Mészáros Sámuel (Diósgyőr, 1929. november 16. – ) Magyarország legidősebb pályakezdő költője.
Élete Hatgyermekes család egyetlen fiaként született. Szülei: Mészáros István és Hunyor Jusztina. Anyai ágon kisnemesi család leszármazottja.
Jelentős szerepet játszott fiatalkorában a sport: kézilabda- és labdarúgócsapat tagja volt az 1960-as évekig. 1950 és 1952 között a folyamőrségnél katonai szolgálatot teljesített. 1957-ben a Miskolci Közgazdasági Technikumban végzett. Kereskedőként kezdett dolgozni egy kisboltban, később pedig a Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) diszpécsere, anyagbeszerzője volt. 1989-ben vonult nyugdíjba.
1958-ban feleségül vette Nagy Klárát, akivel ötvenhárom éven át házasságban élt az asszony haláláig. Házasságukból egy gyermek született. Felesége halála után Miskolcról Budapestre költözött.
Költőként Felesége halála után verseket kezdett írni nyolcvankét éves korában.
2012 januárjától novemberig tagja volt a David Arts Irodalmi Szekciójának. A David Arts Jubileumi Antológia 2002–2012 című verseskötetben jelentek meg először művei. 2012. október 21-én a Budaörsön megrendezett Impossibility Challenger - Guinness és Világrekord fesztiválon hivatalosan elismerték, mint Magyarország legidősebb pályakezdő költőjét.
2013-ban az Életünk egén című antológiában jelentek meg a versei. David Arts Alkotói Nívódíjjal ismerték el.
2014-ben unokájának, Mészáros Mártonnak adta első személyes hangvételű mély-interjúját. Első kötete, Elfojtott szó címmel a 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.
2018. október 28-án, 89 évesen hunyt el, csont- és prosztatarák következtében.
Jegyzetek
Kategória:1929-ben született személyek Kategória:2018-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar költők Kategória:Miskolciak