Az amerikai polgárháború második Bull Run-i ütközetét (konföderációs megjelöléssel a második manassasi ütközetét) 1862. augusztus 28–30-án vívták. Az Amerikai Konföderációs Államok támadó hadjáratát Robert E. Lee tábornok vezette az Észak-virginiai Hadsereg élén. Ellenfele John Pope vezérőrnagy, az akkor Virginiai Hadseregnek nevezett uniós haderő parancsnoka volt. Az ütközet jóval nagyobb szabású összecsapás lett, mint az egy évvel korábban ugyanitt vívott első Bull Run-i csata.
"Kőfal" Jackson vezérőrnagy az uniós erőket elkerülve elfoglalta és felprédálta a Manassas-kereszteződésben felállított hadianyagraktárukat, ami egyúttal Pope Washingtonból kiinduló utánpótlási vonalát is megszakítással fenyegette. Jackson ezután visszahúzódott pár kilométert északnyugatra, és Stony Ridge-nél alakított ki védőállásokat. 1862. augusztus 28-án Jackson rátámadt a Gainesville-től keletre vonuló uniós hadoszlopra a Brawner-farm közelében, ahol nem jutottak dűlőre a felek. Ugyanezen a napon Lee hadseregének James Longstreet vezérőrnagy által vezetett szárnya áttörte a nem túl acélos uniós védelmet a thoroughfare-i hágónál, és kijutott a manassasi csatatérre.
Pope-nak az a benyomása támadt, hogy csapdába ejtette Jacksont, és erői javát az ő felmorzsolására összpontosította. Augusztus 29-én Pope több támadást indított ellene egy befejezetlen vasútvonal mentén. A támadásokat mindként oldal nagy vesztesége mellett visszaverték. Délben Longstreet is megérkezett a thoroughfare-i hágó irányából, és felfejlődött Jackson jobbszárnyára. Augusztus 30-án Pope nem értesülvén az erősítések megérkezéséről felújította a támadásokat. Mikor az összevont konföderációs tüzérség szétszórta az Unió Fitz John Porter V. hadteste vezette támadását, Longstreet öt hadosztályba rendezett embere átment ellentámadásba, végrehajtva ezzel a háború legnagyobb egyidőben indított tömegtámadását.National Park Service . A háború folyamán voltak több katonát mozgató támadások; — fő a Gaines' Mill-i csatában például — de azok több, hosszabb idő alatt külön-külön végrehajtott támadásokban kerültek harcba. Az uniós balszárnyt megtörte a roham és visszavetették a Bull Run (Occoquan-folyó) vonaláig. Csak az uniós tartalék segítsége akadályozta meg, hogy az első Bull Run-i csata megfutása megismétlődjön. Pope Centreville-ig való visszavonulása azonban hasonlóan sietős volt.
Az előzmények és a felek hadereje vezető uniós parancsnokokVezető konföderációs parancsnokok
George B. McClellan vezérőrnagy Virginia-félszigeti hadjáratának kudarcba fúlása után Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke John Pope-ot nevezte ki az újonnan megalakított Virginiai Hadsereg élére. Pope már aratott bizonyos sikereket a nyugati hadszíntéren és Lincoln egy aktívabban, rámenősebben küzdő tábornokot keresett McClellan helyére.Eicher, p. 318; Martin, pp. 24, 32–33; Hennessy, p. 12.
Pope a Virginiai Hadsereg katonáját három hadtestbe osztotta: Franz Sigel vezérőrnagy I. hadtestébe, Nathaniel P. Banks vezérőrnagy II. hadtestébe és az első Bull Run-i csatát elvesztő Irvin McDowell vezérőrnagy III. hadtestébe. McClellan Potomac hadserege három hadtestének (a III.-nak, az V.-nek és a VI.-nak) részei, valamint az önállóan működő Ambrose Burnside IX. hadteste (ekkor Jesse L. Reno parancsnoksága alatt) csatlakozott Pope hadseregéhez, amivel főre nőtt a létszáma.Martin, p. 280; Eicher, p. 318; Hennessy, p. 6.
Lee Észak-Virginiai Hadseregét két "szárny" műveleti parancsnoksága alá osztotta, melyek összesen fő felett rendelkeztek. A "jobb szárnyat" James Longstreet vezérőrnagy irányította, a balt "Stonewall" Jackson. J.E.B. Stuart vezérőrnagy lovassági hadosztálya Jackson szárnyát támogatta.Hennessy, pp. 561–67; Langellier, pp. 90–93.
thumb|400px|Észak-virginiai hadjárat 1862. augusztus 7–28.
