Rosty család

bélyegkép|jobbra|250px|A barkóci Rosty család címere. 1632. október 31. A barkóci Rosty család nagy múltra visszatekintő Vas, Békés, Pest és Zala vármegyei nemesi család.

A család története Korai története A család első ismert nyoma a 15. század közepéről maradt fenn, amikor Rosty Miklós 1459-ben Újlaki Miklóstól a Stájerország szélén fekvő Vas vármegyei Haduperget (Hadenberg) kapta és arra a birtokra adományt szerzett I. Mátyás magyar királytól. A család sok viszontagságon ment keresztül, ősi birtokait elvesztvén, csak évtizedek után tudták visszaszerezni. Rosty Miklós fiáúl íratik Rosty Lőrincet, aki 1496 körül halhatott meg. Rosty Lőrinc fia, Rosty Bertalan, aki 1526-ban a mohácsi csatában esett el.Bánó Attila: A magyar nemes vitézsége, Athenaeum (2009, 390. o.) Rosty Bertalannak fia Rosty Endre, akinek a gyermeke Rosty Mihály munkácsi várnagy, és a neje hosszútóti Hosszútóthy Borbála lett. Házasságukból származott fia Rosty Miklós (fl. 1610), aki sok viszontagság után Vas megyei ősi jószágait 1630 körül kezdte visszaperelni, azonban eme igyekezeteibe bele is halt. Rosty Mihály fia, Rosty Miklós Petretich Ilonát vette feleségül. Rosty Miklós és rokonai Péter és Mihály a nemesség gyakorlatából kiestek, és ezzel a nemességüket kétségbe vonták. Rosty Miklós és Petretich Ilona fia Rosty János (fl. 1632–1650) néhai apja pereskedéseit folytatta Rosty Mihály és Péter rokonaival 1632. október 31-én új címeres nemes levelet kapott II. Ferdinánd magyar királytól, amelyet Vas vármegyében 1633. május 30-án hirdették ki; az armálisban már szerepeltek a „Rosty de Barkócz” név alatt. Rosty Miklós és Petretich Ilona fia, Rosty János (fl. 1632–1650), földbirtokos, aki 1650-ben szerepelt Rohoncon mint a fületinci Kelcz családból való fületinci Keltz Anna férje. Rosty Jánosné Kelcz Anna (fl. 1650) szülei fületinci Keltz János (fl. 1611–1630), deklesini harmincados, földbirtokos és citaróci Czitaróczy Magdolna voltak.Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai, I. kötet, Heraldika (2011), (703. o.) Rosty János a gróf Batthyány családtól 4000 forintért Rohoncon, Stanócon és Alsó-Rönökön vásárolt nagy birtokrészeket, amelyeket 100 évvel később az örökösök a grófi családnak visszaadtak. Rosty János és fületinci Keltz Anna felesége egyik gyermeke Rosty István (fl. 1684–1718) volt. bélyegkép|180px|jobbra|A barkóci Rosty család címere (a Siebmacher féle címeres könyvből) Rosty István (fl. 1684–1718) (†1718) gróf németújvári Batthyány Pál (1639–1674) bizalmas familiárisa volt. A főúr halála után, Rosty István az árváinak, gróf Batthyány Ferencn és Zsigmond javainak kormányzója (bonorum prefectus) avagy jószágkormányzója lett. 1681-ben képviselte Batthyány Ádám és Batthyány Ferenc, Németújvár örökös urait, és nevükben ellenvetéssel élt egy perben, amikor érvényesíteni akarták jogaikat a kőszegi uradalom birtokaival kapcsolatban.Johann Seedoch 2003: Hogyan került a kőszegi uradalom Esterházy Pál herceg tulajdonába? In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában – Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára, Vas Megyei Levéltár (180. o.) Rosty István első felesége, Kalocsányi Judit halála után elvette második nejét, az ősrégi Vas vármegyei nemesi származású Jobbágyi családnak a sarját, jobbágyi Jobbágyi Reginát (fl. 1691–1694). Rosty Istvánné Jobbágyi Regina felmenője vasjobbágyi Jobbágyi János (fl. 1597–1622), szalónaki tiszttartóként szolgált 1597 és 1622 között, és a gróf Batthyány család egyik legfontosabb familiárisa is volt; Jobbágyi János 1610. február 4-én II. Mátyás magyar királytól szerzett cimeres levelet, azonban a nemesi család legkorábbi első emlitése 1440-ből származik, amikor Vasjobbágyin földbirtokosok voltak. Ennek a Jobbágyi János szalonaki tiszttartónak két fia volt: vasjobbágyi Jobbágyi Dániel, aki 1637-től rohonc-szalonaki tiszttartó, valamint Jobbágyi Jeremiás, aki 1641-től németújvári tiszttartó volt. 1693. május 7-én a hodászi lakos Rosty István Jobbágyi Regina feleségével együtt megkapta a beteg gyermektelen Sankovich Ádám földbirtokait (köztük a Nagy és Kis-Barkóc, Muraszombat, Korong, Tótkeresztúr, Hadenberg, Poppendorf, Alsó- és felsőRönök és Füzesben levő részjószágai voltak), miután hosszú ideig a házaspár ápolta.A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 23. kötet, (315-317. o.) Sankovich Ádám anyai nagyanyja Szmodits Jánosné fületinci Keltz Katalin volt, Rosty Jánosné Keltz Anna leánytestvére.A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 23. kötet, (313–315. o.) Tetemes vagyona, amelyet ez a 10 birtok képzett, nyitott kapunak bizonyult előkelő Zala- és Vas vármegyei családokkal való házasságokra a család következő generációjában.

