Tóth György (Bölön, 1871. május 20. – Budapest, 1942. február 19.) erdélyi származású magyar jogász, jogi szakíró.
Életútja
Középiskoláit a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott ugyanott, a Teológiai Akadémián s jogi tanulmányokat a kolozsvári egyetemen. Ott szerzett jogi doktorátust is. 1897-től Déván törvényszéki aljegyző; itt munkatársa volt a Déva és Vidéke c. lapnak. 1901-től bírósági szolgálatot teljesített Nagyszebenben, majd albíró volt Besztercén, 1908-tól törvényszéki bíró Kolozsváron. 1910-től az EME Jogi Szakosztályának titkára. Mivel 1919-ben megtagadta a román hatalom által elvárt hűségeskü letételét, elvesztette állását. 1920–22 között a kolozsvári Magyar Kereskedelmi Iskola tanára; repatriálásáig (1923) az unitárius egyház referense. Ezután a budapesti ítélőtáblánál bíró; 1925–41 között kúriai bíró. Egyházjogi dolgozatait a Keresztény Magvető közölte.
Fontosabb munkái
A döntvényjog (Kolozsvár, 1909); A közbirtokosságok mint jogi személyek (Kolozsvár, 1912); Az unitárius egyház szervezete (Kolozsvár, 1921); Az unitárius egyház rendszabályai 1626–1850 (Kolozsvár, 1922); Az unitárius egyházi törvények gyűjteménye (Kolozsvár, 1922); Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése (Kolozsvár, 1933); Új világ küszöbén (Kolozsvár, 1934. Keresztény Magvető Füzetei).
Források
További információk
Szent-Iványi Sándor: Tóth György felett. Unitárius Értesítő, 1942/3. Vári Albert: Tóth György. Keresztény Magvető 1942. 49–53.
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1942-ben elhunyt személyek Kategória:Bölöniek