Gittai István, családi nevén Szilágyi (Tóti, 1946. december 31. – Budapest, 2020. augusztus 6.)ERDÉLY ONLINE 2020. 08. 07. József Attila-díjas erdélyi magyar költő, író, újságíró.
Életútja
Középiskolát Margittán (1964), építészeti technikumot Nagyváradon végzett (1969). Tervező Zilahon, 1971-től Nagyváradon. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, 1991-től a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Váradnak is munkatársa.
2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2018-ban József Attila-díjban részesült.
Először a Fáklya, majd az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Bihari Napló, Brassói Lapok és a Familia közölte verseit. Szerepel a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Hangrobbanás (Temesvár, 1975), Végtelen mondat (1977) és Tineri poeţi maghiari din România (Kolozsvár, 1979) című antológiákban.
Forrás-kötete a Megmentett visszhang (1975). Szikár, szűkszavú versei főleg a magányosság érzetének kifejezésében hitelesek. További köteteiben (Szeszélyes galopp. Temesvár, 1978; Folyosók és tünetek. 1979) kihagyásos versszerkezetei nagyobb kompozíciós egységekbe rendeződnek. Mindinkább az elérhetetlen teljesség szószólója: „a hiány költőjeként” (Mózes Attila) mutatkozik be. További kötete (Mozgóképek egy idegháborúból. 1982) egy növekvő „idegfeszültség nem annyira feloldása, hanem inkább állandó vibrálása” (Márki Zoltán).
A gyermekember ártatlanságával és jóhiszeműségével megáldott Gittai István esetében már az is költészet, ahogyan él. Ahogyan széles öleléssel, határtalan életimádattal és mélységes alázattal a környezetéhez, a természethez, az embertársaihoz és önmagához viszonyul. Ahogyan szereti, óvja és teremti az életben a szépet, a jót, az embernek valót. Gittai fokozottan természet– és valóságközeli beállítottsága, a dolgokhoz, jelenségekhez közel hajoló természete, egyenes szókimondása, törhetetlen derűje, időtlen bölcsessége és csillámló játékossága önmagában is költemény. (Ködöböcz Gábor: Újabb ecsetvonások Gittai István portréjához )
1993 és 1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, utolsó éveiben Csepelen élt.
Kötetei
Megmentett visszhang. Versek; Kriterion, Bukarest, 1975 (Forrás) Szeszélyes galopp. Versek; Facla, Temesvár, 1978 Folyosók és tünetek. Versek; Kriterion, Bukarest, 1979 Mozgóképek egy idegháborúból. Versek; Kriterion, Bukarest, 1982 Megbillennek a muzsikások. Versek; Kriterion, Bukarest, 1986 Mennyi, mennyi levegőre. Versek; Kriterion, Bukarest, 1990. 98 p. Mozdulatok a ruhatárból. Válogatott és új versek 1974–1992; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1992. 94. p. Kötéltolás, 1990–1993. Araszosak; Pesti Szalon–Kriterion, Budapest–Bukarest 1994. 122 p. (karcolatok) Ó, gesztenyék. Araszosak; Bihari Napló, Nagyvárad, 1996. 143 p. (rövid írások) Határaimat keresem. Beszélgetések váradi képzőművészekkel; Bihari Napló, Nagyvárad, 1999. 134 p. ill. Gesztusok majálisa. Válogatott és új írások; Palatinus, Budapest, 2000 Bimbóbabona, delejdalaj. Versek; Nagyváradi Ady Társaság, Budapest, 2003 Bohémvirág. Araszosak; (elbeszélések); Europrint, Budapest, 2004. 173 p. Emlékbe forduló idő, Nagyváradi Ady Társaság Kiadója, , Nagyvárad, 2005 Őszliget. Szertelen versnapló; Nagyvárad : Várad folyóirat, 2009. 102 p. Sóhajobeliszk. Új versek; Hét Krajcár, Budapest, 2010. 126 p. Utu rea. Válogatott versek 1-2.; Várad-Riport, Nagyvárad, 2012 Csordultig lebegéssel - válogatott araszosak; Várad-Riport, Nagyvárad, 2013 Létesszencia; Várad–HKE, Nagyvárad, 2016
Szerkesztés
Péntek esti szabadságunk (A nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör húsz éve), Sall László és Molnár János interjúinak, valamint eredeti visszaemlékezések felhasználásával összeáll. és szerk. Gittai István és Szűcs László. Bihari Napló Kiadó, Nagyvárad, 1998. 222 oldal.
Társasági tagság
A Nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör tagja és elnöke
Díjai A Magyar Érdemrend lovagkeresztje, 2016Irószövetség József Attila-díj, 2018Krónika, 2018. március 13.
Jegyzetek
Források
Romániai magyar ki kicsoda, 1997. Nagyvárad, 1996. Gittai István szócikkét lásd 216-217. p.
További információk Balázs D. Attila: Elhunyt Gittai István József Attila-díjas költő, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 7. Ködöböcz Gábor: Újabb ecsetvonások Gittai István portréjához. Eirodalom Mózes Attila: Töredék kritika a költészet utolsó szótagjairól. Utunk, 1975/5 Mózes Attila: Kilátás az üveglabirintusból. Utunk, 1979/49. Márki Zoltán: Gyűjtögetés. Előre, 1975. október 9. Márki Zoltán: Indulatok és kényszerek. Előre, 1983. április 20. Markó Béla: Gittai István: Megmentett visszhang. Igaz Szó, 1976/6. Varga Gábor: Gittai István hiányérzetei. Interjú. Ötödik Évszak, Marosvásárhely, 1980. 149–54. Vásárhelyi Géza: Költő és indulata, avagy a hahota mikéntje. Utunk, 1982/30.
Kategória:1946-ban született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Nagyváradiak Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei