A pamacslaboda vagy gyapjaslabodaPriszter 1999 (Krascheninnikovia ceratoides) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodiaceae) alcsaládjába tartozó Krascheninnikovia nemzetségbe sorolt növényfaj. Magyarországon jelenleg védett növénynek számít még,nmhh.hu de feltehetően kipusztult.MVN, 263. o.
Jellemzése Évelő, 0,8–1,0 m magas, fásodó szárú növény, félcserje. Az egész növény csillagszőrökkel sűrűn borított, amitől szürkés árnyalatú és molyhos. Szára vastag, tőből elágazó, ágai felállók vagy heverők. 12–40 mm hosszú levelei keskeny-lándzsásak, ülők. Júliusban és augusztusban virágzik, de megfigyelték augusztustól októberig tartó másodvirágzását is. Apró, egyivarú virágai csomókban állnak, a virágcsomók pedig tömött, vastag füzérvirágzatot alkotnak; a növény egylaki. A porzós virágoknak négy lepellevele van, s nincsenek előlevelei. A termős virágnak nincsenek lepellevelei, csak két, mintegy 3 mm hosszú előlevele, melyek terméséréskor egymáshoz lapulva a toktermés részét képezik. Az előleveleket dúsan borító, ecsetszerűen elálló, eleinte fehér szőrök később, megszáradva rőtbarna színűek lesznek.
Elterjedése Az északi flórabirodalomban fordul elő, összességében ritka növénynek számít. Elsősorban Belső-Ázsia félsivatagos területein, mint például a közép-ázsiai Aral-tó és a Kaszpi-tenger vidékén, azaz a turáni flóraterületen (aralo-kaspi flóraterület) gyakori, de Spanyolországig, illetve Kína északi részéig, valamint Észak-Afrikában (Egyiptom, Marokkó) is megtalálható. Közép-Európában Alsó-Ausztriában, Morvaországban és Romániában (az erdélyi Borsaújfalu mellett), Délkelet-Európában pedig Macedónia területén lelhető fel.Csapody Magyarországról a 20. század végére feltehetően kipusztult.
Élőhelye Félsivatagi és száraz kontinentális területek növénye, a talaj mésztartalma közömbös számára. Magyarországon pontusi–közép-ázsiai flóraelem volt, a jégkorszak interglaciálisában vagy a korai posztglaciálisban elterjedt sztyeppnövényzet maradványfaja lehetett. Az ország területén egyedül a Mezőföldön, Nagyhörcsökpuszta közelében élt a legszárazabb löszpusztagyep-típusban, a kunkorgó árvalányhajasban: a 19. század végén fedezték fel ottani élőhelyét, s 1957. október 14-én gyűjtötték utoljára.Lendvai-Horváth 1994Lendvai-Horváth 2011 Magyarországi jelenléte azóta kétséges: feltehetően kipusztult onnan, s egyúttal az országból is.
Jegyzetek
Források Csapody: Lendvai-Horváth 1994: Lendvai-Horváth 2011: MVN: nmhh.hu: Priszter 1999:
TPL – Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.: www.ars-grin.gov: www.novenykatalogus.hu:
További információk
:de:Europa-Hornmelde http://ww2.bgbm.org/euroPlusMed/PTaxonDetail.asp?UUID=80F62823-1CBB-4901-868D-C3B3DF7E3B0B http://flora.nhm-wien.ac.at/Seiten-Arten/Krascheninnikovia-ceratoides.htm http://www.efloras.org/object_page.aspx?object_id=7567&flora_id=5 http://www.catalogueoflife.org/col/details/species/id/10790732/source/tree http://www.agroatlas.ru/en/content/related/Eurotia_ceratoides/
Kategória:Növényfajok Kategória:Disznóparéjfélék Kategória:Magyarországon védett növények