Pope feladata kettős volt; meg kellett védenie Washingtont és a Shenandoah-völgyet és Gordonsville irányába történő mozgással elvonnia a konföderációs erők figyelmét McClellenről.Esposito, Map 54. McClellannel való eddigi összecsapásaiból Lee azt a következtetést vonta le, hogy az nem jelent további veszélyt rá nézve a Virginiai-félszigeten, ezért kellett erőit Richmond további közvetlen védelmére visszatartani. Lehetővé vált tehát, hogy Jacksont Gordonsville-be küldje Pope feltartóztatására és a virginiai központi vasútvonal védelmére.Whitehorne, Overview, np.
Lee ugyanakkor nagyobb terveket is dédelgetett. Az uniós hadsereg Pope és McClellan közötti megosztásával és egymástól való eltávolodásukkal Lee lehetségesnek vélte, hogy Pope hadseregét megsemmisítse, aztán ismét McClellanre koncentrálja figyelmét. A. P. Hill vezérőrnagy fős hadosztályát Jackson segítségére küldte. Augusztus 3-án Henry W. Halleck vezénylő tábornokaAz Amerikai Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka az elnök, Lincoln volt, Halleck pedig a szárazföldi hadsereg vezénylő tábornoka (general-in-chief) volt. elrendelte McClellan számára a Virginia-félszigetről való teljes visszavonulást Észak-Virginiába Pope támogatására. McClellan tiltakozott és nem hajtotta végre a visszavonulást augusztus 14-ig.Hennessy, p. 10; Esposito, Map 56.
Augusztus 9-én Nathaniel Banks hadteste megtámadta Jacksont a Cedar Mountain-i csatában. Támadása kezdetben teret nyert, de az A. P. Hill indította ellentámadás visszavetette a Cedar-patakon túlra. Jackson előrenyomulását ennek ellenére megállították James B. Ricketts dandártábornok katonái. Eddigre Jackson értesült róla, hogy Pope összes hadtestét összevonta, miáltal meghiúsult a velük egyenként végzés terve, ezért csak állásainak megtartására korlátozta magát. Augusztus 12-én visszavonult Gordonsville-be.NPS Cedar Mountain summary. Lee augusztus 13-án küldte Longstreetet Jackson megerősítésére.
Augusztus 22-től 25-ig a két hadsereg kisebb összecsapások sorát vívta meg a Rappahannock-folyó mentén. A szakadó eső felduzzasztotta a folyó vizét, Lee pedig nem tudott átkelni rajta. Eddigre erősítések kezdtek érkezni a Potomac hadseregtől a félszigetről. Mivel az erősítésekkel együtt már Lee hadserege már létszámhátrányba került Pope-pal szemben, új tervet dolgozott ki. Jacksont és Stuartot Pope utánpótlási vonalának elvágására küldte az Orange-Alexandria vasútvonal ellen. Emiatt Pope visszavonulásra kényszerült volna, s mialatt átrendeződik, talán megverhetővé válik. Jackson augusztus 25-én indul el és még éjjel elérte Salem települését (ma a Virginia állambeli Marshall).Salmon, pp. 127–28; Eicher, pp. 322–23; Esposito, Map 58.
Az augusztus 26-ra virradó éjjel elhaladt Pope jobbszárnya mellett, keresztül a Thoroughfare-hágón. Jackson csapatai Bristoe Stationnél érték el az Orange & Alexandria vasútvonalat és augusztus 27-én hajnalhasadás előtt kezükbe kerítette egy jókora uniós hadianyagraktárt a Manassas-kereszteződésnél. E meglepő művelettől Pope valóban gyors visszavonulásra kényszerült a Rappahannock mentén húzódó állásaiból. Augusztus 27-ről 28-ra virradó éjjel Jackson északnak fordult az első Bull Run-i csata színhelye felé, ahol a befejezetlen vasútvonal mögött védőállást épített ki,NPS Manassasi hadműveleti összefoglalója. nem is akármilyet. A sűrű erdő eltakarta a déli katonákat, ellenben azok megfigyelhették az északiakat a Warrenton kerítésnél, az északiak valószínű útvonala mentén, pár száz méterre déli irányban. Megfelelő utak álltak Longstreet rendelkezésére, hogy odaérjen Jacksonhöz, vagy utóbbi számára a visszavonuláshoz a Bull Run Mountains felé, amennyiben az erősítés mégsem érkezne meg időben. Végezetül a befejezetlen vasúti nyomvonal megfelelő fedezéket nyújtott természetes lövészárkok gyanánt.Hennessy, pp. 145, 200–201; Greene, p. 17.
