Robert Polidori (Montréal, 1951.–) kanadai fényképészt elsősorban építészeti és városi fényképészeti munkásságáról ismerhetjük. A The New Yorker fotográfusa, gyakran jelennek meg alkotásai különböző magazinokban (Vanity Fair, Condé Nast Traveler, Newsweek, Wallpaper) és könyvekben.
Életrajz Polidori 1951-ben született a kanadai Montréalban, francia-kanadai anya és korzikai apa fiaként. Tízéves volt, amikor az Egyesült Államokba költözött. 1969-ben Jonas Mekas filmkészítő asszisztenseként New Yorkban kapott állást az Anthology Film Archives intézetében, ahol a 70-es évek elején több avantgárd filmet is forgatott. Felsőfokú tanulmányait 1980-ban fejezte be a buffalói State University of New York egyetemen. Figyelme ezt követően a filmezéshez kapcsolódó standfényképészet felé fordult (standfotós az, aki a film cselekményét fényképezi, a film népszerűsítéséhez készítve felvételeket). 1987-től New York mellett Párizst is lakhelyévé választotta. 2009-ben felvette az amerikai állampolgárságot.
Felszerelése
Felvételeihez nagy formátumú, egyedi készítésű Kipp Wettstein fényképezőgépet használ.http://www.architectsjournal.co.uk/the-critics/robert-polidoris-photographs-of-the-palace-of-versailles/1947364.article Világítástechnikailag fényképeit természetes fény mellett, egyetlen hosszú záridejű expozícióval készíti. Tónusokban gazdag, igéző felvételeihez hosszú órákat várakozik a megfelelő fényre, a fényképezőgép szögeinek aprólékos kalibrációja közben.
Munkássága
Polidori munkásságának középpontjában az emberi életterek és ezek környezetének bemutatása áll. Sajátossága, hogy ezek általában visszatekintések, amelyek során az emberi jelenlét közvetve válik érezhetővé. Karrierje a 80-as évek közepén indult, amikor engedélyt kapott a versailles-i kastély rekonstrukciós munkáinak dokumentálására. Ezt 1985-ben kezdte el, és több mint 26 éven keresztül folytatta. Az elkészült sorozatokat 2008-ban mutatták be az Edwynn Houk Gallery-ben. Képeivel utazásra hív, felvételei láttán elkezdünk gondolkodni, elképzeljük, milyen lehetett az adott korban élni. Az építészettel és a színekkel kapcsolatos kifinomult ízlésvilágáról híres művész széles körű gyakorlatával az emberi érzékenység és történelem nyomait üres belsőtereken keresztül ragadja meg.
Az elmúlt évtizedekben Polidori munkássága során több kontinenst is bejárt. Felvételeket készített az indiai Goában (1996), Kuba fővárosában, Havannában (1997, 2000, 2002), Bejrútban (1994, 1996), Jordániában (1996), Brazíliában (1998), Alexandriában, Csernobilban és Pripjaty-ban (2001). 2006-ban megbízást kapott a Katrina hurrikán New Orleansi pusztításának bemutatására. Összetett, nagyon részletes alkotásai hatása alá kerülve a szemlélőben egyre több és több kérdés fogalmazódik meg műveivel kapcsolatban. Figyelembe véve a mai modern lencserendszerek sajátosságait, részletes elemzői érzésvilágának kifejezéséhez leginkább reneszánsz előtti és reneszánsz kori perspektivikus ábrázolási formát választ.
