Frank Jackson 1982-es, Epifenomális kválé című cikkében fejti ki az ún. tudásérvet.Jackson, Frank (1982) Epiphenomenal Qualia, Philosophical Quarterly32, 127–136.
Mary szobája A gondolatkísérlet szerint Mary, a szupertudós egész életében egy fekete-fehér szobába van zárva, fekete-fehér tévét néz, és így tovább (tegyük fel, hogy még tükre sincsen), azaz semmilyen tapasztalata nincs a színekről. Mary ugyanakkor ismeri a látás teljes fizikai és fiziológiai elméletét a legapróbb tényekig, teljes pontossággal. Így mérések és megfigyelések alapján azt is meg tudja határozni, hogy milyen fizikai állapottal rendelkezik valaki, milyen agyi-idegrendszeri folyamatok zajlanak le benne, amikor például egy piros paradicsomot lát. Mindezek ellenére jogosnak tűnik azt állítani, hogy amikor Maryt kiengedik fekete-fehér szobájából és először lát meg egy piros paradicsomot, akkor valami újat tapasztal. Olyasmit, amelyben sohasem lehetett volna része, akárhány évig is tanulmányozza a látás fiziológiáját a szobájában ülve. Ha pedig így van, akkor Mary mégsem tudott minden tényt kiengedése előtt, vagyis nem minden tény fizikai. A szubjektív érzettapasztalat rendelkezik egyfajta fenomenális információval, amely nem írható le a fizika törvényeivel és amely csak az adott tapasztalat által megszerezhető.
Az érv: Mary minden fizikai információval rendelkezik az emberi színlátásról kiszabadulása előtt. De van valamiféle információ az emberi színlátásról, aminek nincsen birtokában kiszabadulása előtt. Tehát nem minden információ fizikai információ.
Erősebb és gyengébb értelmezés
Horgan szerint a tudásérvnek kétféle olvasata is lehetséges, mivel a fizikai információ terminusnak kétféle értelmezése van.Horgan, T., 1984, “Jackson on Physical Information and Qualia”, Philosophical Quarterly 32: 127–136. Az egyik az explicit fizikai információ: S mondat explicit fizikai információt fejez ki bizonyos folyamatokról, ha S az adott folyamatról szóló adekvát fizikai elmélethez tartozik, vagy következik belőle. A másik értelmezés az ontológiailag fizikai információ. S mondat akkor fejez ki ontológiai információt bizonyos folyamatokról, ha minden létező, amire S-ben referálunk vagy amit meghatározunk, az fizikai létező minden tulajdonság és reláció, amit S predikátumai kifejeznek, fizikai tulajdonságok illetve relációk. Ennek nyomán pedig kétféle módon érthetjük a tudásérvet. Azt az állítást, hogy valaki minden explicit fizikai információval rendelkezik X-ről, helyettesíthetjük azzal, hogy komplett fizikai tudása van X-ről. És azt az állítást, hogy minden ontológiailag fizikai információja megvan X-ről, mondhatjuk úgy is, hogy minden fizikai tényt ismer X-ről.
Gyengébb olvasat
1a: Mary a szabadulása előtt minden fizikai ismerettel rendelkezik az emberi színlátásról. 1b: De van valamiféle ismeret az emberi színlátásról, amivel nem rendelkezik a kijutás előtt. 1c: Tehát létezik valamiféle ismeret az emberi színlátásról, ami nem fizikai ismeret.
Erősebb olvasat
2a: Mary ismeri az emberi színlátással kapcsolatos összes fizikai tényt fogságában. 2b: De léteznek olyan tények az emberi színlátásról, amelyeket nem ismer fogságában. 2c: Tehát léteznek nem fizikai tények az emberi színlátásról.
Az 1c konklúzió tulajdonképpen egy pusztán episztemológiai állítás, ami még összeegyeztethető azzal a tétellel, hogy nincsenek nem fizikai tények. A 2c azonban egy erősebb, ontológiai állítás, amelyet minden fizikalistának vissza kell utasítania.
Kételkedés a tudásérvben mint gondolatkísérletben Vannak, akik magát Jackson gondolatkísérletét látják elhibázottnak. Hiszen a puszta bebörtönzés a monokromatikus szobába nem akadályozza meg Maryt abban, hogy szín tapasztalatokra tegyen szert. Vagy ha igen, akkor kijutás után sem tudna színeket észlelni. Ezt a problémát ki lehet kerülni a tudásérv további finomításával: Mary születésétől fogva monokromatikusan lát, majd később egy orvosi beavatkozás hatására válik képessé a színek érzékelésére.
