thumb|right|220px|Párizsi háztetők a Sacré Cœurből nézve, a háttérben az Eiffel-toronnyal thumb|222px|A tető kívülről látható szerkezeti elemeibarna — oromszegélyrózsaszín — tetőfelépítmény (álló tetőablak)sötétkék — gerincvilágoskék — oromfallila — gerendapárkányzöld — vápasárga — ereszcsatornavörös — kontyszegély thumb|right|220px|Ablakos kupola (Stockholm, Gustaf Vasa-templom)
thumb|Tetőfedők — Budapest, Kossuth tér 2-4., 2014. március 1. Tető valaminek (pl. háznak, ládának, doboznak stb.) az a része, ami felülről borítja, fedi, lezárja, tetőzi. 1371. oldal Szintén tetőnek nevezzük az épületet fedő, a falaktól jellemzően különböző anyagú és szerkezetű épületszerkezeti elemet. A tető nemcsak fedi az épületet, de védi is azt az időjárás viszontagságaitól, főleg az esőtől és a széltől. A tető a hőszigetelő rendszer kiemelten fontos része; állapota nagyban befolyásolja az épület élettartalmát.
Részei
A tető három fő része: fedélszerkezet, fedélhéjazat, padlásfödém.
Némely tetőtípusokban egy vagy másik fő rész elmaradhat, esetleg az egyes részek összeolvadhatnak.
Fedélszerkezet
A fedélszerkezet továbbítja a tető súlyából és a tetőre nehezedő terhelésből (szél, hó stb.) adódó erőket az épület teherhordó szerkezeteibe.
A fedélszerkezetek fajtái
1. Az épület fajtája szerint: többszintű épület fedélszerkezete (fedélszék, lapostető), egyszintű épület fedélszerkezete (tartó).
2. Anyaguk szerint: fa, vasbeton, acél.
3. Kivitelezésük szerint: monolitikus, szerelt.
4. A szerkezet típusa szerint: fedélszék, tartó, lemezmű, héjszerkezet, függesztett szerkezet.
5. Megtámasztásuk módja szerint: Üres fedélszerkezet: közbenső alátámasztás nélküli, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet. Torokgerendás fedélszerkezet: torokgerendával megtámasztott, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet. Szelemenes fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufákat szelemenek támasztják alá. Egy állószékes fedélszerkezet: gerinc alatt állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet. Két állószékes fedélszerkezet: két állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet. Két dűltszékes fedélszerkezet: két dűltszékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet. Bakdúcos fedélszerkezet: bakdúccal alátámasztott szelemenes fedélszerkezet. Három állószékes fedélszerkezet: három állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet. Egyesített, gerendasoros vagy sűrűgerendás fedélszék: olyan fedélszerkezet, amelynek minden szaruállását kötőgerenda köti össze. A gerendázat egyúttal a födém tartó eleme is lehet (padlásfödémmel egybeépített tetőszerkezet). Kötőgerendás fedélszerkezet: a padlásfödémtől független, a főállásban kötőgerendákkal összefogott fedélszerkezet. Csonka kötőgerendás vagy papucsfás fedélszerkezet: a szilárd padlásfödémmel szerkezetileg összeépített fedélszerkezet, amelynél a kötőgerenda szerepét a födém tölti be. Gyámolított fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelynél a kötőgerendát a két szélső alátámasztási helyen felül is még alátámasztják. Függesztőműves fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelyben a kötőgerendát egy vagy két helyen függesztőoszlopra kötik az alátámasztás helyettesítésére. Süllyesztett fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek egyes részei (pl. födém, kötőgerenda) az eresz szintje alatt helyezkednek el. „Alulfeszített” szarufás fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufák lehajlását alul elhelyezett feszítő elem csökkenti. Tömör vagy rácsos tartós szaruállású fedélszerkezet: üres vagy taréjban megtámasztott fedélszerkezet, amelyben valamennyi szaruállás méretezett kapcsolatokkal készülő tömör vagy rácsos tartószerkezet. Szelemensoros, tömör vagy rácsos tartós fedélszerkezet: a héjazatot hordó szelemenek tömör vagy rácsos tartókra támaszkodnak. Térbeli rácsos szaruzatú fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek szaruzat térbeli rácsos tartókból áll.
