A német labdarúgó-válogatott (németül: Die deutsche Fußballnationalmannschaft) Németország nemzeti csapata, amelyet a Német labdarúgó-szövetség (németül: Deutscher Fußball-Bund, DFB) irányít. A szövetséget 1900. január 28-án alapították. A FIFA-nak 1904 óta tagja, míg az UEFA tagjai közé 1954-ben került be. 1950-től 1990-ig nyugatnémet labdarúgó-válogatottnak vagy NSZK labdarúgó-válogatottnak hívták. A második világháború után a DFB-nek a Német Szövetségi Köztársaságban volt a székhelye, ezért egyszerűen Nyugat-Németországként utaltak rá. A szövetség folytatta a munkáját, így a FIFA teljes körűen visszavette a tagjai közé az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően, ennek köszönhetően a nemzeti csapat indulhatott a nemzetközi tornákon, valamint megtarthatta az összes korábbi eredményét. A megosztottság alatt két másik „nemzeti” válogatottat is elismert a FIFA: a Saar-vidéki labdarúgó-válogatottat (1950–1956) és az NDK labdarúgó-válogatottat (1952–1990). Mára mindkettő beolvadt a mai német válogatottba az eredményeikkel (válogatottság, gólszerzők) együtt. A hivatalos FIFA-kód 1990-ben FRG-ről GER-re változott.
Németország egyike a világ legsikeresebb válogatottjainak. Négy alkalommal nyerték meg a világbajnokságot és három alkalommal az Európa-bajnokságot. Emellett a világ egyik legkiegyensúlyozottabb válogatottja is, a három világ- és kontinensbajnoki cím mellett négyszer voltak vb ezüstérmesek, háromszor Eb ezüstérmesek, valamint négy alkalommal szereztek bronzérmet a világbajnokságon, háromszor pedig az Európa-bajnokságon.
A német válogatott különös kapcsolatban áll Svájccal: ellenük játszotta az első hivatalos mérkőzését, az első mérkőzését az első világháború után 1920-ban, az első mérkőzését a második világháborút követően 1950-ben, amikor a németek még el voltak tiltva a legtöbb nemzetközi tornáról, valamint az 1990-es újraegyesülés után is a svájciakkal mérkőztek meg először. A válogatott első győzelmét is Svájc ellen aratta, 1909. április 4-én 1–0 arányban bizonyultak jobbnak. A Nationalelf Svájcban nyerte meg az első nemzetközi tornáját is, az 1954-es labdarúgó-világbajnokságot.
Németország azzal büszkélkedhet, hogy az első, és egyetlen csapat, amelynek a kapusa megkapta a világbajnoki aranylabdát. A 2002-es világbajnokságon a torna legjobb játékosának Oliver Kahnt választották. Ezen kívül Harald „Toni” Schumacher 1986-ban a szavazáson a második helyen végzett.
A német az egyetlen olyan nemzet a világon, amely a férfi- és a női világbajnokságot is meg tudta nyerni. A férfiak 1954-ben, 1974-ben, 1990-ben és 2014-ben lettek világbajnokok, míg a női csapat 2003-ban és 2007-ben szerzett aranyérmet.
Németországban a válogatottat Nationalmannschaftnak (nemzeti csapat) vagy Nationalelfnek (nemzeti tizenegy) nevezik, a külföldi médiában viszont Mannschaftként utalnak rá (aminek szó szerinti jelentése: csapat).
Története A kezdetek és az amatőr korszak 1898 és 1901 között a csapat csak nem hivatalos mérkőzéseket játszott. Leginkább az Angol amatőr válogatottal mérkőztek meg. Az első ilyen nem hivatalos találkozóra 1898. december 12-én került sor Franciaország ellen Párizsban. Az alakuló német csapat 7–0-s győzelmet aratott. Az angol amatőrök ellen lejátszott találkozók rendszerint hatalmas különbségű német vereségekkel végződtek. A Német labdarúgó-szövetség (DFB) megalakulását követően nyolc évvel később játszotta a válogatott az első hivatalos mérkőzését. 1908. április 5-én Bázelben Svájc ellen 5–3-as vereséget szenvedtek. A németek a Baumgarten – Jordan, Hempel – Ludwig, Hiller, Weymar – Hensel, Förderer, Kipp, Becker, Baumgärtner összeállításban léptek pályára a 3500 néző előtt megrendezett mérkőzésen. Akkoriban még nem volt szövetségi kapitány a csapat élén, a DFB válogatta össze a játékosokat.