Polidori elutasítja Henri Cartier-Bresson elképzelését a „döntő pillanatról”, amely lehetővé tenné az igazság megragadását. Ehelyett a minőséget, illetve a szépséget helyezi előtérbe, a nyugalmat és a lehetőséget az elmélkedésre. Egy antropológus szakszerűségével ragadja meg és meséli el az ember jelenlétét a már elhagyatott helyeken készített felvételein keresztül. Vizuális bizonyítékokat gyűjt. Művei egyben vizsgálatok is az emberi viselkedési szokások pszichológiai vonzatáról. A különböző tereket metaforaként használja, tárolódobozaként megannyi emléknek, amelyek magukon viselik a jelen és a régmúlt élet nyomait. Ezek a jelek bizonyos esetekben magán jellegűek, bizonyos esetekben szociális tartalmúak. Történelmi jelleget, illetve néha ökológiai jelentést hordoznak magukon. Fényképein az idő nyomai esetenként felnagyítódnak, esetenként a brutális valóságukban mutatkoznak meg. Szűk képkivágásai és élénk színei új perspektívát hoznak bárminek, amit fotóz. Ezeken az emberi jelenléttől mentes helyeken a csend uralkodik, a csend, amely telve van jelentéssel.http://lalettredelaphotographie.com/archives/by_date/2012-02-27/5692/berlin-robertpolidori Szenvedélyes rajongása és kíváncsisága a történelem, a filozófia és az ősi kultúrák iránt kimeríthetetlen. Munkássága több mint építészeti fotográfia – pszichológiai, filozófiai és szociológiai üzeneteket hordoz. Az emberi események követéséből látható egy-egy társadalom átalakulásának folyamata, amelynek üzenete képekben sokkal hatásosabban átvihető. A képeknek ennek megfelelően valódi jelentés tulajdonítható.
A különböző helyekről készített felvételeiről legtöbbször hiányzik az emberi jelenlét. Ezek a helyek általában kietlenek, elhagyatottak, fedetlenek, leromboltak, porral és törmelékkel borítottak, öreg bútorokkal és leomlott falakkal jellemezhetőek. Polidori elképzelése alapján a fényképet megtartja mindannak, amely nem mozdul, a mozgóképet pedig mindannak, amely mozgásban van. A mozgóképeken a szobák kevésbé vibrálnak, nem tűnnek olyan időtlennek és örökkévalónak, mint a fényképeken. Az emberek beszélnek és mozognak, a fotográfia ennek megfelelően csak töredezett üzeneteket hordozhat, a portrék így félrevezetőek, korlátosak, felidézhetnek ugyan dolgokat, de ezek jellegükből adódóan soha nem lehetnek elég pontosak. A felvételeken gyakran megjelenő szobák mint szimbólumok magát a szuper-egót jelképezik, a lelki élet anyagi vetületét. A szobák a felépítésükön, berendezéseiken keresztül a lakóik személyes látásmódját, értékítéletét, világban elképzelt és megélt helyüket szemléltetik.
Ellentmondásosság
Bár Polidori munkássága leginkább építészeti és városi fényképészetnek tekinthető, néhány felvétele – különösképpen a Katrina hurrikán következményeiről készültek – megosztja a nézőket. Egy hurrikánáldozatról készült felvétel erős kritikát kapott William Greiner New Orleansi fotográfustól.William Greiner, "What’s Wrong With This Picture?" Greiner's blog, 22 September 2006. Továbbá a New Orleans-i sajtóban, valamint számos fotográfiai blogon is vitát váltott ki, amikor a Katrina hurrikán pusztítását szemléltető felvételei közül többet kereskedelmi célra használtak fel egy brazíliai dohányzásellenes kampányhoz."Outdoor Lions Winners 2007 ", describing the ads; "Polidori Katrina Photos Used in Anti-Smoking Campaign?" (blog entry); Amy Stein, "National disaster as visual metaphor" (blog entry); "Robert Polidori's Katrina/Stop Smoking Ads" (blog entry); "What Are You Smoking"(blog entry); "Robert Polidori defends his post-K decisions - Times-Picayune ". A kritikusok véleménye szerint Polidori képeiből sokszor hiányzik a teljesség. Etikai alapelveket hág át azzal, hogy a tragédiák helyszínét mesterségesen gyönyörűnek tünteti fel. Az effajta esztétizálás fogalmilag zavaróan hat, mivel a nézőben hamis színben, elbagatellizálva mutatja be a valóságot és annak a tragédiával kapcsolatos okozati összefüggéseit. Polidori azonban nem érez semmilyen szégyent, miközben a tragédiák helyszíneit fényképezi, úgy próbálja ábrázolni a dolgokat, ahogyan azok a maguk valójában jelennek meg előtte. Soha nem próbál változtatni a helyszínen különböző dolgokkal feldíszítve azt.http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/art/features/elegantly-wasted-awardwinning-photographer-robert-polidori-finds-beauty-in-disaster-2111963.html
Díjak Polidori munkásságáért 1999-ben és 2002-ben Alfred Eisenstaedt Award for Magazine Photography díjat kapott építészet témában. 1998-ban a Getty Museum építésének dokumentálásáért World Press Award for Art díjat kapott.
