Kassa ( , , latinul: Cassovia, lengyelül: Koszyce, Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Csehszlovákia ötödik legnagyobb városa volt. Egykor Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely.
Kassa Szlovákia egész keleti részének központja és a regionális önkormányzat székhelye. A politikai, gazdasági, kulturális és egyházi élet fontos központjai, a kassai római katolikus főegyházmegye, a kassai görögkatolikus egyházmegye, a Michalovce-Kassa ortodox egyházmegye és a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának székhelye is egyben.
A város változatos etnikai összetételű, legnagyobb kisebbsége a magyar (a Szlovák Statisztikai Hivatalának minősített becslése szerint közel 3%), továbbá a roma kisebbség közel 2%-os.
Kassa a 2013-as évre elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A kreatív ipar és az információs technológiák fejlesztésének támogatása révén 2017-ben csatlakozott az UNESCO Kreatív Városok Hálózatához, amikor elnyerte az UNESCO Alkotó Médiaművészetek Városának státuszt. Majd megkapta a 2019-es önkéntesség európai fővárosa címet, így történelmileg az első város lett Közép-és Kelet-Európa országaiból, Barcelona, Lisszabon, London, Sligo és Aarhus után pedig a hatodik európai város, amely megkapta ezt a rangos díjat.
Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá.
Fekvése
A város a Hernád partján, a róla elnevezett Kassai-medence szélén, a Kojsói-havasok lábánál fekszik ott, ahol a hegyek közül kilépő folyó sodrása lelassul és lerakja a hordalékát. Emiatt ártere sokáig vízjárta hely volt, és a rendszeres elöntésekkel lerakott iszap újította meg a talaj termőképességét. Az Árpád-korban az akkori város északi határán egy Blathan nevű mocsár terült el. A völgyben vezet a legfontosabb, Magyarországot Lengyelországgal összekötő kereskedő útvonal, aminek Kassa gyorsan egyik csomópontjává vált, mivel: az Alföldről jövő szekeresek tovább, a hegyi utakra már nem merészkedtek be nehézkes járműveikkel, a hegyvidékiek pedig itt érhették el legkönnyebben a Tisza mellől jövő, gabonát és bort hozó vásárosokat.
Gömör vármegye felé is innen vezetett út, mert délebbre nagy mocsarak tették járhatatlanná a terepet.
Éghajlata
Nevének eredete
Nevét valószínűleg a Kasa vagy más Ka- kezdetű személynévből kapta. A szlovák Košice (= Kosáék) párhuzamos szlovák névadás eredménye.
A város neve más nyelveken: németül Kaschau, latinul Cassovia vagy Cassoviae, horvátul Kašava, lengyelül Koszyce, oroszul Кошицы / Košicy.
Története
bélyegkép|jobbra|346x346px|Kassa látképe 1617-ből bélyegkép|329x329px|A Fő utca bélyegkép|jobbra|322x322px|A Szent Erzsébet-dóm bélyegkép|316x316px|A városi színház épülete bélyegkép|jobbra|302x302px|Az Andrássy-palota bélyegkép|jobbra|309x309px|A Fő utca – 1902-ben bélyegkép|jobbra|314x314px|A Puskin utcai ortodox zsinagóga
Középkor
Ősidők óta lakott hely, ahol a 13. században Magyarországra bevándorló hospesek telepedtek le. Pontosan nem tisztázott módon eredetileg két település volt itt: Kassa és Fel-Kassa; előbbi a 16. század közepén kebelezte be végleg a másikat. A várost az írott források először 1230-ban említik, és ekkor már ősi idők óta létező városként hivatkoznak rá.
A tatárjárás előtt nem volt jelentős hely, de IV. Béla király egy 1249-ben kelt okiratából kiderül, hogy akkor már voltak valamiféle „szabadalmai” (kiváltságai), de nem tudjuk, mifélék voltak azok — ekkor még nem volt város, csak „villa regia”, azaz a király birtokában levő falu, és Abaúj vármegye hatósága alá tartozott. A későbbi V. István 1261-ben még ifjabb királyként az addig nemesek tulajdonában lévő Fel-Kassát a betelepült hospeseknek adta; a nemeseket birtokcserével kárpótolta.
A városi szervezet kiépülésének jeleként az 1260-as–1270-es évektől maga bírálta el belső ügyeit, aminek jeleként az iratokban a bírót (villicus) és az esküdteket (iurati) említik meg (Kristó 1978, p- 40.).
Bordézsmával egy 1275-ben kelt felsorolás szerint az egri püspöknek tartozott.
1283-ban már állt első, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére épült temploma a mostani dóm helyén. Ennek temetkező kápolnájaként (coemeterium) ugyancsak a 13. században épült a Szent Mihály-kápolna, és körülötte a temető. A kassaiak saját pénzéből épült kórházát a johannita rend magának akarta megszerezni, de a kassaiak Arnold nevű papjuk vezetésével kiálltak igazukért, és sikerült megtartaniuk a kórházat.
1290-ben II. András egri püspök lelki ügyekben közvetlen fennhatósága alá vette Kassát. Egyúttal megszüntette az ezidőben Magyarországon szokásos és az esperesnek fizetendő vérdíj kötelezettségét. Ez nagy kedvezmény volt, mert a jövő-menő sokadalomban sok kétes erkölcsű egyén fordult meg, és a meglehetősen gyakori erőszakos halálok igencsak megterhelték a falu költségvetését. A település egyre városiasabbá vált, aminek jeleként 1297-ben ide költöztette hivatalát a kamarai ispán. A kereskedők és parasztok mellett mindinkább gyarapodott a város iparos lakossága. A hetivásárt csütörtökönként tartották.
