A prekariátus (szociológiai és közgazdasági kifejezés, amely az angol precarious (bizonytalan) és a proletariat (proletariátus) szóvegyítésével keletkezett) a jelenlegi kapitalizmus osztályalapú hierarchiájában legalul elhelyezkedő, a 20. század végétől hegemónná vált globális neoliberális világgazdasági struktúra dominanciája következtében kialakult, növekvő létszámú társadalmi osztályra. A felette elhelyezkedő munkásosztály viszonylagos egzisztenciális biztonságához képest állandó létbizonytalanság jellemzi, mivel a tagjai sem folyamatos, teljes munkaidős munkahellyel, sem ennek megfelelő jövedelemmel nem rendelkeznek. Ezen társadalmi osztályhoz tartoznak a tartósan munkanélküliek és a részmunkaidőben, illetve alkalmi- vagy idénymunkában foglalkoztatottak, akik a biztos jövedelem hiányában a társadalom szociális ellátórendszerére, különféle segélyekre és egyéb ellátásokra szorulnak. A prekariátus sajátos társadalmi rétegeit képezik a munkahellyel még soha nem rendelkezett, fiatal, tartós munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, a rokkantak és egészségileg károsodottak, hajléktalanok csoportjai. A prekariátus kialakulása a 21. századi Európa komoly társadalmi problémájává vált, de nem kifejezetten európai jelenség, Japánban például 20 millió felett van a prekáriusoknak megfelelő freeterek lélekszáma.
Guy Standing brit közgazdász elemezte elsőként ezt a keletkezőben lévő osztályt a Policy Network „agytrösztje” számára készített munkájában és Prekariátus: az új, veszélyes osztály (Precariat: The New Dangerous Class) című későbbi könyvében, melyben a társadalmi probléma megoldására a feltétel nélküli alapjövedelem (unconditional basic income) bevezetését javasolta.
A prekariátus legfontosabb szociológiai összetevői
„Guy Standing elemzése szerint az európai prekariátus három fő társadalmi komponensből áll. Az első, leginkább az ipari lumpenproletariátushoz tartozó, erőszakra kapható, bűnöző kisebbség, mely a 2011-es londoni zavargások fő résztvevője volt. A második képzett, munkaerőpiaci állás betöltésére alkalmas, jobb jövőről álmodó, állástalan fiatalokból áll, akiknek a jelenlegi helyzetben aligha van esélyük pénzügyi függetlenségre. Ezek a fiatalok adták a madridi tüntetések fő bázisát. A harmadik, egyúttal legfontosabb csoport, marginalizálódott idősebb munkásokból áll, akik elvesztették korábbi társadalmi helyzetüket és anyagi biztonságukat, amiért a külföldieket hibáztatják. Brit közgazdászok figyelmeztetnek, hogy ez a réteg fontos támogatói bázisa a szélsőséges pártoknak, és valódi veszélyt jelentenek a jelenlegi társadalmi modellre. Még ha elterjedtebbé válik is a következő években, Európát nem fenyegetik a prekariátus által szervezett zavargások. Mint ahogy a prekariátus fiatalabb tagjai politikai aktivitásának sokkal valószínűbb eredménye a szélsőbaloldallal, az anarchizmussal vagy az újkommunizmussal való kapcsolat.”
A Nagy Brit Osztályfelmérés
A BBC és számos brit egyetem kutatóinak közreműködésével készült, 2013-as Nagy Brit Osztályfelmérés (Great British Class Survey of 2013) elemzésének eredményeként felállított, hét osztályból álló osztályszerkezet csúcsán az elit, míg az alján a prekariátus található. A felmérés a prekariátust „mind közül a leghátrányosabb helyzetű, a legalacsonyabb szintű gazdasági, műveltségi és társadalmi (kapcsolati) tőkével rendelkező osztálynak” tüntette föl, mely leginkább a hagyományos ipari övezetek kelepcéjének foglya.
Irodalom
Magyarul Szépe András: Prekariátus: Miért pont most és miért pont itt? Fordulat, 19. szám, 2012/3. Guy Standing: Prekariátus: Lakosokból állampolgárok. Fordulat, 19. szám, 2012/3. Mika LaVaque-Manty: Hogy bukkanhatunk elméleti fogalmakra a való világban? A prekariátus esete. Fordulat, 19. szám, 2012/3. Mario Candeias: Az osztály megteremtése és újrateremtése: a „lehetetlen” prekariátus a töredezettség és a mozgalom között. Fordulat, 19. szám, 2012/3.
Brett Neilson és Ned Rossiter: A prekaritás mint politikai fogalom: a kapcsolódás, a szubjektiváció és a szerveződés új formái. Fordulat, 19. szám, 2012/3. Beszélgetés Ferge Zsuzsával: Prekariátus és Magyarország. Fordulat, 19. szám, 2012/3.
Angolul Guy Standing: Precariat: The New Dangerous Class, Bloomsbury Academic 2011. 208 p. Guy Standing: Workfare and the precariat. Soundings, 2011. 47., pp. 35–43.
Kalleberg, A. L.: Precarious Work, Insecure Workers: Employment Relations in Transition. American Sociological Review, 2009. 74., pp. 1–22.
Guy Standing: A Precariat Charter, From Denizens to Citizens. Bloomsbury Academic, 2014.
Fordítás
Jegyzetek
Külső hivatkozások The Precariat, Interview with Charlie Post
Kategória:Szociológiai fogalmak Kategória:Munkásmozgalom Kategória:Közgazdaságtan