bélyegkép|300px|A fejedelemség terjeszkedése 1300 és 1462 között. A Moszkvai Fejedelemség, majd Nagyfejedelemség (oroszul Великое княжество Московское) egyike volt az Oroszország egyesítése előtti független fejedelemségeknek. Eleinte a Vlagyimiri Nagyfejedelemség része volt, majd fokozatosan megerősödve a 14. század végétől nagyfejedelemség lett és bekebelezte Vlagyimirt, csakúgy mint számos más kisebb fejedelemséget. 1330-tól 1480-ig (néhány kivétellel) szinte mindig a moszkvai fejedelmek viselték a vlagyimiri nagyfejedelmi címet, amit a tatár kánok – akiknek az orosz fejedelmek vazallusai voltak – rendre megerősítettek. Moszkva fokozatosan magába olvasztotta a többi orosz fejedelemséget, magja lett az orosz egyesítésnek, míg 1547-ben IV. Iván fejedelem felvette a cári címet és létrejött az egységes Oroszország.
A fejedelemség létrejötte és megerősödése Moszkvát először 1147-ben említik, ekkor a Vlagyimiri Fejedelemséghez tartozott. Első fejedelme a vlagyimiri nagyfejedelem negyedik fia, Vlagyimir Vszevolodovics volt, aki bátyjától hódította el a várost és néhány hónapig itt volt a központja. A mongol hódítás idején 1238-ban Moszkvát kirabolták és felgyújtották, de a veszély elmúltával megmaradt lakosai újjáépítették. 1247–48-ban Moszkva Jaroszlav Veszevolodovics nagyfejedelem negyedik fiáé, Mihailé volt, de ő fiúutód nélkül halt meg. Végül 1263-ban Alekszandr Nyevszkij adományozta oda kétéves fiának, Dánielnek, az ő utódainak uralma alatt Moszkva fokozatosan megerősödött.
A fejedelemség kezdetben csak egy kis területet birtokolt a Moszkva folyó völgyében, még az Oka folyóra sem volt kijárata. Bátyjai hatalmi harcában Dániel Dmitrijt támogatta, így az Andrejt pártoló tatár kán 1293-as hadjárata során a várost kifosztották.
1301-ben Dániel legyőzte és foglyul ejtette a rjazanyi fejedelmet és elvette tőle Kolomna városát. Egy évvel később gyermektelenül meghalt unokatestvére ráhagyta az északkeletről szomszédos Perejaszlavl-zalesszkiji Fejedelemséget. Dániel 1303-ban meghalt és legidősebb fia és utóda, Jurij még ugyanabban az évben elhódította a szmolenszki fejedelemtől Mozsajszkot.
Jurij után Iván Kalita következett a trónon, aki folytatta a terjeszkedést, elszegényedett uralkodóiktól megvásárolta Uglicsot, Halics Merszkijt és Beloozerót. Az ő idejében a fejedelemség már a Moszkva folyó teljes hosszát magába foglalta és a Volga partjának egy részét is. Azonban ekkor még a krónikások Moszkvával egyenrangúnak említik a rjazanyi vagy tveri fejedelemségeket, akik maguk intézték az ügyeiket az Arany Hordával és maguk szállították a fizetendő éves adót. A tveri fejedelmek eredményesen versengtek Moszkvával a vlagyimiri nagyfejedelmi címért egészen 1482-ig, amikor is az megszűnt és Moszkvával együtt Tver is nagyfejedelmi státuszt kapott. Bár a többi orosz herceg segítségével a moszkvai Dmitrij Donszkoj 1375-ben rákényszerítette a tveri Mihailt hogy idősebb fivérének nevezze őt, és szövetségbe kényszerítette a tatárok ellen, de a Horda elleni döntő jelentőségű kulikovói csatába Tver csak a látszat kedvéért küldött katonákat és ez a formális kötelezettsége a következő moszkvai uralkodó idejében már teljesen megszűnt. A rjazanyi fejedelem 1381-ben még szintén fiatalabb fivérnek nevezte magát, de miután egy évvel később Toktamis kán felégette Moszkvát, elhódította tőle Kolomna városát (bár két évvel utána a metropolita nyomására visszaszolgáltatták és mint egyenrangú felek „örök békét” kötöttek).
Dmitrij Donszkoj fia, Vaszilij tovább bővítette fejedelemsége határait, 1392-ben a tatár kántól megvásárolta a jarlikot Nyizsnyij Novgorodra és négy másik részfejedelemségre (amiket ideiglenesen visszavettek 1408–1415 között). Harminchat éves uralkodása alatt kellőképpen meg is szilárdította a moszkvai fennhatóságot új területei fölött.