Egy másik jellemző cáfolat, ami Jackson érvével szemben felmerült, az, hogy ha valakit monokromatikus környezetbe zárunk, de minden fizikai ismerete megvan az emberi színlátásról, akkor igenis ki tudja találni, hogy hogyan néznek ki a színes dolgok és ez alapján el tudja képzelni, hogy egy normális észlelő számára milyen érzés pl. a kék ég látása.(Dennett, D.(2007) “What RoboMary Knows,” in T. Alter & S. Walter (2007): 15–31., Churchland, Paul (1989), Knowing Qualia – a Reply to Jackson, in: A Neurocomputational perspective, Cambridge, MIT Press, 67-76, Maloney, Ch.(1985) “About Being a Bat”, Australasian Journal of Philosophy 63 (1): 26–49.
Hardin amellett érvel, hogy amikor Mary kiszabadul és először lát pirosat, előzetes fizikai tudása alapján ráismerne a színre és meg tudná mondani, hogy az piros.Hardin, C.L., 1992, ‘Physiology, Phenomenology and Spinoza’a true Colors, in Emergence or Reduction. Prospects of Nonreductive Physicalism, A. Beckermann, H. Flohr, J. Kim, Berlin: De Gruyter Nem lehetne megtéveszteni a „kék banán trükkel”, ahogy azt Dennett (1991) mondja, mert igenis tudná, hogy az nem a megfelelő szín.
Magától értetődőnek tűnik Jackson azon állítása, hogy ha Marynek teljes fizikai tudása van az emberi színlátásról, akkor minden fizikai tényt ismer az emberi színlátással kapcsolatban. Felmerült azonban, hogy ez a látszólag problémamentes következtetési lépés valójában egy csúsztatás, és ily módon az egész tudásérv rossz. Harman szerint Mary nem tud minden funkcionális tényt az emberi színlátásról, mert nem tud fogalmat alkotni arról, mit jelent egy tárgy esetében az, hogy kék/piros.Harman, G.(1990) “The Intrinsic Quality of Experience”, Philosophical Persepctives 4, Action Theory and Philosophy of Mind: 31–52. Flanagan megkülönbözteti a metafizikai fizikalizmust és a nyelvtani fizikalizmust: előbbi az az ontológiai nézet, hogy nincsenek nem fizikai individuumok, tulajdonságok, relációk és tények, utóbbi pedig azt állítja, hogy minden, ami fizikai, az kifejezhető a fizika tudományának nyelvén.Flanagan, G. Güzeldere (eds.), Cambridge, MA: MIT Press, 1997. Ha így vizsgáljuk a dolgokat, Mary esete csak a nyelvtani fizikalizmust cáfolja meg, a metafizikait nem. Némileg hasonló módon érvel Alter is, amikor azt mondja, hogy a tudásérv csak azzal a rejtett premisszával kiegészítve érvényes, hogy minden fizikai tény elsajátítható diszkurzív módon – ezt azonban még senki sem bizonyította be.Alter, T.(1998) “A Limited Defense of the Knowledge Argument”, Philosophical Studies 90 (1): 35–56.
A tudásérv cáfolata: képességhipotézis
A képességhipotézisre támaszkodó ellenvetés főként NemirowNemirow, L. (2007) So this is what it's like: a defense of the ability hypothesis, in T. Alter & S. Walter (2007): 32–51 és Lewis Lewis, D., 1983, Postscript to “Mad Pain and Martian Pain”, in D. Lewis, Philosophical Papers (Volume 1), Oxford: Oxford University Press. illetve Lewis, D.(1988) “What Experience Teaches”, Proceedings of the Russellian Society, 13: 29–57. Reprinted in Lycan (1990). nevéhez köthető. Kiindulópontja a következő: Jackson elmélete csak azzal a rejtett premisszával kiegészítve érvényes, mely szerint az, hogy milyen érzés kék színt tapasztalni, egy tény. Csakhogy ez az előfeltevés nem igaz: valójában a kék szín tapasztalatával semmiféle propozicionális tudásra nem teszünk szert. Ehelyett arról van szó, hogy a kék szín tapasztalatával bizonyos gyakorlati képességekre teszünk szert. Képesek leszünk felidézni emlékezetünkben a kék színt, elképzelni a kék színt és felismerni, ha újra látjuk. Így értelmezve Jackson érve már nem konklúzív. Igaz, hogy a kék szín tapasztalata nem fizikai tény, csakhogy nem is tény. Mary nem ismer meg semmilyen új tényt amikor kiengedik, tehát már mindent tudott, következésképpen a fizika minden jelenséget lefed. Lewis gondolatmenete így rekonstruálható:
(1) A képességhipotézisen kívül az egyetlen alternatíva a fenomenális információ hipotézise (FIH).
(2) A FIH összeegyeztethetetlen a fizikalizmussal.
