Feodoszija (ukránul: Феодо́сія, oroszul: Феодосия, krími tatárul: Kefe, Кефe) kikötő- és üdülőváros a Krím félsziget délkeleti tengerpartján. A város neve a görögül (Θεοδοσία) Isten ajándékát jelenti. A középkorban Kaffa (tatárul Kefe) néven volt ismert.

A város napját minden év július utolsó szombatján ünneplik.

Földrajzi elhelyezkedése

Feodoszija a Krím félsziget délkeleti részén, a Feodoszijai-öböl partján és a Tepe-Oba hegygerinc lejtőin helyezkedik el. A 302 m magas hegygerinc a Krími-hegység fő vonulatához tartozik, a hegység északkeleti végpontja. A várost délnyugati irányból védi. Feodoszija északi részén a kis Bajbuga folyó torkollik a Fekete-tengerbe.

Éghajlata

Története A várost az i.e. 6. században alapították a milétoszi görögök. I.e. 355-től a Boszporoszi Királysághoz tartozott. A 4. században a hunok elpusztították. Ebben az időszakban a környéket alánok lakták és a települést Ardabdának hívták. Az 5. században a város a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 6. században elfoglalták a kazárok, de később a bizánciak visszavették. A mongol hódítás után, a 13. századtól az Arany Horda fennhatósága alá tartozott és a század végén genovai kereskedők telepedtek meg benne.

Genovai időszak bélyegkép|A genovaiak erődje. A genovaiak virágzó kereskedelmi kikötővárossá építették ki a települést, az általuk Caffának nevezett város volt a Fekete-tenger északi partján létesített telepeiknek a központja. 1345-ben a tatárok megostromolták a várost és pestisben meghaltak holttesteit dobáltak a falak mögé. A genovaiak hajói innen hurcolták be a fekete halált Európába. A genovaiak elsősorban gabonával, hallal és rabszolgákkal kereskedtek. Feodoszija ekkor élte virágkorát. Lakossága meghaladta a hetvenezer főt, volt színháza, pénzverdéje és a Banco di San Giorgio is nyitott itt kirendeltséget. A város formális hűbérura az Arany Horda kánja volt, de a genovaiak a saját ügyeikben teljes önkormányzattal rendelkeztek. A 15. század közepén Kaffa lakossága meghaladta a hanyatló Konstantinápolyét.

Oszmán uralom 1475-ben Kaffát, csakúgy mint a több krími genovai birtokot, elfoglalta az Oszmán Birodalom. A város (új nevén Kefe) lett a Fekete-tenger egyik legfontosabb török kikötője és a rabszolgakereskedelem központja. A krími tatárok ide szállították fosztogató hadjárataik során zsákmányolt orosz, ukrán és lengyel foglyaikat. 1616-ban a zaporozsjei kozákok egy vakmerő éjszakai rajtaütéssel elfoglalták Kaffa erődjét és kiszabadították a keresztény rabszolgákat. A várost gyakran Kücsük-Isztambulnak, Kis-Isztambulnak is nevezték, fontossága és nagyszámú lakossága miatt. 1682-ben négyezer házat írtak össze, 3200 muzulmán és 800 keresztény lakosút. A későbbi időszakban, az Oszmán Birodalom hanyatlásával a város jelentősége fokozatosan csökkent.

Az Orosz Birodalom idejében 1771-ben orosz csapatok szállták meg a várost. Az 1774-es kücsük-kajnardzsi béke értelmében a formálisan független Krími Kánsághoz került, amelyet II. Katalin cárnő 1783-ban annektált. 1787-ben krími látogatása során a cárnő felkereste a várost is. 1796-tól a Novorosszijai kormányzósághoz tartozott. 1804-ben átnevezték a máig érvényes Feodoszijára. A 18. század-végi betelepítések ellenére (5500 örmény és 1600 görög költözött a városba) 1829-ben már csak 3700 lakosa volt, ami a 19. század végére 27000-re nőtt. Csehov 1888-ban így írt róla: szürkésbarna, fakó és unalmasnak látszó városka. Fű nincs, a fácskák szánalmasak, a talaj darabos és reménytelenül sovány. Mindent kiégetett a nap, egyedül a tenger mosolygott, aminek nincs dolga kisvárosokkal és utazókkal.

A cár bukása után, az orosz polgárháború idején Feodoszija Vrangel tábornok uralma alá tartozott, majd a szovjethatalmat 1920 novemberében kiáltották ki.

A II. világháború idején bélyegkép|A város 2500 éves fennállásának alkalmából 1971-ben kiadott bélyeg. A németek 1941 novemberében foglalták el Feodosziját. November 15. és december 15. között a város mind a 3248 zsidó lakosát összegyűjtötték és agyonlőtték. December 26-30-án a Vörös Hadsereg egy deszantos hadművelettel visszafoglalta a várost, de a németek január 18-ra kiszorították őket. A szovjetek véglegesen 1944. április 13-án szabadították fel Feodosziját.