A század végén a tized fizetése ügyében a város vitába keveredett az egyházzal, aminek eredményeként Monoszló Lodomér esztergomi érsek kiátkozta az egész polgárságot, név szerint annak vezetőit és külön a város plébánosát.
Ugyancsak a 13. század végén alapították a pénzverdét, amely (megszakításokkal) 1707-ig működött. A királyi kamara ispánja 1297-ben egy bizonyos Hannus volt, amit onnan tudunk, hogy ekkor egy, a várossal határos és lakatlan erdőt kapott III. Andrástól.
Az Árpád-ház kihalását követő interregnumban (1301–1308) az egyre inkább önálló politikai tényezőként fellépő Kassa — miként az egész Szepesség — először Vencel pártjára állt. Valószínűleg 1304-ben Vencel zászlaja alatt Aba Amadé ellen indultak, hogy megostromolják annak székhelyét, a gönci várat. Amadé gönci várnagya azonban legyőzte a támadókat, és Vencel zászlaját elküldte az akkor éppen Oroszországban házasságának ügyeit intéző Károly Róbertnek. A vereség hatására Kassa és a Szepesség kilenc más városa áttért Károly hűségére (Kristó 1978, p. 41.).
A királyi hatalom hanyatlása idején Aba Amadé tartományúr próbálta hatalmába keríteni; ennek jeleként és elősegítésére a várostól északra, a Hradová (Várhegy) dombján várat építtetett. A vár helyőrsége a városba tartó kereskedőket rendszeresen és jogellenesen megvámolta.
A század elején kezdett kiépülni a céhrendszer. Ennek első bizonyítékának sokáig a kassai szűcsök német nyelvű céhlevelét tekintették, amit keltezése szerint 1307-ben kaptak Károly Róberttől. Erről idővel kiderült, hogy visszadatált hamisítvány (Kristó 1978, p. 41), de pusztán az a tény, hogy az okmányt ilyen sokáig elfogadták, jól jelzi, hogy kiadásának körülményei teljesen valószerűnek tűntek.
1312-ben Aba Amadé fiai, akiket Csák Máté 1700 cseh zsoldosa támogatott, megostromolták a várost, amelynek megsegítésére a Szepességbe vonuló király segédcsapatot hagyott hátra Görgey Jordán vezetésével, amíg ő maga elég sereget gyűjtött ahhoz, hogy visszatérhessen a város felmentésére. A királyi had közeledtére az Amadé-fiak felhagytak az ostrommal, és a király ellen fordultak, ő azonban a mesterien vetetett rozgonyi csatában tönkreverte seregüket, és ezután módszeresen felszámolta Amadé kiskirályságát.SZALAY–BARÓTI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE. Károly Róbert magán-uralkodása. (1308–1342.)
1320-ban jelentős városnak számított évi 552 garas pápai tizeddel.Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 1347-től szabad királyi város.
„Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369. május 7.”
Népessége a 14. század közepétől gyorsan gyarapodott, főként a Lengyelországból (Halicsból), a Szepességből és Sziléziából érkező, német ajkú (szász) betelepülők révén. Ebben az időszakban a gazdasági élet két hajtóereje a kereskedelem és a mezőgazdaság volt.
1369-ben Kassa lett az első olyan európai város, amely saját címert kapott (Nagy Lajos királytól). Ez további három adománnyal 1502-re érte el végleges formáját. 1374-ben Nagy Lajos országgyűlést tartott itt; a rendek itt ismerték el a leányági örökösödést.
1441-ben sikertelenül ostromolta Perényi Miklós, majd I. Ulászló is. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, a csatában a magyar hadvezér is elesett. 1491-ben Albert lengyel herceg fél évig ostromolta eredménytelenül.
A török korban
1526-ban I. Ferdinándnak meghódolt, 1536-ban Szapolyai János foglalta el, de 1551-ben ismét Ferdinándé lett. 1604-ben Bocskai szállta meg, innen szólította fel a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. Basta sikertelenül ostromolta, de 1606-ban ismét a királyé lett. 1606. december 29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is temették el. Hívei szerint megmérgezték, de valószínűleg vízkórban hunyt el.
A város a 17. században hosszabb ideig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1619. szeptember 5-én Bethlen Gábor foglalta el, innen adta ki kiáltványát, és itt tartotta esküvőjét 1626. március elején Brandenburgi Katalinnal. Az előkészületek során városi rendeletet adtak ki, miszerint
A fejedelmet az esküvőre 2000 fő kísérte el, a menyasszony kíséretében 255 ember, 340 ló és 39 kocsi volt. Az egy hétig tartó lakodalom alkalmából volt tűzijáték, lóverseny, lovagi játék is a sok tánc mellett. A szálláshely azonban szűkös volt, még hercegnők is aludtak szalmán a korabeli feljegyzések szerint.
1596 és 1700 között az egri püspök székhelye volt.
1644. január 18-án itt kiáltották ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. 1657-ben a jezsuiták főiskolát és nyomdát alapítottak itt. Az 1670-es években többször eredménytelenül ostromolták a kurucok. 1677. november 26-án a császáriak a lázadó várost elfoglalva a vezetőket kegyetlenül kivégezték. A város központjától kb. 250 méterrel délre 1670 és 1676 között ötszögű, olaszbástyákkal kialakított citadellát építettek.Várak.hu: Kassa, fellegvár
A török kiűzése után
A szerencsétlen helyen és módon kialakított fellegvár rövid élete alatt többször is gazdát cserélt. 1682-ben a török csapatok és Thököly hajdúi foglalták el, majd 1685. október 25-én Caprara generális vette vissza. 1703-ban Rákóczinak behódolt, 1706-ban Rabutin sikertelenül ostromolta, végül 1711. április 27-én foglalták el a császáriak. 1713-ban lebontották, nyoma sem maradt.