Iharos egy község Somogy vármegyében, a Csurgói járásban, a Zalaapáti-hát területén.
Fekvése Iharos a Kelet-Zalai-dombság és a Belső-Somogy homokvidéke határán terül el. A jelenlegi falu, mint azt a 2. katonai felmérés térképei is bizonyítják, a 19. század második felében alakult ki, Iharos község és Sukorot puszta egyesülésével.
A közvetlenül határos települések: észak felől Iharosberény, kelet felől Kaszó, délkelet felől Somogycsicsó, dél felől Csurgónagymarton, délnyugat felől Porrog, nyugat felől pedig Liszó.
Megközelítése Csak közúton érhető el, legegyszerűbben a 61-es főútról Iharosberény nyugati részén délnek fordulva, a Berzencétől Csurgón át Iharosberényig vezető 6819-es úton, körülbelül 2,5 kilométeres letéréssel. Utóbbi útból a déli határszélén ágazik ki keleti irányban a Somogycsicsóra vezető 68 113-as számú mellékút is.
Nevének eredete Az Iharos név eredeti jelentése juharfával benőtt terület, és a falut körülvevő táj jellegére utal. Az ihar a juhar népnyelvi alakja. Más magyarázat szerint a helynév közvetlen előzménye az Iharos személynév volt, melynek végső eredete ugyanaz. Több névalakban írva is szerepel a történelem során, például Iharus, Hyharus, Ilia és Iháros. Ez utóbbi név változat mindmáig használatos az idősebb generációk körében.
Története Iharos ókora
Az ókori és korai középkori történelemről nem sokat tudni, annyi bizonyos, hogy lakott volt a vidék mind a rómaiak, a frankok, és avarok idején is.
A honfoglalástól a török világig – A falu első templomának építése
E vidéken a honfoglalás után valószínűleg a magyarok mellett a kabarok egyik törzse telepedett le, erre utal a szomszéd község Iharosberény neve (a berényi szó kabar, besenyő törzsnév). Lehel és Bulcsú birtokai közé tartozik a vidék egészen az augsburgi vereségig. Utána egész Somogyország Koppány és családja birtokolják Szent István uralkodásáig. A Koppány-féle lázadás leverése után büntetésből egész „Somogyország” a pannonhalmi apátnak volt köteles tizedet fizetni. A község ekkori történelméről nem sokat tudunk, mivel konkrét írásos emlék nincs ebből az időszakból. A népemlékezet beszél a "veres barátokról", amely valószínűleg a Csurgói Johannita Lovagokra utal, továbbá itt tevékenykedő apácákat is említenek, amelyre egyelőre semmilyen írásos vagy tárgyi emlék nem utal, ez utóbbi vélhetően inkább valamelyik nem kanonizált női begina rend lehetett.
Iharos nem volt város, de jelentős és gazdag múlttal rendelkezik. A középkor idején többször előfordult, hogy változott a település megyei hova tartozása, így előfordult, hogy nem Somogy vármegyéhez tartozóként, hanem zalai településként tűnik fel oklevelekben. Első okleveles említése egy 1268- ban kelt IV. Béla kori oklevél, amelyben Iharos fia Gergely a falu birtokosa. Ebben az időszakban élte a község első virágkorát, hiszen a kor közlekedési viszonyai tekintetében, a települést érintő középkori úthálózatnak a maitól eltérően egy fontos útkereszteződése volt található Iharos területén, az egyik a Pogányszentpétert és Berzencét összekötő út volt, amely nagyobbára megegyezett a mai út nyomvonalával. A másik egy, a Zala vármegyei Surd irányába vezető út, amely segítségével egyszerűbb volt az eljutás Zákányba, ennek az útnak nyoma egy helyen még ma is fellelhető az iharosi szőlőhegyben (a középkorban Berzencén és Zákányban is vár állott).
A falu régi temploma az 1200-as évek végén épülhetett - az építésének pontos ideje nem ismert. Építészeti stílusa a romanikát a gótikával ötvözi. A templomot valószínűleg a johannita rend építette, a helyi hagyomány úgy tartja, hogy későbbiekben a török világ előtti évtizedekben a pálos szerzetesrend tulajdona lett, valamint kolostora is volt itt a pálosoknak, de nagyobb valószínüsége annak, hogy valamelyik másik rendé lehetett (a kolostor vélt helye egyelőre még feltáratlan). A templom érdekessége a négyszögletes alaprajzú torony, ami Magyarországon leginkább a Balaton-felvidéken fordul elő (pl: alsódörgicsei romtemplom).
A kiskirályok bukása utáni időszakból folyamatos írásos emlékeink vannak a faluról, 1333-ban Mihály atya (Michael de Joharas) volt a plébános, aki a segesdi főesperességnek fizetett tizedet. 1344-ben egy oklevél Iharus majd 1420-ban egy másik Hyharus írásmóddal említi Iharost. 1373-1460 között a Kanizsai család birtokai közé tartozik a község, 1460-ban Kanizsai László erdélyi vajda és Vas vármegyei főispán elzálogosította Polányi Tamás vasi alispánnak. Később a Kanizsaiak visszavásárolták, és az övék is maradt a család férfiágának kihalásáig, illetve Kanizsai Orsolya házasságáig, amikor a család egész birtoka Nádasdy Tamás nádor uradalmába került (1536). Eközben a török betörések sem kerülik el a falut.
Iharos a török időkben
Mohács után az első török támadások miatt a község lakossága a pestis és éhínség következtében néhány esetben annyira megcsappant, hogy a kihalás veszélye fenyegette. 1551-ben az iharosi jobbágyok kérelemmel fordultak földesurukhoz, hogy orvosolja sérelmeiket, amelyek a rendkívüli hadiadók következtében szenvedtek el. Ugyanebben az évben Zele Jakab levelet írt Csányi Ákos kapitánynak, Nádasdy emberének, hogy meg kell erősíteni az iharosi szentegyházat, és a szentpéteri klastromot, nehogy a török elfoglalja és „latrok barlangjává” váljék. Innen ered valószínűleg a néphagyományban az iharosi templom pálos múltja. Az erődítések valószínűleg elkészültek, hiszen a kanizsai vár mintegy ötvenfős vallon zsoldosokból álló helyőrséget állomásoztatott a faluban.
1559-ben a koppányi (értsd: Törökkoppány) bég levelet írt az iharosi, csicsói és a szentpáli bírókhoz, hogy jelenjenek meg előtte. 1560-ban Kanizsa, Csurgó, Berzence, Babócsa és Segesd még magyar kézen lévő várak voltak, valószínűleg Iharos is. 1566-ban Szigetvár elesett, Iharos is ekkor néptelenedett el először. 1567-ben öt ház volt a községben, az 1571-es török összeírás alapján mindössze hét ház, 1580-ban ismét elnéptelenedett a falu, 1598-99-ben Kanizsa várának tartozékaként említik a falut.
A 17. században vendek települtek Iharosra, s a község később is nagyobbrészt vend nemzetiségű volt. Mára ez a lakosság asszimilálódott.
1626-27-ben Ráttky Menyhért lett a falu birtokosa. 1631-ben az evangélikusok kijavították és használatba vették a katolikus templomot, lelkészük a Túróc vármegyei Simonides Tamás. 1664-ben Zrínyi téli hadjárata során visszafoglalta Berzencét és Babócsát, Iharos ekkor ütköző területté vált a kanizsai törökök és Zrínyi csapatai között. 1686. november 24-én Kaposvárt visszafoglalták a töröktől, majd 1689-ben Szigetvár is visszakerült. Amikor 1690. április 13-án a kanizsai törökök kapituláltak, Iharos már a császári csapatok ellenőrzése alatt állt. Kibontakozás a török kiverése után
A Rákóczi-szabadságharcról nincsenek a községben fennmaradt emlékek. 1715-ben 8 háztartásról tudunk, vannak evangélikusok és katolikusok, a földesurak a Kisfaludyk. 1720-ban 101 lakója van a községnek. 1726–1733-ig Inkey János a község földesura és ettől kezdve 1948-ig az Inkey család birtoka. 1778-ban a község lakossága 377 fő, ebből 305 a katolikus, 72 evangélikus. 1773-ban már római katolikus iskola működött a községben, ahol Tóth János tanító írást, olvasást és hittant tanított. Az iskolának 6 tanulója volt, ez az iskolaépület a középkori templom mellett állhatott valahol a temetőben, a tanító pedig a templom kórusában lakott.