A Litván Nagyfejedelemséggel való viszony Simeon fejedelem 1333-ban a Gediminas litván uralkodó lányát vette feleségül, de ezután a két állam közötti viszony rohamosan romlott. 1340-ben a szmolenszki fejedelemség szövetségre lépett Litvániával és megtagadta az Arany Hordának való adófizetést, mire a tatárok moszkvai és rjazanyi segítséggel feldúlták a fejedelemséget, amely azonban csak egy tíz évvel későbbi második moszkovita hadjárat után adta fel a szövetséget.
Algirdas litván nagyfejedelem 1349-ben az Arany Hordánál keresett szövetséget Moszkva ellen, ám eredménytelenül. Az 1360-as és 70-es években Tver kapcsán lángolt fel az ellenségeskedés. Vaszilij tveri fejedelem fia Simeon lányát vette feleségül, míg Algirdas felesége a Vaszilij ellenzékét jelentő Mihail mikulini részfejedelem nővére volt. A tveri trónért vívott harcba kapcsolódtak be szövetségesként a moszkvaiak és a litvánok az 1367–1375-ös moszkvai–tveri és az 1368–1372-es moszkvai–litván háborúkban. Algerdis kétszer is ostrom alá fogta Moszkvát, de nem bírt az 1367-ben befejezett, kőből épült városfallal. Az 1380-as kulikovói csatában Litvánia a tatárok szövetségese volt, ám nem érkezett meg időben a csata helyszínére; egyes litvániai hercegek Moszkva oldalán harcoltak a Horda ellen.
A két állam viszonya ezután normalizálódott, hogy I. Vaszilij nagyfejedelem Vytautas litván nagyfejedelem leányát vette feleségül. Vytautas 1425–30 között a kiskorú II. Vaszilij gyámjaként gyakorlatilag az egész Moszkvai Nagyfejedelemséget is irányította és felmerült, hogy egyesítse a két államot. A Litvániával unióban levő Lengyelország azonban ezt nem engedte, mert a litván fél túlságosan megerősödött volna. Ebben az időben a tveri, rjazanyi és pronszki fejedelemségek is litván védnökség helyezték magukat. Vytautas 1430-as halála után utódlási harc kezdődött mind Litvániában, mind Moszkvában. 1449-ben II. Vaszilij és IV. Kázmér megállapodott egymással, hogy tartózkodni fognak az egymás belügyeikbe való beavatkozástól.
Az Arany Hordával való viszony 1317-ben György moszkvai fejedelem feleségül vette Üzbég kán nővérét, Koncsakot. Erre a szövetségre támaszkodva próbálta megszerezni a vlagyimiri nagyfejedelmi címet I. Mihail tveri fejedelemtől, aki azonban csatában legyőzte őt és foglyul ejtette a feleségét. Koncsak meghalt a fogságban, a tveri herceget kivégezték, így a nagyfejedelemség Jurijra szállt. Az 1327-es tveri tatárellenes felkelés után Iván Kalita tevékenyen részt vett az Arany Horda büntető hadjáratában és a tatárokkal közösen dúlta fel Tvert.
Az 1360-as évektől kezdődően több évtizedes zavaros időszak kezdődött az Arany Hordában, ami együtt járt a központi hatalom meggyengülésével és a kánok gyakori cserélődésével. A tényleges hatalom Mamaj beglerbég kezében volt, aki saját kiskirályságot épített ki a kánság délnyugati részén. 1363-ban az egyik kánváltást kihasználva a moszkvaiak elvetették a vlagyimiri nagyfejedelmi címet a szuzdali fejedelemtől és a tizenkét éves Dmitrijnek adták. Mamaj eleinte támogatta Moszkva megerősödését és jó kapcsolatokat ápolt Dmitrijjel és a metropolitával. 1370-től a viszony megváltozott és inkább Tverre kezdett támaszkodni, a nagyfejedelmi jarlikot is elvette Dmitrijtől, hogy a tveri hercegnek adja. A moszkvai fejedelem kihasználva a Mamaj és a kán közti ellentétet, a kántól vásárolta meg a nagyfejedelmi megbízást és még a tveri fejedelem túszként otthagyott fiát is megvásárolta tőle.