(3) A képességhipotézis összeegyeztethető a fizikalizmussal és mindent képes megmagyarázni, amit a FIH megmagyaráz.
(4) A képességhipotézis preferálandó.
Tye és az új képességhipotézis
Michael Tye a képességhipotézis egy átdolgozott változatát javasolja.Tye, Michael (2000) “Knowing What it is Like: The Ability Hypothesis and the Knowledge Argument,” in M. Tye, Consciousness, Color, and Content, Cambridge, MA: MIT Press Tye szerint számtalan féle tapasztalat van, de ezek nem mindegyikére van szavunk: az érzéki benyomások köre tágabb, mint a terminológiánk. Amikor Mary először lát pirosat, igaz, hogy képességekre tesz szert, amelyek segítségével emlékszik, felismeri és el tudja képzelni a piros színt. De egy további dolog is igaz rá: az, hogy akkor, amikor a piros színt látja, tudja, milyen érzés azt a bizonyos árnyalatát látni a pirosnak – nevezzük piros17-nek. A piros17-re azonban már nem lesznek igazak a Lewis-féle képességek: nem tud rá pontosan visszaemlékezni, nem tudja felismerni és elképzelni, mert nincs fogalma a piros17-ről, csak általában véve a pirosról. „De intuitíve bizarrnak tűnik tagadni, hogy akkor ismeri [azt az érzést]” (Tye, 2000, 13. o.). De Tye szerint ez nem rombolja le az elméletet. Csak át kell azt dolgozni a megfelelő módon: „Talán a tudni, milyen érzést nem képességek halmazával kellene azonosítani, amelyeket Lewis említ – hiszen ezek mindegyike hiányozhat, amikor jelen van a tudni, milyen érzés – hanem azzal a sokkal alapvetőbb képességgel, hogy egy indexikus fogalmat tudunk alkalmazni a tapasztalat fenomenális karakterre, introspekció által”. Tehát, Mary, amikor a piros17-et látja, akkor rendelkezik egy bizonyos fenomenális tapasztalattal, amely csak a piros 17-et jellemzi és amelyre ily módon egy fogalmat tud alkalmazni. Csakhogy ez sem mindig elégséges ahhoz, hogy tudjuk, milyen érzés átélni valamit. Ha Mary nem koncentrál a tapasztalatára, amikor először lát pirosat, nem kell hogy bármiféle fogalmat alkosson a benyomásról. Ebben az esetben még mindig nem tudja, milyen érzés pirosat látni, de megvan rá a képessége, hogy fogalmat alkosson róla – csak nem gyakorolja éppen. Tye átdolgozott képességhipotézise tehát nem áll szemben olyan élesen a tudásérvvel, mint elődje: hiszen megengedi, hogy Mary egy propozicionális tudással rendelkezik az adott tapasztalat idején („Ilyen érzés pirosat látni.”). Tye végül egy diszjunktív meghatározást ad a fenomenális karakterről: „S tudja, hogy milyen érzés E tapasztalatot átélni, ha S rendelkezik egy indexikus tudással E-ről, amelyet az aktuális introspekció szolgáltat, vagy ha S rendelkezik E-vel kapcsolatban a Lewis-féle képességekkel.”
Ismertség általi tudás
Van egy másik elmélet is, amely azt igyekszik bebizonyítani, hogy Mary kiengedése után valójában nem propozicionális tudásra tesz szert. Conee szerint a tényszerű tudás és a gyakorlati, tudni-hogyan jellegű tudás mellett létezik egy harmadik féle megismerési mód is: az ismertség általi tudás.Conee, E. (1994) “Phenomenal Knowledge”, Australasian Journal of Philosophy 72: 136–150. Ebben az esetben az egyén számára az ismert létező a lehető legközvetlenebb módon adott, olyan mértékben ismerős számára, hogy már tudatában van az adott létezőnek. Mivel egy minőség megismerésének legközvetlenebb módja a tapasztalás, Mary akkor kerül közvetlen ismertségbe a szín kváléjával, mikor kiszabadul. Conee szerint a tudásérvvel szemben a következő módon lehet megvédeni a fizikalizmust. (1) A kválé a tapasztalat fizikai sajátosságai közé tartozik. Tegyük fel, hogy Q egy ilyen sajátosság. (2) Mary – kiszabadulása előtt – mindent tudhat Q-ról és tudhatja, hogy egy adott tapasztalatnak Q a sajátossága, jóllehet még nincs ismertségben Q-val. (3) Kiszabadulása után ismertségbe kerül Q-val, de nem tesz szert semmilyen új propozicionális ismeretre. És ami nagyon lényeges, már előzetesen is tudta, hogy a normális észlelők milyen feltételek mellett tapasztalják a Q-t.