Fedélhéjazat
A fedélhéjazat az épület kívülről is látható része. A fedélhéjazatnak a nap és szél hatását elviselő része a tetőfelület, egy adott épület tetőfelületeinek együttese a fedélidom. A fedélidom nevezetes részei: gerinc (taréj) — két sík tetőfelület metszésvonala olyankor, amikor ezek egymáshoz viszonyított belső (padlástéri) szöge 180°-nál kisebb; szegély — a tető és a határoló falfelület metszésvonala; csúcs — több gerincvonal találkozópontja; tetőtér — a tetőfelületek (ha van, az orom- vagy tűzfal) és a padlásfödém által határolt térrész.
A fedélhéjazatok fajtái a tetőfelület lejtése szerint: sík magastető, lapostető, változó hajlású magas tető (íves magastető), kupolatető.
A tetőfelület legkülső rétege a fedés, melynek közvetlenül kell viselnie az időjárás hatásait. Megfelelő szilárdsága ellenáll pl. jégesőnek, szélviharnak, egészségre közömbös anyagú, és az épület megjelenését nagyban emeli. A zsindelyeket deszka/falemez fedésre, a cserepeslemezeket lécezésre fektetik. Tetőfedő anyagok: Bitumenes zsindely Öntapadó zsindely Modifikált zsindely Cseréphatású könnyű lemezek Cserepeslemezek
Sík magastetők
A sík magastető olyan, síkfelületekből álló tető, amely síkjainak hajlásszöge 3°-nál nagyobb. A hajlásszöget az alkalmazott héjazat határozza meg.
A sík magastetők fajtái alakjuk szerint: nyeregtető, félnyeregtető, kontytető, oromzatos kontytető, csonka kontytető, manzárdtető, sátortető, gúlatető, toronytető.
A nyeregtető két azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és két oromfallal vagy tűzfallal határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető. Leggyakoribb fajtája a teleoromzatos nyeregtető, amely úgy készül, hogy a tetősíkok között, az ereszvonalnál magasabban található bütünél keletkező háromszöget befalazzák, vagy beborítják deszkával.
A félnyeregtetőnek csak egy tetősíkja van, szükségképpen egyik oldala magasabb a másiknál; ezen az oldalán a padlásteret általában tűzfal határolja.
A kontytető négy azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és gerinccel határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető.
Az oromzatos kontytető olyan kontytető, amelyben a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfalat alakítottak ki.
A csonka kontytető olyan kontytető, amelynek kontya az oromfalon az ereszvonalnál magasabban kezdődik.
A manzárdtető (francia tető) tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfelületekkel képzett nyeregtető vagy kontytető.
A sátortető olyan, többé-kevésbé négyzet alaprajzú tető, amelynek többnyire azonos hajlású tetősíkjait körös tetőcsúcsban metszik össze.
Összetett fedélidomok
fűrészfogtető (shedtető), bazilikális tető, kereszttető.
A fűrészfogtető (shedtető) sík vagy íves tetőfelületekkel képzett félnyeregtetők sora.
Bazilikális tetőnek a fallal, illetve ablaksorral megtört, összetett nyeregtetőt nevezzük.
A kereszttető két, azonos gerincmagasságú, egymásra merőlegesen összemetszett nyeregtetőből kialakult, oromfalas, vízszintes gerinctető.
A tető szerkezeti elemei
Lécezés: a héjazat elemeinek hordására szolgáló, fedésfajtánként meghatározott távolságokban az ellenléchez szegezett vízszintes helyzetű lécek sora. Deszkázat: a szaruzatra vagy a héjazati szelemensorra felszegezett deszkák sora. Héjazati szelemensor: nagyméretű héjazati elemeket hordó, a héjazati elem fajtája szerint meghatározott távolságokban tartóállásonként rögzített vízszintes gerendák sora. Szaruzat: a tető hajlását meghatározó, az ereszvonalra merőleges, a lécezést, illetve deszkázatot hordó gerendák sora. Szarufa: a szaruzat egyik gerendája. Élszaru: a tetőgerincben lévő, a csonka szarukat kiváltó szarugerenda. Vápaszaru, hajlatszaru: a hajlat síkjában lévő, a csonkaszarukat kiváltó szarugerenda. Csonkaszaru vagy simulószaru: a tetőgerincnél vagy a hajlatnál lévő, nem teljes hosszúságú, az élszaruhoz