1374-től Moszkva nem fizetett adót az Arany Hordának; ugyanebben az évben a nagyfejedelmi méltóság újból a tveri Mihailhoz került. Mihail litván segítséggel és tatár jóváhagyással megpróbálta fegyverrel legyűrni vetélytársát, ám Dmitrij szövetkezett szinte valamennyi északkeleti orosz fejedelemmel és közösen megadásra kényszerítették Tvert, amely kénytelen volt tatárellenes szövetséget kötni Moszkvával. bélyegkép|Dmitrij Donszkoj a kulikovói csatában (1850). Ekkortól Moszkva és a tatárok között a kölcsönös határvillongások és fosztogatások egyre gyakoribbá váltak. 1378-ban a moszkvaiak legyőztek egy nagyobb tatár portyázó sereget a Vozsa folyónál, majd 1380-ban a minden erejét összegyűjtő Mamaj szenvedett vereséget a kulikovói mezőn az orosz fejedelmek koalíciójától. Ezután az Arany Hordában Toktamis kán vette át az uralmat, aki 1382-ben az adófizetés megtagadása miatt elfoglalta és felgyújtotta Moszkvát. A békeszerződésben Dmitrij elfogadta a magasabb adókat, cserébe megkapta a vlagyimiri fejedelemséget. A korábbi nagyfejedelmi cím így megszűnt és innentől kezdve Moszkva és Tver is nagyfejedelemségi státuszt kapott. bélyegkép|bal|Toktamis kán felgyújtja Moszkvát. 1396-ban Timur Lenk vezetett hadjáratot az Arany Horda területére és feldúlta a rjazanyi fejedelemséget is, Moszkváig azonban nem ért el. 1408-ban az adó elmaradása miatt a királycsináló Edögej emír és a Horda kánja fogta ostrom alá a várost és pusztította végig a földjeit és csak jelentős hadisarc megfizetése után távozott. I. Vaszilij halála után mind fia, mind öccse igényt tartott a trónra. Vitájukat a tatár kán elé vitték, aki a fiú, II. Vaszilij javára döntött. A 15. század közepére az Arany Hordát szétfeszítették belső viszályai és sorra váltak ki belőle a Krími, Kazanyi, Asztraháni kánságok, amelyekkel a moszkvai fejedelemség már különálló politikát folytathatott.
Egyház bélyegkép|Az Uszpenszkij-székesegyház. bélyegkép|Péter metropolita. Makszim, Kijev és egész Rusz metropolitája 1300-ban az elnéptelenedett és határvidékké vált Kijevből Vlagyimirbe költözött. Halála után két jelölt közül választottak új metropolitát, a Tver által támogatott Gerontyij és Moszkva és Halics jelöltje, Péter közül az utóbbi győzött. Péter 1325-ben Moszkvába költözött és bár a kijevi jelzőt megtartotta, az orosz spirituális élet központja ezzel szintén a városba került. A moszkvai fejedelmek bőkezű adományokkal gondoskodtak róla, hogy ez a helyzet ne változzon, már közvetlenül Péter költözése után Iván Kalita elrendelte az Uszpenszkij-székesegyház megépítését. A görög és római egyházak 1439-es firenzei unióját az orosz metropolita nem ismerte el, és ekkortól fogva kinevezését nem erősíttette meg a konstantinápolyi pátriárkával. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, ezért (és a rövid életű unióval szembeni ellenérzések miatt) alakult ki az orosz ortodox egyházban a "harmadik Róma" elmélete, miszerint az első két szent város, Róma és Konstantinápoly elbukott, a harmadik és végleges pedig Moszkva lett.
1458-ban a pátriárka és a római pápa támogatásával az akkor Litvániához tartozó Kijevben új metropolitai székhelyet hoztak létre, aminek következményeként 1461-től a régi egyházfő a „Moszkva és egész Rusz metropolitája” címet vette fel. 1470-ben a novgorodiak Kijevből kértek új püspököt Moszkva helyett, ez volt az egyik oka III. Iván Novgorod elleni hadjáratának a következő évben.
Részfejedelemségek Az alapító Danyiil Alekszandrovics halála után fiai feltétlen hívei voltak legidősebb bátyjuknak, Jurijnak. A második fiú, Iván Kalita 1304-ben Perejaszlavlba költözött, megvédte a támadó tveriektől és onnantól részfejedelemként uralkodott. Két öccse, Alekszandr és Borisz Tverbe menekült miután összekülönböztek Jurijjal, annak oldalán így egyedül Afanaszij fivére maradt. Ám a fejedelemséget továbbra sem osztotta meg vele, hanem befolyását kihasználva Novgorod fejedelemévé tette.
Iván Kalita ifjabb fiainak saját részfejedelemséget adott, Zvenyigorodot és Szerpuhovot, amit utóda, Szimeon is helybenhagyott. Mikor Szimeon megbetegedett pestisben, minden birtokát a várandós feleségére hagyta, remélve hogy fiút szül (korábban két feleségétől hat fia született, ám ekkorra valamennyi meghalt), de az új nagyfejedelem, II. Iván elkobozta az özvegy birtokait és sajátjához csatolta őket.