A falu régi temploma a II. József korabeli első katonai felmérés (1782-1785) szerint erős, masszív épület volt, amelynek állaga a későbbiekben folyamatosan romlani kezdett, ezért 1815-ben veszélyesnek minősítették és lebontották a tornyát, majd hamarosan az egész épületet. A mai katolikus templom 1823 és 1825 között épült, klasszicista stílusban. Hegyes sisakú tornya, félköríves szentélye és két boltszakaszos hajója van, illetve a templom alatt található az Inkey család kriptája. Az új templomot Pétsy János plébános építtette, aki az iharosi temetőben nyugszik. 1800-1840-ig a marcali járáshoz tartozott a falu.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nem múlt el nyomtalanul Iharosban sem, ekkor ugyanis az Inkey család felszabadította a jobbágyait, amelynek következtében 27 jobbágy és 2 zsellér kapott telket. 1848 szeptemberében Jellasics horvát bán segédcsapatainak átvonulását az iharosi „partizánakciók” nehezítették meg kisebb sikerekkel az iharosi szőlőhegy területén. Úgy tartják a helyi öregek, "Iharos arról híres", hogy Jellasics bán gombamérgezést kapott a faluban, persze ez csak legenda. A honvéd toborzás alkalmával 22 iharosi 19 és 22 év közötti férfi jelentkezett honvédő szolgálatra 1848 szeptember 8-án, akiknek nevét emléktábla őrzi a Községháza udvarán álló szabadságharcok kopjafáin!
A szabadságharc után – Az Inkeyek fénykora
Az egykori katolikus iskola épületét Császár Antal plébános építtette az 1800-as évek második felében, majd az 1920-as években újabb tanteremmel bővíttette Adó Mihály esperes plébános. 1860-ban báró Inkey Lajos háromszintes kastélyt építtetett szecessziós stílusban. Eredetileg egy kb. 7 hektáros park tartozott a kastélyhoz, ez francia park elrendezésű sövényeket, gruppokat és nagyon sok fakülönlegességet tartalmazott. A park nyugati szomszédságában helyezkedett el az úgynevezett „kertészkert”, ahol bolgárkertészet folyt. 1870-ben a község lakossága 1066 fő volt és a népesség egészen 1900-ig növekvő tendenciát mutatott, ekkor már 1208 lakója volt Iharosnak. Ezt a lélekszámot többet már nem érte el a község, bár a továbbiakban is 1000-1100 fő között mozgott a lakosság annak ellenére, hogy az első világháborúban is sok iharosi elesett.
Az iharosi temetőben nyugszik Eötvös Józsefné, a nagy író és kultuszminiszter özvegye, aki lánya házassága révén került Iharosba. Eötvös Jolánta 1866-ban kötött házasságot báró Inkey Istvánnal, ebből adódóan többször is jártak szülei Iharosban. 1871-ben meghalt Eötvös József. Felesége ekkor költözött vidékre a lányához és itt is élt egészen haláláig, 1913-ig. Utolsó kívánsága ez volt: „Férjem a nemzet halottja én a nép halottja akarok lenni. Engem ne temessetek kegyúri templom kriptájába, én a falusi temetőben akarok nyugodni.” E kérését azzal magyarázták, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolt a köznéppel.
Az Inkeyek idejében a második virágkorát élte a falu, 1894-ben tűzrendőrség alakult, 1910-ben létrejött az iharosi gazdák szövetsége. Az 1914-1918-ig tartó I. világháborúban nagyon sok férfi esett el, emléküket őrzi a katolikus templom falán található emlékmű. A nagy gazdasági világválság Iharosban is éreztette hatását; ez az időszak sok nehézséget okozott a gazdáknak. A 20. században a két világháború között jó néhány szervezet alakult a községben. 1928-ban megalakult a katolikus legényegylet, megalakult a későbbiekben a helyi leventeegyesület, majd később lövészegylet is alakult, melynek elnöke a báró lett.
Inkey Pál (aki egyébként a térség országgyűlési képviselője is volt) ideje alatt érte el a teljességét a család gazdasága. Nyersolajjal hajtatott malma volt, fűrésztelepe, országosan is jelentős szarvasmarha állománya. Az erdő és vadgazdasága szintén országos eredményeket mutatott fel, amelyhez nagyban hozzájárult a kitűnő erdész Metzli Kamill szaktudása is. Ő alakította ki a kastélyparkot, illetve létrehozta az ágneslaki arborétumot, amely közel 40-fajta fenyőt tartalmaz. Pál báró volt az első somogyi nemes, aki dupla ablakokat rakatott a cselédek házaira.
1937-ben a falu lakossága 1078 fő volt, körjegyzősége Iharosberény. A második világháború is jó néhány férfit vett el a falutól; az ő emlékművüket 1989-ben avatták fel, amely szintén a katolikus templom falán található. 1945-ben a nyilas katonák követelték a község bírójától, Lőczi Józseftől, hogy adja ki a falu leventéit, ezzel pótolván a német hadsereg katonahiányát. A bíró ezt megtagadta, mire a nyilasok vezetője elmozdította a posztjáról és bejelentette, hogy másnap kivégzik. A kivégzést a megérkező orosz katonák akadályozták meg.
A világháborúk utántól napjainkig