 2011. június 24. A 206 halom 10,22 km²-en terül el. A Woodland-időszakban, i. e. 500-tól az európaiak érkezéséig, építettek az indiánok halmokat, azonban ezekből sok megsemmisült, amikor az európai farmerek felszántották a vidéket.
Ezek a halmok olyan komplex városi környezet részeként épültek, amelyek rendkívül nagy népességet vonzottak egy helyre. Itt található a legnagyobb, mintegy 30 méter magas halom Mexikótól északra. Ez az úgynevezett Monks-halom a Cahokia-halmok területén az ilinoisi Collinsville közelében.
A halomépítők kultúrája sok különböző törzsi csoportot és törzsszövetséget tömörített, több egyesi kultúrát és hiedelemvilágot egyesítve évezredeken keresztül. Legjellemzőbb közös vonásuk a halom-építészet volt. Ez a gyakorlat, ami vélhetőleg csillagászati célokat szolgált, a kultúráik közös eredetére utalhat.