Perényi Imre († 1418), a Perényi család nádori ágának tagja, Zsigmond király bizalmasa, diplomata, titkos kancellár, abaúji és borsodi ispánA nikápolyi csata magyar résztvevői, 170. oldalMályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 575. oldal név-és tárgymutató.
Élete A nemesi címet szerző Dobos Orbán dédunokája, Perényi István unokája, Perényi Péter fia. Nagy Iván munkájában hibásan Jánost (1316-ban főpohárnokmester volt) szerepelteti nagyapjának. Erre a hibára Puki Andor is felhívja a figyelmet munkájában,Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. I. évfolyam, 4. szám. 1910 december: ”Perényiek ezen úgynevezett nádori ágának leszármazását mégis közlöm, mert … és több tévedést helyreigazít, melyet Nagy Iván s itt-ott mások is közöltek, részben tévesen amit megerősít és vele azonos leszármazást közöl Feld István - Juan Cabello munkájában.Feld István - Juan Cabello - A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)
Perényi Imre 1384-ben a prágai egyetemen tanult és kezdetben, 1386-88-tólMályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 47. oldal a királyné hadapródja volt, 1388-ban pedig diósgyőri várnagy. Testvéreivel együtt vett részt a nikápolyi csatában, ahol két bátyja elesett, így ő lett a család feje. Kezdetben ő is főpohárnokmester (1396Mások 1397-re teszik főpohárnokságának kezdetet, lásd Szörényi-1404), amely jogot biztosított számára a királyi tanácsban való rész vételre. 1399-ben a Liptó megyei Nagyvárt vívta vissza Prokop morva örgróftól, melynek során egy nyíl megsebesítette lábán, ami hátralévő életére megnyomorította.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) - Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig, 183-184 oldalBánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelmeMályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 150. oldal
1403-ban az elégedetlen országnagyok (élükön Kanizsai János esztergomi érsekkel) Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra.Magyarország uralkodói, szerkesztette Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old) Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői Vadászy, Drugeth családok. Perényi Imre segítő jobbot nyújtott a királynak és a Patak környékén lázadozó csapatokat, mint Diósgyőri várnagya verte szét, az összecsapásban lováról leesve ő maga is sebeket szerzett.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956), 499. oldal Zsigmond király a szolgálataiért a lázadó Vadászy Imre birtokaiból (az abaúji Vadász és Jánosd, a borsodi Balázsháza, Ormós, Nyárád, Tövises, Kelece és a hevesi Németmező) jutalmazta Perényit.Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 1. szám. 1911 május 89-90. old. Ezek mellett engedély adott neki a leromlott állapotban lévő Csorbakői vár újjáépítésére. A megújított vár később fő tartózkodási helye lett, melynek oka két dologban keresendő, egyrészt közelebb volt Budához, ahol gyakran kellett megjelennie, illetve a közelben alapította a később nyughelyéül is szolgáló kurityáni kolostort.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) - Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig, 185-186. oldal
1405-ben titkos kancellárnak nevezték ki. Zsigmond kormányzati reformjának részeként két kancellár volt ekkor az országban. Az egyik a főkancellár volt, aki az ország hétköznapi ügyeit intézte (ő használta a nagypecsétet, a sigillium maius-t), a másik a titkos kancellár volt, aki a király személyes akaratának szerzett érvényt, ő a kis pecsét (sigillium secretum) kezelője volt, amit a király mindig magánál tartott, és ez azzal is járt, hogy Perényinek gyakran a király mellett kellett tartózkodott. 1408-ban bekerült a Zsigmond király hűséges híveit tömörítő Sárkányos rendbe. A király egyik legfontosabb diplomatájává lett. Kihasználta a török birodalomban trónviszály miatt fennálló zavart, és 1408-ban egy Kis-Ázsiába vezetett diplomácia út során kapcsolatot teremtett a szultán keleti ellenségeivel (Bajazid szultán trónkövetelő fiához, Csalapia Szulejmán szultánhoz utazott több hónapos követségbe).Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp. 1984, 81.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 359. oldal
