Paul Moor (Bázel, 1899. július 27. – Meilen, Zürich kanton, 1977. augusztus 16.) svájci gyógypedagógus, a zürichi egyetem tanára (1951-77). A nem hagyományos gyógypedagógia művelője.
Életpályája
Matematikát és természettudományokat hallgatott a bázeli egyetemen, ugyanott asszisztens (mai fogalmakkal tanársegéd) volt (1920-22) az asztronómiai intézetben, 1924-ben doktorált matematikából. Ezután két évig középiskolában tanított, mellette vallástörténetet és filozófiát tanult. 1929-30-ban egy kurzust végzett Zürichben a Gyógypedagógiai szemináriumban, majd feleségével együtt nehezen nevelhető és pszichopátiás gyermekek nevelőotthonában dolgozott.
1933-tól Heinrich Hanselmann asszisztense lett, újra pedagógiát és pszichológiát tanult, ezekből 1935-ben doktorált, 1942-ben egyetemi magántanárrá habilitálták gyógypedagógiából. 1940-től mint Hanselmann utóda vezette a gyógypedagógiai szemináriumot és 1951-től - hasonlóan tanítómesteréhez - a gyógypedagógia professzora lett a zürichi egyetemen.
Munkássága
Paul Moor mint Hanselmann tanítványa és utóda szintén elsősorban a gyógypedagógia és a gyógypedagógiai pszichológia teoretikusaként vált ismertté. Paul Moor értelmezésében azonban, minthogy szerinte „a gondoskodás nem egyenlő a neveléssel”, a gyógypedagógia fogalma korlátozottabb feladatkörre vonatkozik, mint a Hanselmann-i értelmezés. „A gyógypedagógia mindazon gyermekek nevelésének tana, akiknek fejlődését individuális és szociális tényezők tartósan gátolják.” A pedagógia fogalma alá kizárólag a nevelés és az oktatás tartozik, így a gyógypedagógia semmi más, mint megnehezített feltételek között végzett pedagógiai munka.
Paul Moort a rendszerezésre való törekvés jellemezte. Szerinte a gyógypedagógia a belső tartás gyengeségeire irányuló nevelés. Rendkívül részletesen kidolgozott pedagógiai-antropológiai fejlődésmodellje alapján a belső tartás gyengeségeinek három fő kategóriáját különböztette meg és ezeket további alkategóriákra osztotta, mint: szellemi nyomorúság, gátoltság, szenvedélyesség, moralizáló tartás, önelégültség, üres serénység, kötelezettség nélküli rajongás, hatástalanná vált szellemiség. Ezzel a klasszifikációval Paul Moor teljes mértékben elhatárolódott valamennyi hagyományos gyógypedagógiai osztályozástól.
Tanulmányai (válogatás)
Theoretische Grundlegung einer heilpädagogischen Psychologie. Bern, 1943 Heilpädagogische Psychologie. II. Pädagogische Psychologie der Entwicklungshemmungen. Bern, 1958 Heilpädagogische Psychologie. I. Grundtatsachen einer allgemeinen pädagogischen Psychologie. Bern, 1960 Heilpädagogik: Ein pädagogisches Lehrbuch. Bern-Stuttgart, 1965 Kinderfehler-Erziehfehler. Bern, 1969 Die Freiheit zum Tode : Plädoyer für das Recht auf menschenwürdiges Sterben : Euthanasie und Ethik. Rowohlt, 1977 (Vitairat az eutanázia jogi lehetőségéért)
Jegyzetek
Források
Gordosné Szabó Anna: Moor, Paul. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 486. p. Moor, Paul
További információk Heese, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 2201-2. Haeberlin, U.: A gyógypedagógiai pszichológia kezdetei Heinrich Hanselmann és Paul Moor munkásságában. „…önmagában véve senki sem…” Tanulmányok a gyógypedagógiai pszichológia és határtudományainak köréből Lányiné dr. Engelmayer Ágnes 65. születésnapjára. Budapest, 1995. 27-44. HfH
Kategória:Gyógypedagógusok Kategória:Svájciak Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Zürichiek Kategória:Bázeliek