Szentpétervár (, magyar átírásban: Szankt-Petyerburg) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa a Finn-öböl partján, a Néva folyó torkolatában. Neve 1914-től 1924-ig Petrográd (Петроград), 1924-től 1991-ig pedig Leningrád (Ленинград) volt. Helyi és környékbeli szóhasználatban elterjedt a becéző Pityer (Питер) elnevezés is.Orosz elnökválasztás, hokimeccs 5,3 milliós népességével Moszkva után az ország második legnagyobb városa, Moszkva és London után pedig egész Európa harmadik legnépesebb települése, emellett a legészakibb milliós nagyváros a Földön. Nagy Péter cár alapította 1703-ban, ezt követően 1712-től 1918-ig az Orosz Birodalom, majd Szovjet-Oroszország fővárosa volt. Részben ennek köszönhető, hogy a 18. század közepe óta töretlenül az egész világ egyik legkiemelkedőbb kulturális központja. A hatalmas kiterjedésű óvárost az UNESCO a világ 10 legfontosabb műemléki területe között tartja számon és a világörökség részévé nyilvánította.
A város neve Nagy Péter cár az 1703-ban alapított erődöt saját „égi patrónusáról”, Szent Péter apostolról nevezte el. Első elnevezése a holland nyelvű Sankt Pieter Burch volt, de hamarosan a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg elnevezést kapta.
Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a német nevet tükörfordítással Petrográdra oroszosították.
Lenin halála után 1924. január 26-án a Petrográdi városi szovjet kérelmére a Szovjetek II. Össz-szövetségi Kongresszusa a város nevét Leningrádra változtatta. A város újabb névcseréjét a forradalom vezére iránti tisztelettel indokolták, hiszen ez a város volt az általa vezetett októberi forradalom helyszíne. A döntés természetesen a szimbolikus politizálás része volt, és az országban zajló politikai változások egyik fontos kifejezője lett.
A Szovjetunió összeomlása után az 1991-ben tartott népszavazás szűk többséggel a város 1914 előtti nevének visszaállítását támogatta, és a következő években a várossal együtt az utcák, terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket.
Fekvése A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és kulturális központja volt, ma is lenyűgöző, méltán érdemelte ki az „Észak Velencéje”, illetve az „Északi főváros” neveket. A Leningrádi terület székhelye (a terület megtartotta a Leningrád nevet, míg maga a város újra felvette eredeti nevét), emellett szövetségi jelentőségű városként az Oroszországi Föderáció tagja, valamint az Északnyugati szövetségi körzet (федеральный округ) székhelye is.
A város területe az alapításkor mocsaras, lápos vidék volt, így szinte az egész régi városrész cölöpökre épült. A szűken vett város területe 606 km² (az 1999-ben hozzácsatolt településekkel együtt 1431 km²), amelyből 10 százalék víz. A város ma 42 szigeten fekszik. Eredetileg ezek száma nagyobb volt, de sokat közülük a csatornák mostak el. A Néva torkolata körülbelül a tengerszinten található, így a partjait már korábban gránitkövekkel erősítették meg, így védve a várost a víztől. Puskin a következőképpen fogalmazott: „a város gránitba öltözik”.
A Néva rövid, de annál nagyobb vízhozamú folyó. Legnagyobb szélessége eléri a 600 métert, 74 kilométeres hosszából 28 kilométer esik a város területére.
Éghajlata Éghajlata átmeneti az óceáni és a kontinentális éghajlat között, a nyári átlaghőmérséklet 19 és 22 °C között mozog, míg a téli átlag −4 és −8 °C közötti. Köppen osztályozásán Dfb, nedves kontinentális éghajlatú.
Szentpétervár ugyanazon a szélességi körön található, mint Helsinki, Stockholm, Aberdeen és Oslo (60° É), ezért a szürkület májusban, júniusban és júliusban egész éjszaka tart, ezt a jelenséget hívják „fehér éjszakáknak”. A téli hónapokban viszont csak mintegy 5 óra a nappalok hossza, s csak délelőtt 9-10 óra körül világosodik ki.
Története bélyeg|A „Bronzlovas” egy 1799-es metszeten
A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 16-án azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin tollából), vagyis az elmaradott, feudális Oroszország felzárkóztatásának céljából. Helyét a nagy északi háború (1700-1720) során Svédországtól visszafoglalt Ingermanlandban, a Néva folyó torkolatában határozta meg. Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje (patrónusa) is. Neve és írásmódja azonban nem orosz, hanem a holland Sint-Pietersburg oroszos átirata (I. Péter hosszú ideig élt és tanult Hollandiában).