Az első sikereiket 1909. április 4-én érték el, amikor Budapesten a magyarok ellen 3–3-as döntetlent értek el. Ugyanezen a napon az első győzelmüket is megszerezték: Karlsruheban 1–0 arányú győzelmet arattak Svájc ellen.
thumb|Az 1912-es olimpián az oroszok ellen rekordarányú győzelmet arató csapat
Az 1912. évi nyári olimpiai játékok keretén belül játszotta le a nemzeti csapat az első tétmérkőzését: az 1912. június 6-i, Stockholmban rendezett mérkőzést 5–1-re veszítette el Ausztria ellen. A vereség a vigaszági tornán való szereplést jelentette, ahol az orosz válogatottat kapta ellenfélül. A 2000 néző előtt megrendezett stockholmi mérkőzés hatalmas mértékű német fölényt hozott, a 8–0-s első félidőt követően 16–0-s győzelmet aratott a Mannschaft. A mérkőzésen Gottfried Fuchs egymaga tíz gólt szerzett, Fritz Förderer négy találatig jutott, míg Karl Burger és Emil Oberle is betalált egy-egy alkalommal az oroszok kapujába. A nagyarányú győzelem a mai napig a válogatott történetének legnagyobb különbségű diadala, míg az oroszoknak ez történetük legnagyobb veresége. A vigaszági elődöntőben a magyar válogatottal játszottak, ahol a mesterhármast szerző Schlosser Imre góljaira csak Förderer tudott válaszolni, így alakult ki a 3–1-es magyar siker. A németeknek tovább kellett várniuk az első kiugró sikerre. Azonban az első világháború miatt 1914 és 1920 között nem rendeztek nemzetközi mérkőzéseket.
A két világháború között Hat év kihagyás után 1920. június 27-én Zürichben lépett pályára először a háború után a csapat, ahol Svájc 4–1-es győzelmet aratott felettük. A Nationalelf élén az első szövetségi kapitány egy mannheimi iskolai tanár, Otto Nerz volt, aki 1923 és 1936 között töltötte be a posztot.
A nemzeti csapat a világháború után majdnem nyolc évig, 1920. június 27. és 1928. április 15. között csak barátságos mérkőzéseket játszott. 1928. május 28-án első alkalommal vívtak tétmérkőzést, melyet az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgótornájának keretében rendeztek. A nyolcaddöntőben többek között Richard Hofmann mesterhármasának köszönhetően 4–0-s győzelemmel jutottak tovább. Érdekesség, hogy a válogatott történetének ezen jelentős eseményén az ellenfél ezúttal is éppen Svájc volt. Az olimpiai torna amszterdami negyeddöntőjében Uruguay csapatával kerültek össze. A mérkőzés érdekessége, hogy a Nationalelf először játszott Európán kívüli ország válogatottjával. A találkozó 4–1-es uruguayi győzelemmel ért véget, Hofmann gólja csak a szépítésre volt elegendő a későbbi olimpiai bajnok ellen. Az olimpia után több mint öt évig (1928. szeptember 16. és 1934. január 14. között) ismételten csak barátságos találkozókon lépett pályára a német nemzeti tizenegy. Ennek az volt az oka, hogy az akkori gazdasági helyzet nem tette lehetővé a költséges utaztatást. A Német Labdarúgó-szövetség a nagy gazdasági világválság miatt anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy a válogatott elutazzon az Uruguayban rendezett első, 1930-as labdarúgó-világbajnokságra.
Az 1934-es világbajnokságon már részt vett az együttes. A vb-re való kijutáshoz Luxemburgot kellett legyőzni, az akadályt könnyedén vették, 9–1-es győzelmükkel biztosították a vb-szereplést. A selejtező a német együttes fennállása során lejátszott 100. mérkőzése volt. A sikeresen megvívott selejtezőt követően a 8000 néző előtt megrendezett firenzei nyolcaddöntőben 5–2-re győzték le a belgákat. A négy nappal későbbi negyeddöntőben Karl Hohmann két találatával arattak 2–1-es diadalt Svédország ellen. A június 3-i Csehszlovákia elleni 3–1-re elveszített elődöntőben nem sikerült kiharcolni a döntőbe jutást, az ellenfélnél Oldřich Nejedlý háromszor talált be a német kapuba. A bronzmérkőzésen Ausztria ellen 3–2-re nyertek a németek, így az első világbajnoki részvételük során rögtön érmesként zártak a tornán. A vb-n elért harmadik hely az első jelentős sikere volt a német válogatottnak.