A thoroughfare-i hágónál lefolyt ütközetben augusztus 28-án Longstreet különítménye áttörte az gyenge uniós véderőt és átkelt a hágón. Ennek első ránézésre se nem osztó, se nem szorzó kisebb összecsapásnak következménye azonban az volt, hogy Pope veresége szinte biztossá vált az eljövendő ütközetben, mivel a két "szárny" egyesülni tudott a manassasi csatatéren.NPS Thoroughfare Gap összegzés.
Az ütközet eseményei Augusztus 28: A Brawner-farm (Groveton) thumb|400px|Műveletek a Brawner-farmnál, 1862. augusztus 28.
A második Bull Run-i ütközetet augusztus 28-án egy véres összecsapásba torkolló déli lesvetés vezette be. Jackson megfigyelői észrevették a 29-es úton, a Warrenton-kerítés mentén közeledő uniós hadoszlopot a Gainesville melletti Brawner-farm közelében. Az oszlop Rufus King dandártábornok hadosztályának három dandárjából áll. Ezeket John P. Hatch, John Gibbon, Abner Doubleday és Marsena R. Patrick dandártábornokok vezették kelet felé, hogy Pope hadseregének többi egységével együtt Centreville-nél foglaljanak állást. King egy nappal korábban súlyos epilepsziás rohamot kapott, így nem volt jelen.Greene, p. 19.
Jackson hírt kapott róla, hogy Longstreet csapatai már elindultak utána, ezért megkönnyebbülten közelebb óvakodott az ellenséghez, mely nem látszott tudomást venni ottlétéről. Jackson attól tartott, hogy Pope esetleg a Bull Run mögé húzódva akarja kivárni, míg McClellan erőivel egyesülhet, ezért elhatározta, hogy legalább egy menetoszlopnak lest vet. Visszatért a fák vonala mögötti álláshoz és azt kiadta az utasítást tisztjeinek: "Előre a katonasággal, uraim." Délután fél hétkor három déli löveg lőni kezdte az uniós hadoszlop éppen szembe eső részét, mely John Gibbon Feketekalapos Dandárja volt (későbbi nevén a Vasdandár). Taliaferro Stonwall dandárja eközben elindította rohamát.
A meglepett uniós újoncok a várakozással ellentétben nem omlottak össze. Gibbon korábban tüzértiszt volt és maga is a tüzérséggel válaszolt, miközben a hadoszlop megállni kényszerült. Hatch dandára elkerülte a már harcban álló csapatokat és az elől menő Patrick-dandárt is megelőzte, így az uniós oldalon csak Gibbon és Doubleday dandárjai avatkoztak be a harcba. Gibbon azt hitte, hogy mivel a Pope-tól kapott információk alapján Jackson Centerville-ben kellett legyen, s a Hatch dandárjába tartozó 14. Brooklyni ezred éppen arrafelé felderített, ezek a konföderációsok csak Jeb Stuart lovas tüzérségébe tartozhatnak.Dawes, p. 60. Gibbon szétküldte hírnökeit a többi dandárhoz és segítségüket kérte, majd Frank A. Haskell törzstisztet arra utasította, hogy a kipróbált 2. Wisconsini önkéntesezred rohamozza meg és zavarja szét a bosszantó ágyúkat. Gibbon az ezred katonái előtt azt a kijelentést tette, hogy: "Ha fel tudtok oda jutni csendben, elfoghatjuk azokat az ágyúkat."Herdegen, p. 91; Greene, pp. 19–21; Eicher, p. 326; Salmon, p. 147.
Edgar O'Connor ezredes 2. Wisconsini ezrede átlopakodott azon az erdőn, amin a hadoszlop idefelé jövet átkelt, majd a 430 katona felsorakozott John Brawner farmjának fái előtt és nekiindult a dombnak. A tetejét elérve őrjáratokat küldtek ki, melyek megütköztek a konföderációsok őrjárataival és nemsokára egymás után küldték a sortüzeket egymásra William S. Baylor ezredes 800 fős Stonewall dandárjával. Előbb 150 méterre, majd 80 méterre csökkent a távolság a sorok között. Gibbon és Jackson egyaránt erősítéseket küldött, így két órán keresztül tombolt a Jackson leírása szerint heves és véres harc, anélkül, hogy a pozíciók megváltoztak volna.Herdegen, pp. 91–92; Hennessy, pp. 173–80; Greene, p. 21; Salmon, p. 147.