Az előnevet ismét kezdték használni, amikor 1694. június 21-én I. Lipót magyar király adományt adott Rosty Istvánnak és feleségének, Jobbágyi Regina a Vas vármegyei Barkócz-birtokra, amelyet a korábban említett Sankovics Ádámtól, Sankovich György németújvári tiszttartónak,A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 18. kötet, (138–139. o.) és Szmodits Dorottyának a fiától szereztek. Vas megyében az 1733. évi összeírásban szerepelnek a család tagjai. Rosty Istvánnak (†1718) összesen 10 gyermeke megérte a felnőttkort: Rosty Erzsébet, Csákváry Jánosné Rosty Mária, vizeki Tallián Péterné Rosty Krisztina, Csernyánszkyné Rosty Rozina, Rosty Ádám, Rosty Zsigmond, Rosty László, Rosty István, Rosty Ferenc és Rosty Miklós.Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai, II. kötet, Heraldika (2013), (398–399. o.) Rosty Zsigmond 1719 és 1726 között szombathelyi főszolgabíró volt, Rosty Miklós (†1739) huszárkapitányként szolgált, Rosty László, vasi főszolgabíró lett, és barkóci Rosty Ádám (†1732) udvari tolmács, udvari tanácsos, és Rosty István (†1744) tanácsos, Vas vármegye alispánjaként tevékenykedett.

Rosty Miklós és Sallér Teréz ága Rosty István (fl. 1684–†1718), jószágkormányzó, földbirtokos és vasjobbágyi Jobbágyi Regina (fl.1691–1694) egyik fia, Rosty Miklós (†1739), huszárkapitány, kerületi táblai ülnök volt. Kőszegen lakott feleségével jakabházi Sallér Terézzel (1684–1757), akinek a szülei jakabházi Sallér László, földbirtokos és bellaji Bellavics Kata lánya volt. Az apai nagyszülei jakabházi Sallér István, földbirtokos és korongi Lippich Anna voltak; anyai nagyszülei bellaji Bellavics Gábor földbirtokos, a Batthyány családnak főszervitora, és lengyeltóti Lengyel Katalin voltak. Rosty Miklósné Sallér Teréz fivére jakabházi Sallér István (1690–1761), Magyarország alnádora, földbirtokos, akinek a felesége nádasi Nádasdy Klára (1685–1765) volt.

Az előkelő Sallér Teréz több gyermekkel ajándékozta meg idősebb Rosty Lajost: Rosty Antal (1714–1756) huszárkapitányt; a szombathelyi lakos Rosty Miklós (1715–1768), huszárkapitány, akinek a neje rábabogyoszlói Vajda Anna volt; és utolsóként Rosty Lajos (1731–1780). Rosty Lajos (1731–1780) 1763. december 4-én Szentkereszten feleségül vette bajáki Bajáky Annát (1736–1787), akinek a szülei bajáki Bajáky Mihály (1671–1734) vasi főszolgabíró, földbirtokos és nicki Niczky Mária (1698–1759) voltak.Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. 219. o. Rosty Miklós és Vajda Anna egyetlenegy lánya, barkóci Rosty Magdolna (1762–1799), akinek a férje bezerédi Bezerédj Péter (1754–1812), insurgens kapitány, és egyben bezerédi Bezerédj György (1779–1863) alnádor, tanácsos édesanyja volt.

Rosty Antal (1714–1756), huszárkapitány, földbirtokos 1749. november 19-én vette el Jákon a szalapatakai Nagy családból való szalapatakai Nagy Erzsébetet (1734–1774), szalapatakai Nagy József és Hevenessy Erzsébet lányát. Rosty Antal (1714–1756) huszár kapitány, földbirtokos és szalapatakai Nagy Erzsébet frigyéből egyetlenegy gyermek érte el a felnőttkort: barkóci Rosty Antónia (1755–1797), akinek a férje tengelici Gindly Károly (1737–1805), királyi udvarnok, királyi asztalnok, földbirtokos volt.