A következő nemzetközi torna idejéig, két évig ismételten barátságos felkészülési mérkőzéseket játszottak. A gyenge szereplés miatt Otto Nerzet menesztették, helyére Sepp Herbergert nevezték ki szövetségi kapitánynak az 1936. évi hazai rendezésű nyári olimpiai játékok előtt. Az első mérkőzésen könnyedén nyertek, Luxemburg ellen – az 1934-es vb-selejtezőhöz hasonlóan ismét – kilenc gólt rúgtak, míg az ellenfél nem tudott betalálni. A negyeddöntőben azonban véget ért számukra a torna, Norvégia ellen 2–0-s vereséget szenvedtek.
1937-ben Herberger jól összeállított keretet alakított ki a válogatottnál, amely nem sokkal később a Breslau Elf (a breslaui tizenegy) becenevet kapta annak okán, hogy 8–0-ra verték a dán labdarúgó-válogatottat az akkoriban német városnak számító Breslauban (ma Wrocław, Lengyelország). Az 1938-as világbajnokság selejtezőit sikerrel vívta meg a Mannschaft, Finnország ellen 2–0-ra, Észtország ellen 4–1-re, Svédország ellen pedig 5–0-ra nyertek. Miután 1938 márciusában az Anschluss értelmében Ausztria beolvadt a Harmadik Birodalomba, az osztrák válogatottat (amely Európában az egyik legjobbnak számított akkoriban a profizmus miatt) feloszlatták annak ellenére, hogy kvalifikálta magát az 1938-as vb-re. Ugyanakkor a német politikusok elvárták azt, hogy öt vagy hat „ex-osztrák” labdarúgó csatlakozzon az „egyesített német csapathoz” a politikai egység látszatának érdekében. A selejtezőkhöz képest a torna már nem sikerült ennyire jól: az „egyesített” német válogatott már a nyolcaddöntőben mindössze 1–1-es döntetlent tudott elérni Svájc ellen, így az akkori szabályok értelmében pár nappal később újrajátszás következett a csapatok számára. A megismételt mérkőzésen a svájciak 4–2-es győzelmükkel továbbjutottak, kiejtve ezzel a német csapatot. A korai kiesés máig Németország történetének legrosszabb világbajnoki szereplése.
Az 1942-es világbajnokságot (amelynek a rendezési jogára Brazília mellett Németország pályázott) a FIFA törölte a második világháború miatt, így az 1938. szeptember 18. és 1942. november 22. közötti időszakban csak barátságos mérkőzéseken léptek pályára a játékosok. A német válogatott számára az 1942. november 22-i, Szlovákia ellen 5–2-re megnyert mérkőzés sokáig az utolsó volt. A második világháború miatt Németországot a FIFA kizárta a tagjai közül, és eltiltotta 1950-ig a rendezvényein való részvételtől.
Három német válogatott Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) visszavette a tagjai közé a Német labdarúgó-szövetséget (DFB), azonban Németország három részre bomlott. A korábbi német válogatott „jogutódja” az NSZK lett, mellette létrejött az NDK labdarúgó-válogatott és a Saar-vidéki labdarúgó-válogatott. A DFB a központját Frankfurt am Mainba tette, szövetségi kapitánynak még mindig Sepp Herbergert alkalmazta.
Az NSZK pontosan nyolc évvel az után, hogy Németország lejátszotta utolsó hivatalos mérkőzését az eltiltása előtt, 1950. november 22-én Stuttgartban barátságos mérkőzésen játszott Svájc ellen, amely 1–0-s nyugatnémet győzelemmel fejeződött be. A következő találkozóját 1951 tavaszán ismét Svájccal játszotta, ami a válogatott fennállásának 200. mérkőzése volt. A jubileum 3–2-es nyugatnémet sikert hozott. Mindössze 19 mérkőzéssel a második világháborút követően az NSZK kvalifikálta magát az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra, a selejtezőcsoportjában megelőzve a Saar-vidéket és Norvégiát.
A berni csoda A sikeres vb-selejtezők megvívása után a Fritz Walter vezette NSZK az 1954-es világbajnokságon Törökországgal, Dél-Koreával és a torna legnagyobb esélyesének tartott Magyarországgal került egy csoportba. A törökök ellen 4–1-es győzelmet arattak, míg az Aranycsapattól 8–3-as vereséget szenvedtek a tartalékosan felálló nyugatnémetek. Mivel Törökország 7–0-ra legyőzte Dél-Koreát, így a csoportban a második és harmadik helyezett között pontegyenlőség alakult ki, azaz megismételt mérkőzést rendeztek Nyugat-Németország és Törökország között. A találkozó az NSZK 7–2-es győzelmével ért véget, így a magyarok mellett a nyugatnémetek jutottak tovább a csoportból a negyeddöntőbe.