thumb|right|220px|Csigolyafűz (Salix purpurea) thumb|right|220px|Mandulalevelű fűz (Salix triandra) thumb|right|220px|Törékeny fűz (Salix fragilis) thumb|right|220px|Kosárkötő fűz (Salix viminalis)
A bokorfüzesek (Salicion triandrae) T. Müller & Görs 1958 a folyóparti füzesek (Salicetea purpureae Moor 1958) növénytársulástani osztályának egyik, Magyarországon is gyakori társuláscsoportja két növénytársulással: csigolya-bokorfüzes (Rumici crispi-Salicetum purpureae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996 és mandulalevelű bokorfüzes (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996;
Fajösszetételük
Egyszintű, igen fajszegény társulások. Cserjeszintjük többé-kevésbé sűrűn zár, a lágyszárú fajok többnyire csak a szegélyeken jelennek meg. Gyakran maga a bokorfüzes is csak szegélyként nő a fűzligetek peremén.
Uralkodó fajai: csigolyafűz (Salix purpurea) mandulalevelű fűz (Salix triandra) — ezek a csoport két társulásának névadó fajai.
Kísérőik: törékeny fűz (Salix fragilis), kosárkötő fűz (Salix viminalis).
A bokrokra gyakran felkúszó lágyszárú fajok: sövényszulák (Calystegia sepium), ragadós galaj (Galium aparine).
A bokorfüzesek szegélyein növő magaskórók: borzas füzike (Epilobium hirsutum), vízparti deréce (Epilobium dodonaei, ritka!), orvosi nadálytő (Symphytum officinale),
Ugyancsak a szegélyekre jellemzők egyes magas növésű füvek: sovány perje (Poa trivialis), szálkás tarackbúza (Elymus caninus), pántlikafű (Phalaroides arundinacea, termete a nádéra emlékeztet).
A tavaszi árhullám levonulása után tömegesen jelennek meg a gyepszintben: a keserűfüvek (Persicaria sp.) borsos keserűfű (Persicaria hydropiper), keskenylevelű keserűfű (Persicaria minor), szelíd keserűfű (Persicaria mitis) és a sóska- vagy lóromfajok (Rumex sp.) bodros lórom (Rumex crispus), réti lórom] (Rumex obtusifolius).
Előfordulásuk
Magyarországon valamennyi nagy síksági folyó, különösen a Duna, Tisza és Dráva árterén, szigetein, zátonyain.
Ezek a pionír cserjés társulások többnyire homokos vagy iszapos, tápanyagszegény, nyers hordalékon alakulnak ki; létfeltételeiket az elárasztás teremti meg. Szélsőséges termőhelyeik tavasszal vízben állnak, nyáron pedig kiszáradnak: ahogy a kavicsos altalajban a talajvíz szintje lesüllyed, vízutánpótlásuk megszűnik.
Források
Kategória:Magyarország növénytársulásai Kategória:Erdőtársulások