Mivel az építkezések még háborús időben kezdődtek, az első épület egy erőd, név szerint a Péter–Pál-erőd (Петропавловская крепость) volt, melyet a város egyik főépítésze, Domenico Trezzini tervezett. Ő tervezte a váron belül található Péter–Pál-székesegyházat, ahol I. (Nagy) Pétertől III. Sándorig minden orosz cárt koronáztak, illetve ahol az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós és családjának hamvai nyugszanak. Nem titkoltan Velence és Amszterdam mintájára kívánta felépíttetni városát a cár, sok belső kanálissal, hajózható csatornával (vízi utcákkal) mely egy egyedi, új, szinte csak itt fellelhető építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot hívta életre. A munkások és jobbágyok kemény munkafeltételek mellett történő foglalkoztatása jellemző vonás volt, mely során egyes becslések szerint akár 30 000-en is életüket veszthették. Az első lakóházat Cornelius Cruys, az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka vásárolta meg, így ő lett Szentpétervár első lakója. A tudatos városépítésnek köszönhetően (lévén a helyén előtte csupán egy mocsár volt) az egész egyetlen építészeti remekműnek számít, széles, egyenes sugárutakkal, kellemes nagy parkokkal és rengeteg fényűző palotával, ezért kapta harmadik becenevét: „A paloták városa”. A leghíresebb ezek közül a Téli Palota. A hidak döntő többsége felnyitható, manapság látványosságként egy speciális időbeosztás szerint májustól október végéig az összeset felnyitják (általában) hajnali 2 és 4:30 között.
bélyeg|Az Auróra cirkáló A „világ legmesterségesebb városa” – ahogy Dosztojevszkij jellemezte – 1712-ben lett a birodalom fővárosa, Moszkvát felváltva. Ezt a pozíciót egészen az 1917-es októberi orosz forradalom győzelméig birtokolta, majd 1918-ban ismét Moszkva lett a főváros.
Pár évvel korábban, II. Miklós, Oroszország utolsó cárja a túlságosan németes hangzással bíró Szankt-Petyerburg (Санкт-Петербург) nevet oroszosította, és a várost 1914. augusztus 31-én újrakeresztelte, a Petrograd (Петроград / Pétervár) nevet adva neki. Ezt követően 1924. január 27-én, Lenin tiszteletére (aki három nappal korábban, január 24-én hunyt el) ismét nevet változtatott a város és egészen a Szovjetunió felbomlásáig (1991) Leningrád néven szerepelt a világ térképein. 1941. július 8-án Hitler bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja semmisíteni. Szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát és megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma. A blokád alatt lévő körülzárt várost ezután már csak egy 200 km hosszú útvonalon. a Ladoga-tavon keresztül lehetett megközelíteni. Hitler ki akarta éheztetni az orosz cárok fővárosát. Az orosz hadseregnek csak 1944. január 18-án sikerült a leningrádi blokád áttörése.
1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a visszakereszteléséről Szankt-Petyerburgra. (Ezzel egyetemben 39 utca, 6 híd és 6 közpark is új nevet kapott.)
Politika és közigazgatás bélyegkép|jobbra|250px|Szentpétervár kerületei Szentpétervár 18 közigazgatási kerületre (rajon) oszlik.