Könyvei Points Between... Up Till Now (2010) 240 oldal Parcours Muséologique Revisité (2009) 744 oldal After The Flood. Editions Steidl, Göttingen (2006) 336 oldal Fotografie: Portfolio (2006) Robert Polidori’s Metropolis. Szöveg: Robert Polidori és Martin C. Pedersen. Metropolis/D.A.P., New York (2005) 144 oldal Zones of Exclusion Pripyat and Chernobyl. Editions Steidl, Göttingen (2003) 112 oldal Havana. Editions Steidl, Göttingen (2001) 160 oldal Palm Springs Weekend: The Architecture and Design of a Midcentury Oasis. Szöveg: Alan Hess. Chronicle Books, San Francisco (2001)160 oldal The Levant: History and Archeology in the Eastern Mediterranean. Szöveg: Pierre-Louis Gatier. Konemann Verlag Gesselschaft, Köln (2000) La Libye Antique: Cities perdues de L’Empire Romaine. Szöveg: Antonio and Jeanette di Vita. Editions Menges, Párizs (1999) Chateaux de la Loire. Szöveg: Jean-Marie Preouse de Montclos. Editions Menges, Párizs; Konemann Verlag Gesselschaft, Köln (1997) Sites Greco-Romaines de la Triploitane et Cyrenaique. Szöveg: Antonio and Jeanette di Vita. Editions Menges, Párizs; Konemann Verlag Gesselschaft, Köln (1997) Versailles. Szöveg: Jean-Marie Perouse de Monclos. Editions Menges, Párizs; Abbeville Press, New York; Edizione Magnus, Milánó; Konemann Verlag Gesselschaft, Köln (1991)
Kiállításai 2011 Pripyat and Chernobyl. Galerie Camera Work, Berlin; The Art of Collaboration with Bottega Veneta 2010 Robert Polidori. Camera Work, Berlin 2008 Versailles: Etats Transitoires. Edwynn Houk Gallery, New York 2007 After the Flood. Jarach Gallery, Velence; Nicholas Metivier Gallery, Toronto 2006 Edwynn Houk Gallery, New York; Flowers. London; Metropolitan Museum of Art, New York; Martin-Gropius-Bau, Berlin; the living is easy. Flowers, London 2005 Nicholas Metivier Gallery, Toronto 2004 Peabody Essex Museum, Salem, MA; Weinstein Gallery, Minneapolis; Contact, Toronto 2003 Pace/MacGill Gallery, New York; Camera Work, Berlin 2001 Grant Selwyn Fine Art, Los Angeles 2000 Pace/MacGill Gallery, New York 1999 Weinstein Gallery, Minneapolis; Robert Miller Gallery, New York; Gallery One, Toronto; Preview IV. Weinstein Gallery, Minneapolis 1998 Weinstein Gallery, New York; St. Paul Companies, St. Paul 1997 Institut du Monde Arabe, Paris; Robert Miller Gallery, New York 1994 Conseil Generale de la Nievre, Nevers 1991 Galerie Jaques Gordat, Párizs 1990 Galerie Urbi et Orbi, Párizs 1989 Chicago Art Institute, Chicago 1988 Atelier des Cannettes, Mois de la Photo, Párizs 1983 Braathen Fine Arts, New York 1982 Braathen Fine Arts, New York 1981 P. S. 1, Long Island City, New York 1980 Braathen-Gallozzi Gallery, New York 1979 CEPA Gallery, Buffalo, New York 1978 International Center of Photography, New York 1975 Whitney Museum of Art-New Filmmakers Program, New York; Bykert Gallery, New York 1970–1975 Anthology Film Archives
Jegyzetek
További információk Interview with Polidori in BOMB Magazine
Kategória:Montréaliak Kategória:Kanadai fotográfusok Kategória:1951-ben született személyek Kategória:Élő személyek