1410-ben megkapta a Sáros megyei Újvárt, azzal a kikötéssel, hogy a szebenieknek a fekete-erdőbeli részt köteles volt kimutatni, illetve Sztropkót.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 359, 376. oldal A Lengyel–litván–lovagrendi háborúban Zsigmond a lovagrend oldalára állt. A háború után Perényi is tagja volt a küldöttségnek, melynek feladata a magyar és lengyel fél közötti béke megkötése és a vitás kérdések rendezése volt. Perényit a hosszan elhúzódó tárgyalások azon szakaszában említik, melyet 1411. novemberében Ófaluban és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban tartottak és ahol a lengyel és magyar fél közötti fegyverszünetben állapodtak meg. Zsigmond a lengyel lovagrenden kívül más okok miatt is háborúba bonyolódott, többek között Dalmáciáért. Mivel viszont egy ilyen vállalkozás költséges volt, kénytelen volt 16 szepességi várost, 2 várat és további tizenhárom települést Ulászlónak elzálogosítani. Az előzetes tárgyalásokon Kanizsai János esztergomi érsek, Perényi Péter mellett maga Perényi is részt vett, 1412. november 8-án pedig a zálogszerződés aláírói között is szerepelt.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993), 321, 626-627. oldalA velenczei háború. Hervoja bukása
Részt vett Zsigmond aacheni koronázásán és 1415-ben elkísérte királyát a Konstanzi zsinatra. Attila (Debrecen): A fejedelmi lovagrendek hatása a magyar bárói társadalomban a 15. században, 19. oldal
1408-ban Csorbakői székhelye közelében, Nyárád és Kurityán között (Újház) pálos kolostort alapított Szent János tiszteletére.Kurityán 1418. március 18-án kelt levelében búcsúengedélyt kért V. Márton pápától a kolostor részére. Szintén ekkor folyamodott bűnbocsánatért saját és felesége részére, illetve kérte a pápát, hogy oldja fel a Szentföldre történő zarándoklatra tett fogadalma alól.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999), 440. oldal Még az év nyarán elhunyt,Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor Miskolc 1988 (214. oldal) mert egy 1418. július 25-én kelt oklevélben már néhaiként említik.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999), 547. oldal Holttestét az általa emelt kolostorba helyezték örök nyugalomra. Sírkövének töredékei 1960-as években kerültek elő - a templom sekrestyéjéből.Horler Miklós - Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988) 199. oldal A vörösmárványból készült kőlapnak a fej felőli felső része maradt meg a jobb felső sarok nélkül, valamint egy kisebb töredék a keretből, mely a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található.
Családja Fiai: István († 1437) Zsigmond király főasztalnokmestere volt 1431 és 1437 között. Egy bátyja részére kiállított 1438-as oklevél információt nyújt halálának körülményeiről: elkísérte Zsigmondot Itáliai útjára, ahol megfázott és haza érve elhunyt.DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) DL-DF:38655, DL-DF:13410 és DL-DF:14627 jelzet alatt Végső nyugalomra a Kurityán közelében lévő Pálos kolostorba helyezték.Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor Miskolc 1988 (219-221. oldal)A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) - Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig (189. old. Vörös márvány sírköve a rudabányai református templomban található.Perényi István főétekhordó mester 1437-es rudabányai sírköve Sírkövérén megtalálható az aragóniai mértékletességi- Kanna-rend jelképe is (váza, benne három szál liliom), melyből arra lehet következtetni, hogy Zsigmonddal tartott Aragóniába is. Ezenkívül a sárkányos rend jelképét (farkát nyaka köré tekerő sárkány) is ábrázolták a sírkövén.A fejedelmi lovagrendek hatása a magyar bárói társadalomban a 15. században, In: A magyar arisztokrácia társadalmi sokszínűsége, változó értékek és életviszonyok, Szerk. Papp Klára, Püski Levente. Debrecen, 2013. 11-43., 19. oldalSírkövének felirata: Hic oby(t) magnific(us) d(omi)n(u)s stephanus filius emerici de peren serenissimi Principis domini sig(ismundi)... regis dapiferoru(m) magi(ster) Anno domini MCCCCXXXVIILővei, Pál (2009) Posuit hoc monumentum pro aeterna memoria: Bevezető fejezetek a középkori Magyarország síremlékeinek katalógusához. Akadémiai nagydoktori thesis, 70. oldal János († 1458), tárnokmester
Jegyzetek
Források A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) Feld István - Juan Cabello - A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980) Magyar Országos Levéltár Adatbázisai Családfa Magyar Digitális Múzeumi Könyvtár
Kategória:1418-ban elhunyt személyek Imre Kategória:Magyar diplomaták Kategória:A Sárkány Lovagrend tagjai Kategória:Magyar követek, nagykövetek külföldön