Rosty Lajos (1731–1780) és Bajaky Anna házasságából két lány született: Rosty Erzsébet (1770–1792), hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György (1764–1831), zalai alispán felesége, és Rosty Mária, Osterhuber Ferenc (1751–1835), zalai alispán házastársa. Rosty Lajos és Bajaky Anna házasságából szintén két fiú született: Rosty Antal (1768–1825), Kőszeg kerületi táblai ülnöke és ifjabb Rosty Lajos (1769–1839) kapitány, sümegi lakos. Rosty Lajos nyugalmazott kapitány a franciaországi Champagne vidékén a pezsgő készítését tanulmányozta, majd az 1800-as évek legelején ez irányú kísérleteit már Sümegen folytatta. Rosty Lajos felesége, Khelbl Anna (1776–1823), több gyermekkel ajándékozta meg őt. Ifjabb Rosty Lajos és Khelbl Anna fia, barkóci és hadenbergi Rosty Vince (1803–1857), táblabíró, ügyvéd, sümegi földbirtokos, becsületbeli tanácsos és uradalmi tiszttartó Sümegen. Rosty Vince szíve közel állt a reformkori új eszmékhez; az 1845-ben készült listán szerepelt a Zala megyei önkéntes adózó nemesek között, Deák Ferencet követve.Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1235.o. (In: Századok) Rosty Vince felesége, Kanicser Terézia (1805–1875) volt, akitől született öt leány- és egy fiú gyermeke. Rosty Vince és Kanicser Terézia leányai között található: Rosty Otília (1829–1874), akinek a férje mikanesdi Mikár Zsigmond (1826–1906), huszárkapitány, az 1848–1849. országos honvédegyletek központi bizottságának főjegyzője, valamint Rosty Szidónia (1832–1883), akinek a férje Sekulits István (1810–1885) magyar honvéd ezredes az 1848–49-es szabadságharcban, hivatalnok volt. Rosty Vince és Kanicser Terézia egyetlenegy fiúgyermeke Rosty István (1835–1883) hajóskapitány, aki kétszer nősült, azonban nem maradt meg leszármazottja. Rosty István halálával kihalt fiúágon Rosty Miklós és Sallér Teréz ága.Pesti Napló, 1883. január (34. évfolyam, 1-30. szám). 3. 1883-01-14 / 13. szám

Rosty István és Sibrik Teréz ága Rosty István (fl. 1684–†1718) jószágkormányzó, földbirtokos és vasjobbágyi Jobbágyi Regina (fl.1691–1694) egyik fia, barkóci Rosty István (†1744), királyi tanácsos, vasi alispán, földbirtokos, akinek a legsikeresebb politikai pályafutása sikerült. Rosty István, a jogi tanulmányai után báró Babocsay Pál (†1727) huszárezredében szolgált, ott huszárkapitányi rangig jutott. 1717-től Vas vármegye főpénztárnoka, 1725 és 1730 között a soproni kerület tartományi biztosa, és majd 1730-tól haláláig, 1744-ig Vas vármegye első alispánja volt. Feleségével, szarvaskendi és óvári Sibrik Terézzel (1692–1755), a csempeszházi kastélyban lakott; Rosty István hitvesének a szülei szarvaskendi és óvári Sibrik János, földbirtokos és bocsári Svastics Erzsébet voltak. Az apai nagyszülei szarvaskendi és óvári Sibrik Kristóf, földbirtokos és palásti Palásthy Zsuzsanna voltak; az anyai nagyszülei bocsári Svastics Gábor, földbirtokos és felsőeőri Francsics Éva voltak.

1732-ben Rosty István vármegyei alispán erőszakkal foglalta el az Őrség protestáns templomait és átadta azokat a katolikusoknak. Az év nyarán először a kemenesaljai evangélikus templomok „átvételére" került sor. Ez nagyjából simán ment, de nem így az őrségi és vendvidéki református illetve evangélikus templomok elvétele. Rosty István, a vármegye első alispánja, amikor megkísérelte elfoglalni az őrségi templomokat, kemény ellenállásba ütközött. Augusztusban az alispánt és kíséretét Külső Rákosnál (ma Kisrákos) fogadta feldühödött tömeg, amely a még hátralevő templomok – többek között Belső Rákos, Szentpéter, Kerca, Kerkáskápolna, Hódos, Velemér – átvételét meg is hiúsította. A templomok elfoglalására az év novemberében került sor. Ekkor Rosty katonasággal szállta meg az őrségi falvakat. A „legimpertinensebb" ellenállókat, így a kercai Pongrácz Mátyást és még egy személyt – valószínűleg a bükaljai Kalamár Andrást – elfogatták. Előbb Körmenden fogták őket pálca alá, majd a németújvári börtönbe kerültek.