Heinrich Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf (Graz, 1638. január 12. – Vösendorf, Alsó-Ausztria, 1701. január 4.); a Starhemberg család grófi ágának tagja, osztrák főnemes, császári tábornok. Katonai ismereteit és hadvezéri tapasztalatait Raimondo Montecuccoli mellett, az 1660-as években a magyarországi és erdélyi hadjáratokban, majd 1673-tól a francia–holland háborúban szerezte. 1680-tól Bécs városparancsnoka, az 1683-as török ostrom idején a főváros védőinek parancsnoka. Tábornagyi rangban részt vett Buda visszafoglalásában és török elleni magyarországi hadjáratban. 1691-től a bécsi Udvari Haditanács elnöke. Régi magyar nyelvű forrásokban gyakran Starhemberg Ernő néven említik.
Élete Származása, családja left|80px Felső-ausztriai eredetű, ősi nemesi családból származott. Őseit, oklevelekkel igazolhatóan Adalbertig, Enns várgrófjáig († 1088) tudta visszavezetni. A Starhemberg család nevének első okleveles említése 1240-ből való. A Starhembergek a Bécs városában legrégebben polgárjogot nyert nemesi családok közé tartoztak. Katonaként szolgálták Ausztria főhercegét és a császárt. 1529-ben, Bécs első török ostroma idején Ernst Rüdiger gróf egyik őse, Hanns Starhemberg védelmezte „Óperenciát”, azaz Felső-Ausztriát Szulejmán portyázó hadaitól. Egy másik Starhemberg-fiú, Erasmus (1493–1560)http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=136344 a város védőinek soraiban harcolt.
Heinrich Ernst Rüdiger von Starhemberg 1638-ban Grazban született. Édesapja Konrad Balthasar von Starhemberg gróf (1612–1687) volt,http://www.aeiou.at/aeiou.encyclop.s/s779161.htmhttp://www.geneall.net/D/per_page.php?id=141213 aki a harmincéves háború során az 1634-es nördlingeni csatában harcolva megsebesült, ezért III. Ferdinánd császár német-római birodalmi grófi méltósággal (Reichsgrafenstand) ruházta fel. Édesanyja Anna Elisabeth von Zinzendorf bárónő (Freiin von Zinzendorf, 1610–1659) volt, Zelking bárójának özvegye, akit a háborúból hazatért Konrad Balthasar gróf 1635-ben vett feleségül Bécsben.http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=107198 A szülők házasságából született gyermekek: Heinrich Ernst Rüdiger (1638–1701), császári tábornagy, 1683-ban Bécs védelmezője, 1691-től a Haditanács elnöke, Maximilian Lorenz (1640–1689), császári tábornagy, Mainz ostrománál esett el. Apja megözvegyülvén ismét megnősült. 1660-ban Katharina Franziska von Cavriani grófnőt (1610–1716) vette feleségül,http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=107197 tőle két fia született, Ernst Rüdiger féltestvérei: Franz Ottokar (1662–1699) Gundaker Thomas (1663–1745), pénzügyi szakember, az Udvari Kamara elnöke.http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=135764
Ifjúsága, pályakezdése Ifjúkoráról és katonai pályájának kezdeteiről keveset tudunk. Gyermekéveit és serdülőkorát Grazban, a szülői házban töltötte. Tanulmányait jezsuiták felügyelete alatt végezte, ennek sikeres befejezése után – a kor szokása szerint – tapasztalatszerző és bemutatkozó körútra indult az európai királyi és hercegi udvarok között. Ezt Cavaliertour-nak, „lovagi utazásnak” nevezték.
I. Lipót osztrák főherceg kamarása lett. E hivatali minőségében először Frankfurtban jelent meg nyilvánosan, 1568-ban, Lipót császárrá választásának és koronázásának ünnepségein. Állami szolgálatba állt, Alsó-Ausztria tartományi tanácsos (Landrath) azután az alsó-ausztriai ezred tanácsnoka (Regimentsrath) lett.
1659-ben unokafivérének, gróf Reichard von Starhemberg tábornagynak ezredébenKésőbb, az Osztrák–Magyar Monarchiában ez lett a 8. gyalogezred, (IR-8) önkéntesként részt vett Stettin ostromában, de még néhány évig állami tisztviselői szolgálatban maradt. 1663-ban a felső-ausztriai Mühlviertel rendjeinek főbiztosaként szolgált Leonfeldenben, de az újabb török háború kitörésekor elhagyta a civil pályát, katonának állt, és élete végéig fegyverrel szolgálta uralkodóját.