Admiralitás kerület (Адмиралтейский район) Frunze kerület (Фрунзенский район) Kalinyin kerület (Калининский район) Kirov kerület (Кировский район) Kolpinói kerület (Колпинский район) Központi kerület (Центральный район) Krasznogvargyejszkij kerület (Красногвардейский район) Krasznoje Szelo-i kerület (Красносельский район) Kronstadti kerület (Кронштадтский) Kurortszkij kerület (Курортный район) (курорт, kurort jelentése fürdőhely, üdülőhely, gyógyhely) Moszkvai kerület (Московский район) Névai kerület (Невский район) Petrográdi kerület (Петроградский район) Petrodvoreci kerület (Петродворцовый район) Puskini kerület (Пушкинский район) Tengermelléki kerület (Приморский район) Vasziljevszkij-szigeti kerület (Василеостровский район) Viborgi kerület (Выборгский район)
A város önkormányzati szempontból 111 egységre tagolódik, melyek közül 81 önkormányzati körzet, 9 város és 21 település. A Szentpétervárhoz tartozó kilenc város (2010. évi népességükkel) az alábbi:
Kolpino (Колпино, 138 979 fő) Krasznoje Szelo (Красное Село, 44 323 fő) Kronstadt (Кронштадт, 43 005 fő) Lomonoszov (Ломоносов, 42 505 fő) Pavlovszk (Павловск, 16 087 fő) Peterhof (Петергоф, 73 199 fő) Puskin (Пушкин, 92 889 fő) Szesztroreck (Сестрорецк, 37 248 fő) Zelenogorszk (Зеленогорск, 14 958 fő)
Politikai élete Szentpétervár a Leningrádi terület székhelye is, de jogállása különleges: bár a terület székhelye, nem tartozik ahhoz, hanem önálló szubjektum (az Oroszországi Föderáció szövetségi alanya; szövetségi jelentőségű város). A városban található a Leningrádi terület kormányzójának, kormányának és törvényhozó testületének székhelye is. A kormányzót, Szentpétervár vezetőjét, az orosz államfő nevezi ki a szentpétervári törvényhozás javaslata alapján.
Szentpétervár politikai életét a városi törvényhozás által elfogadott városi alkotmány szabályozza. A városi alkotmányt 1998-ban fogadták el. A végrehajtó hatalom birtokosa a kormányzó (1996 előtt: polgármester) által vezetett szentpétervári városi tanács. Szentpétervár törvényhozó hatalmát az egykamarás Szentpétervári Törvényhozó Tanács birtokolja.
Szentpétervár kormányzói Valentyina Ivanovna Matvijenko: 2003 – 2011. augusztus. Georgij Szergejevics Poltavcsenko: 2011. augusztus – 2018. október 3. Hivatali idejének lejárta előtt Putyin elnök "saját kérésére" felmentette hivatalából (más munkaterületre került). Alekszandr Dmitrijevcs Beglov: 2018. október 3-tól a kormányzói feladatokat ideiglenesen ellátó megbízott (a következő kormányzóválasztásig). (Kremlin.ru, 2018-10-03. Hozzáférés: 2018-10-03)Vlagyimir Putyin szmenyil gubernatora Szant-Petyerburga (Kommersant.ru, 2018-10-03. Hozzáférés: 2018-10-03) Korábban, 2012-2017 között az Oroszországi Föderáció elnökének meghatalmazott képviselője volt a Központi szövetségi körzetben, majd 2017.decembertől az Északnyugati szövetségi körzetben.Csem izvesztyen Alekszandr Beglov (Kommersant.ru, 2018-10-03. Hozzáférés: 2018-10-03) A 2019. szeptember 8-i választáson kormányzóvá választották.Кто выиграл выборы 8 сентября (Kommersant.ru, 2019-09-09. Hozzáférés: 2019-10-13) Beiktatták hivatalába: szeptember 18-án.
Népesség A város népességének változása:
Kultúra Szentpétervár az irodalomban, a zenében és a színházban is világszerte élenjáró. Szentpéterváron minden nagy vallás temploma megtalálható, itt van a világ legészakibb mecsetje.
Színház, balett A városban több mint 40 különféle színház található. A Mariinszkij Színház (korábbi nevén Kirov Színház) ad otthont a hasonló nevű balett- és operatársulatnak. Az Alekszandrinszkij Színház I. Erzsébet cárnő megbízásából épült meg 1756-ban. Az itt lévő kadétokból összeállított társulat képezte az orosz színjátszás alapját, de csak 1832-ben kapta meg a mai épületét.
A városban élt és dolgozott Glinka, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij, Stravinsky és Sosztakovics is.
Szentpétervár a balett egyik legfontosabb fejlődési helyszíne. A fejlődés meghatározó szereplői és segítői: Szergej Gyagilev, Vaclav Nyizsinszkij és Anna Pavlova. Talán a világ leghíresebb balettiskolája, az 1738-ban alapított Vaganova balettakadémia is itt található.
Sakk Szentpétervár lakosai közé tartoznak a világ legkiemelkedőbb sakkjátékosai: Mihail Moiszejevics Botvinnik (többszörös világbajnok 1948 és 1963 között), Borisz Vasziljevics Szpasszkij (világbajnok 1969 és 1972 között, híressé az USA-beli Bobby Fischerrel vívott 1972-es játszmája után vált). Szintén itt élt Viktor Korcsnoj, aki később emigránsként Svájcban telepedett le.
Irodalom