jobbra|150px A török ábécében a latin I / i betűnek két különálló változata van: az egyik sem kis-, sem nagybetűs formájában nem tartalmaz pontot: I ı – ez a hátul képzett, felső nyelvállású, ajakréses magánhangzót jelöli (/ɯ/) a törökben és más türk nyelvekben; a másiknak viszont kis- és nagybetűs alakjában egyaránt pont szerepel: İ i – ez az elöl képzett, felső nyelvállású, ajakréses magánhangzót jelöli (/i/), amely egyébként a magyar nyelvben is használatos.
Az ı (latin small letter dotless i) a török ábécé tizenegyedik betűje, az İ (latin capital letter i with dot above) pedig a tizenkettedik (előttük a h áll, utánuk a j).
Mindkét betű megfigyelhető Diyarbakır nevében, amelynek első és utolsó magánhangzója eltér (/dijaɾˈbakɯɾ/). Isztambul neve eredeti török írásmóddal ugyanakkor İstanbul, amelynek első betűje pontot tartalmaz.
Karakterkódolásuk İ ı EBCDIC 304 305 bináris EBCDIC 1 0011 0000 1 0011 0001 Unicode U+0130 U+0131 HTML/XML İ &dotlessi;
Az ı használata Az ı a törökkel rokon írásokban, így az azeri, tatár, krími tatár, valamint egyes, ma is cirill írást használó nyelvek (nem)hivatalos latinizált verzióiban is megtalálható (pl. a kazak nyelvben). Cirill írásbeli párja általában a ы (jeri).
thumb|right|150px|Ír pont nélküli i használata egy közlekedési táblán Az i betűnek ez a változata az ír nyelvben is megtalálható: bizonyos betűkészletek csak ezt a verzióját tartalmazzák. Főképpen feliratokon, útjelző táblákon találkozni ezzel a használattal.
Fordítás
Angolul EBCDIC-kódok Unicode-kód Török ábécérendbeli helyük
I2