Első házassága Heinrich Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf kétszer nősült. Első házasságát 20 éves korában, 1658. december 7-én kötötte. Távoli rokonát, Helena Dorothea von Starhemberget (1634–1688) vette feleségül. Hat gyermekük született: Reichard (*/† 1691), kisgyermekként meghalt. Elisabeth Susanna, (1660-1683), aki 1680-ban Hieronymus von Thurn-Valsassina grófhoz († 1720) ment feleségül. Heinrich Balthasar (*/† 1686), kisgyermekként meghalt. Maria Katharina, (1663–1743), aki 1686-ban Otto Heinrich von Hohenfeld gróf (1645–1719) felesége lett. Raimund Gundacker Anton Gottfried, (*/† 1671), kisgyermekként meghalt. Maria Gabriela Barbara (1673–1745), aki háromszor ment férjhez (1685-ben Stanislaus Wesselhez, 1692-ben Franz Karl von Dünewald grófhoz, végül 1694-ben Maximilian Siegmund von und zu Trauttmansdorff-Weinsberg grófhoz (1668–1732).
Magyarországi és erdélyi hadjáratokban
Az 1663–64-es Habsburg–török háború során Ernst Rüdiger von Starhemberg századosi rangban szolgált Raimondo Montecuccoli tábornagy hadseregében, és századával részt vett az 1664-es magyarországi és erdélyi hadjáratokban. Kanizsa ostrománál és a szentgotthárdi csatában bizonyította parancsnoki rátermettségét és személyes bátorságát. A szentgotthárdi csatát eldöntő támadásban, amelyet Hohenlohe tábornok javasolt, és Sparr gróf a brandenburgi kontingens élén hajtott végre, Starhemberg személyesen vezette rohamra a császári gyalogságot. Alezredessé léptették elő, majd a tokaji és a szatmári vár katonai parancsnokává nevezték ki. A vár német őrsége nem kímélte a környék lakosságát. Sarcolásaik miatt Szatmár vármegye már 1668-ban bepanaszolta a szatmári vár őrségét Nádasdy Ferenc országbírónál, kérve (hiába) hogy cseréljék magyarra a várőrséget. 1669-ben a közeli Aranyosmeggyes várőrsége, Lónyai Anna várúrnő felbiztatására rajtaütött a rekvirálásra induló szatmári császári katonákon és felkoncolta őket. Még 1669-ben Starhemberget ezredessé léptették elő, és megkapta az 1668-ban elhunyt von Sparr gróf korábbi ezredénekKésőbb, az Osztrák–Magyar Monarchiában ez lett az 54. gyalogezred, (IR-54) parancsnokágát.
1670. április 7-én, a Wesselényi-összeesküvés lelepleződésével egy időben, a felső-magyarországi felkelés kirobbantásának keretében I. Rákóczi Ferenc egy lakoma közben elfogatta és fogságba vetette Starhemberget és tisztjeit. Az elfogottakat Rákóczi hosszú időn át vasra verve tartotta, csapatai közben megostromolták a tisztikar nélkül maradt Tokaj várát, de bevenni nem tudták.https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0016/1345.html
A francia–holland háborúban
Starhemberg ezredes Montecuccoli tábornagy hadseregével együtt részt vett a francia–holland háború harcaiban, miután Lipót császár felmondta a XIV. Lajosnak ígért semlegességét, és 1673-ban megkötötte a négyes szövetséget Spanyolországgal, Orániai Vilmos holland helytartóval, IV. Károly lotaringiai herceggel (később a Brandenburgi Választófejedelemséggel is), és 1674 nyarán összbirodalmi háborút (Reichskreig) hirdetett Franciaország ellen. Turenne marsall erre új fronton támadott, a Rajna mentén a Pfalzon át Elzászig. Montecuccoli császári hadereje itt vonult fel, és megakadályozta a franciák további előnyomulását. Starhemberg e hadjárat számos csatájában küzdött. Kemény helytállásával dicséretet szerzett Bonn ostrománál.