vagy a hajlatszaruhoz illeszkedő szarugerenda. Vízcsendesítő: a szarufa alsó végére szegezett, az eresz közelében a tetőhajlást csökkentő faelem. Vihardeszka: a szaruzat padlástér fele eső síkjára szegezett, ferde helyzetű hosszirányú merevítést szolgáló deszka vagy palló. Taréjfogó, taréjfogópár vagy kakasülő: az egymással kapcsolódó szarufapárokat a taréj közelében összekötő, vízszintes helyzetű deszka vagy deszkapár. Torokgerenda: a fedélszékek szarufapárjait kitámasztó, vízszintes gerenda a szarufák lehajlásának megakadályozására. Szelemen: a tetősíkkal párhuzamos, a szarufákat alátámasztó, hosszirányú merevítést adó, vízszintes helyzetű gerenda. Talpszelemen: az eresznél a szarufák alsó megtámasztását biztosító szelemen. Középszelemen vagy derékszelemen: a szarufákat a talp- és a taréjszelemenek között alátámasztó, a szaruzat lehajlását megakadályozó, a fedélszék jellegét meghatározó szerepű szelemen. Taréjszelemen: a szarufákat a taréj alatt alátámasztó szelemen. Taréjdeszka vagy- palló: a szarufákat a taréj alatt megtámasztó, taréjszelement pótló deszka vagy palló. Állószelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak függőlegesek. Dűltszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak nem függőlegesek. Fekvőszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak vízszintesek. Oszlop: nyomó vagy húzó igénybevételnek kitett, többnyire a szelemen vagy a vízszintes szerkezeti elem (gerenda) terhét hordozó szerkezeti elem. Állóoszlop: függőleges helyzetű, az állószelement vagy a vízszintes gerendát alátámasztó, illetve tartó oszlop. Dűlt oszlop: nem függőleges helyzetű, a dűltszelement alátámasztó oszlop. Függesztő oszlop: alul nem támaszkodó, kizárólag húzott szerkezeti elem. Mellszorító: a függesztőmű vízszintes, függőleges oszlopokhoz csatlakozó, nyomásra igénybe vett szerkezeti eleme. Dúc vagy támasz: az oszlop oldalirányú megtámasztására szolgáló, ferde, nyomásra igénybe vett szerkezeti elem. Könyökfa vagy karpánt: a szelemen szabad fesztávolságát csökkentő, az oszlopokra támaszkodó, ferde, nyomott szerkezeti elem. Hónaljfa: az oszlopon a szelemen felfekvését kiszélesítő, ferde dúcszerű, rövidebb könyökfa. Nyeregfa: a szelemen felfekvési felületét megnövelő vízszintes helyzetű gerenda. Fogópár, cimborapár: két vízszintes helyzetű palló vagy gerenda, amelyek a szembenálló szarufákat, a szelemeneket és az oszlopokat összefogják. Gáncsfa: teherhordó szerkezeti elemre külön felerősített, a terhet közvetítő, rövid gerenda-, palló vagy deszkadarab. Szék: a szaruzatot alátámasztó szerkezeti egység. Állószék: állóoszloppal képzett szék. Dűltszék: dűltoszloppal képzett szék. Bakdúc: dűlt oszlopot megtámasztó dúc. Kötőgerenda: olyan vízszintes tartógerenda, amely a szarufák oldalirányú szétcsúszását akadályozza meg és a fedélszerkezet terheit közvetíti az alatta lévő teherhordó szerkezeteknek. Kötőgerenda-csonk vagy papucsfa: egyes szerkezeti elemek terheit a szilárd födémre közvetítő teherelosztó elem. Fiókgerenda: a mellék szaruállások szarufáinak bekötésére szolgáló vízszintes gerendadarab, amely a fiókváltó gerendába csatlakozik. Fiókkiváltó gerenda: a fiókgerendákra merőleges, azok terheit a kötőgerendának átadó vízszintes teherhordó elem. Sárgerenda: a falazaton elhelyezett, a fedélszék terheit közvetítő vízszintes gerenda vagy palló. Homlokdeszka: ereszképzésre szolgáló, a kötő- és a fiókgerendák végére szögezett, közel függőleges síkban elhelyezett deszka. Ereszdeszka: az ereszdeszkázat eleme. Csüngőeresz vagy csüngőpárkány: a homlokzati síkon túlnyúló szarufákkal képzett eresz. Gerendaeresz vagy gerendapárkány: a homlokzati síkból kinyúló kötő- és fiókgerendákkal, illetve a szarufákra erősített deszkákkal vagy lécekkel kialakított vízszintes felületű eresz. Császárfa: sátor-vagy toronytetőnél a csúcs alatti oszlop, esetleg függesztőoszlop