A háború után 1954-ben a város (a Krím félszigettel együtt) az Ukrán SZSZK kötelékébe került. Erőteljes iparosítási program indult, elsősorban katonai célú gyárak épültek, melyekben a lakosság 57%-a dolgozott, de hajógyártó, optikai, finommechanikai, valamint dohány- és konyakfeldolgozó üzemek is létesültek. A városi tanácshoz tartozó Krasznokamjankában tárolták a Fekete-tengeri Flotta nukleáris fegyvereit.

1991-től a független Ukrajnához tartozott, illetve a Krími Autonóm Köztársaság része. bélyegkép|600px|Feodoszija lakosságának változása 1897 és 2009 között.

Lakossága A városnak 2010-ben 70 392 lakosa volt. A lakosság nemzetiségi összetétele a következő: orosz 72,2%, ukrán 18,8%, krími tatár 4,6%, belorusz 1,8%, egyéb 2,6%.

A lakosok 87,4%-ának orosz, 7,4%-ának ukrán, 4,2%-nak pedig tatár az anyanyelve. Gazdasága Feodoszija gazdaságának alapját a turizmus és a tengeri közlekedés adja. A strandok, ásványvízforrások, iszapfürdők és szanatóriumok sok vendéget vonzanak. A fentieken kívül borkészítés, élelmiszeripar, könnyűipar, gépgyártás, mezőgazdaság és halászat teszi ki Feodoszija gazdasági életét.

Az adóbevételek legnagyobb része a kikötőből származik. A lakosság jelentős része a nagy turistaforgalom kiszolgálásából (vendéglátás, elszállásolás, személyszállítás) él.

A legközelebbi közforgalmi repülőtér mintegy 130 km-re, Szimferopolban található.

Nevezetességei

A városban legnevezetesebb középkori építménye a genovai fellegvár és a régi városfal megmaradt tornyai. A Keresztelő Szt. Jánosról, Szt. Szergioszról, Szt. Györgyről és Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett középkori örmény templomok jó állapotban fennmaradtak, utóbbi mellett található a 16. században épült Örmény kút. Az 1623-ban épült Mufti Dzsámi mecset az egyetlen vallási jellegű épület, amelyik a török időkből megmaradt.

A látogató megtekintheti az I.K. Ajvazovszkij nevét viselő képgalériát, a régészeti múzeumot, az Alekszandr Grin-múzeumot, a sárkányrepülő-múzeumot, a pénzmúzeumot, a Marina és Anasztaszija Cvetajeva-múzeumot és a Vera Muhina-múzeumot.

Testvérvárosai 1996 Harkiv, Ukrajna 1999 Szamara, Oroszország 2002 Ptolemaida, Görögország 2002 Sztavropol, Oroszország 2002 Kurszk, Oroszország 2002 Donyeck, Ukrajna 2003 Kijev Sevcsenkive kerülete Ukrajna 2003 Mikolajiv, Ukrajna 2003 Bergamo, Olaszország 2006 Azov, Oroszország 2007 Kołobrzeg, Lengyelország 2008 Szeverodvinszk, Oroszország 2008 Armavir, Örményország 2010 Askelón, Izrael 2010 Kronstadt, Oroszország 2011 Alusta, Ukrajna

Jegyzetek

Források Э. Б. Петрова Античная Феодосия (научное издание). — Симферополь: Сонат, 2000. — 264 с. — 2000 экз. — Евгений Марков. Очерки Крыма:Картины крымской жизни, истории и природы = СПб; М.: Т-во Вольф, 1902. - 520с.;. — переиздание 3-го издания (1902 года). — Киев: Стилос, 2006. — 512 с. — Ирина Лезина «Споря с легендами» // Крымские каникулы (краеведческий сборник) / Л.А. Литвинова. — Симферополь: Таврия, 1985. — Т. Кн. 2. — 352 с. — 50 000 экз. Владислав Рябчиков. На рубежах памяти (Незавершенная книга по истории Крыма) / Сост. и ред. Л.А.Рябчиков. — Симферополь: Сонат, 2003. — 248 с. — 2500 экз. — А. П. Чехов Собрание сочинений в двенадцати томах / В.В. Ермилова. — Букинистическое издание. — М.: Государственное издательство художественной литературы, 1963. — Т. 11. — 696 с. — (А. Чехов. Собрание сочинений в двенадцати томах). — 588 000 экз. В.Г. Зарубин, Б.П. Грушецкий // История Крыма с древнейших времен до наших дней. — 3-е. — Симферополь: Атлас-Компакт, 2007. — 408 с. — Дністрянський М. С. Етнополітична географія України. — Львів: Літопис, 2006. — 490 с. Тарасенко Н. Ф. Феодосия. — Симферополь: Таврия, 1978. — 112 с, ил.

Fordítás

További információk

Kategória:A Krími Autonóm Köztársaság települései Kategória:Tengerparti üdülőhelyek