1674. június 16-án Starhemberg Lotaringiai Károly seregében harcolt a sinsheimi csatában. Augusztus 11-én a seneffei csatában kitűnt bátorságával, és 1675-ben vezérőrnaggyá (General-Feldwachmeister) lépett elő. 1675. július 27-én Turenne és Montecuccoli csapatai a Rajna jobb partján, a badeni SasbachnálMa: Sasbach im Ortenaukreis, Baden–Württemberg. A falut a források Salzbachnak, Niedersalzbachnak is nevezik. találkoztak, a sasbachi csatában (más néven altenheimi csatában) Starhemberg ismét kitűnt körültekintő és határozott parancsnoki ténykedésével, bár maga megsebesült. (Turenne marsall a csetepatéban elesett, de csapatai győzelmet arattak). Néhány nap múlva, július 31-én a közeli Wilstätt erődje elleni rohamban Starhemberg a bástyafalon ütött résen át benyomult csapataival a városba. Helytállt a szomszédos Goldschauernél vívott csatában is. Érdemeiért altábornagyi rangra emelték.
1675–1676 telét Starhemberg Bécsben és Linzben töltötte. A Haditanács kikérte véleményét az 1676-ra tervezett hadműveletekről. 1676 májusában Philippsburg ostrománál az ostromművek létesítését irányította. Előretolt sáncokat építtetett, lerombolta a francia hajóhidat, megszakítva a védők utánpótlását. Július 25-én ismét megsebesült a karján. A franciák végül feladták az erődöt.
1677–1678-ban ismét Lotaringia hercegének hadseregében harcolt a franciák ellen. 1678. július 6-án a rheinfeldeni csatában vereséget szenvedett a dél felől előretörő Créquy marsall túlerőben lévő seregétől. Elveszítette a hídfőállást, súlyos veszteségeket szenvedett, ennek ellenére sikerült rendben visszavonnia csapatait és lerombolnia Rajna-hidat, megakadályozva ezzel a francia betörést badeni területre.
right|thumb|Starhemberg altábornagy 1683-ban.(Franz Gerasch műve)
Bécs védőinek parancsnoka
1680-ban I. Lipót császár Bécs városparancsnokává nevezte ki. Alig emberrel rendelkezett. vele szemben az Oszmán Birodalom és csatlós államai (köztük Thököly Imre) mintegy katonátBernd Rill - Majoros Ferenc: Das Osmanische Reich 1300–1922, Matrix, Wiesbaden, 2004, , 280–285. old. vonultattak fel az ostromhoz, Kara Musztafa pasa, nagyvezír parancsnoksága alatt. A város körüli ostromgyűrű 1683. július 14-én bezárult.
A nagyvezír kapitulációra szólította fel Starhemberget, aki július 15-én elutasította a felhívást. Szilárdan bízott az I. Lipót császár által szervezett európai felmentő haderők megérkezésében, valamint a másfélszáz évvel korábbi, 1529-es első török ostrom óta jelentősen megerősített és korszerűsített városfalak erejében. Személyesen járta a bástyákat, szervezte a védelmet, irányította a harcot. Július 25-én egy bombaszilánktól maga is megsebesült, de hordágyon kivitette magát a bástyákra, hogy bátorítsa katonáit. Augusztus 7–15. között vérhasban megbetegedett, de szervezete legyűrte a kórt, és talpra állt. Ha kellett, felmászott a Stephansdom tornyába, onnan figyelte az ellenséges hadmozdulatokat, hogy megfelelő ellenintézkedéseket tehessen.
A császár, a lengyel király, a bajor és szász választófejedelem és Velence szövetsége azonban gyenge lábakon állt, a felmentő sereg érkezése egyre késett. Ez időt adott a török aknászoknak, hogy hosszú föld alatti robbantófolyosóikkal az erődfalak alá érjenek, és a falakat nagy erejű aknák felrobbantásával rombolják. A védők számos ellenaknát fúrtak, föld alatti támadásokat indítottak a török aknászok ellen. A felmentő sereg csak szeptember elején jelent meg a Bécsi-erdőben. A város védőit ekkor már csak néhány nap választotta el a vereségtől. A török hadvezetés rosszul osztotta meg erőit a két front között. 1683. szeptember 12-én a keresztény koalíció katonája, Lotaringiai Károly herceg és III. (Sobieski) János lengyel király vezetésével Bécs határában, a törökök által őrizetlenül hagyott Kahlenberg hegy felől támadást intézett az ostromló oszmán sereg ellen, és a kahlenbergi csatában tönkreverte azt, elfoglalva a nagyvezír táborát is. Kara Musztafa csak a Schwechat folyó mögött tudta összeszedni menekülő csapatait, innen Győrbe vonult vissza. A súlyos következményekkel járó hadvezetési hibáért a szultán decemberben kivégeztette a nagyvezírt.
left|75px