A Port Vale Football Club egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Staffordshire-ben, Stoke-on-Trent Burslem városrészében található. A csapat jelenleg a League One-ban, az angol labdarúgás harmadik legmagasabb osztályában szerepel. Történelmi és földrajzi szempontból legnagyobb riválisa a város másik csapata, a Stoke City. A két klub összecsapásait Potteries derby (fazekasok rangadója) néven emlegetik. A két csapat között jelenleg nem olyan éles a versengés, hiszen legutóbb 2002. február 10-én játszottak tétmeccset egymással. A Port Vale emellett olyan közeli klubokat is a vetélytársának tekint, mint a Burton Albion, a Macclesfield Town, a Shrewsbury Town, a Walsall, a Wrexham és a Crewe Alexandra.
A Port Vale az angol labdarúgás azon kevés csapata közé tartozik, mely nem egy város nevét viseli. A csapatot egyes források szerint 1876-ban, mások szerint 1879-ben alapították. A Port Vale név már ezelőtt is létezett, egy, a Trent-Mersey csatornán elhelyezkedő kikötőegyüttes elnevezése volt, mely szorosan összekapcsolódott Stoke-on-Trent város fazekasiparával. A klub mindmáig 41 szezont töltött a másodosztályban, ezzel minden más olyan csapatot felülmúlva e tekintetben, mely még soha nem szerepelt az élvonalban. A Vale 1892-ben alapító tagja lett a The Football League másodosztályának, 1958-ban pedig a negyedosztálynak. Hazai mérkőzéseit eleinte az Athletic Groundon, majd a The Old Recreational Groundon játszotta, mielőtt 1950-ben beköltözött volna a jelenleg is használt Vale Parkba. A stadion jelenlegi állapotában 19 052 szurkoló befogadására alkalmas. A létesítményen kívül Roy Sproson szobra látható, aki 842 tétmeccsen lépett pályára a klub színeiben.
A csapat legsikeresebb időszakát az 1950-es években élte, amikor 1954-ben bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, majd később a negyed-, valamint a harmadosztályban is bajnoki címet szerzett. A korszak két meghatározó menedzsere Freddie Steele és Norman Low volt, előbbi egy olyan hatékony védelmi vonalat állított fel, melyet sokan "vasfüggönynek" becéztek, míg utóbbi nagyobb hangsúlyt fektetett a támadójátékra. John Rudge, aki 1983 és 1999 között dolgozott a Port Vale-nél, szintén a sikeredzők közé sorolható. Irányítása alatt több feljutást és sikeres kupamenetelést is megélt a klub, az 1996/97-es szezonban pedig nyolcadik helyen végzett a másodosztályban, ami máig a legjobb bajnoki eredménye. Távozása után a csapat helyzete sokat romlott, visszacsúszott a negyedosztályba és 2003-ban, valamint 2012-ben is csődeljárás alá került. A hanyatlást a tulajdonos váltás oldotta meg, amikor is Paul Wildes felvásárolta a klubot. A 2012/13-as idényben, Micky Adams irányítása alatt a Port Vale feljutott a League One-ba.
Klubtörténet
A csapat alapításával kapcsolatban nem maradtak fenn pontos adatok, de Jeff Kent történész kutatási eredményei alapján úgy véli, hogy a Port Vale 1879-ben vált külön a Porthill Victoria FC-től, nevét pedig a Trent-Mersey csatornán található kikötőről kapta. A klub weboldala szerint azonban az alapításra 1876-ban került sor, a Port Vale House-ban és a név is innen származik. A csapat címerén szintén az 1876-os dátum olvasható. A Port Vale székhelye eleinte Stoke-on-Trent Longport, majd Westport kerületében volt található, majd 1884-ben Burslem városrészbe költözött és Burslem Port Vale-re változtatta a nevét. Ekkoriban a Moorland Road volt a klub otthona, majd 1885-ben használatba vette az Athletic Groundot. 1892-ben alapító tagja lett a The Football League másodosztályának.
A csapat 1907-ben olyan rossz anyagi helyzetbe került, hogy ki kellett lépnie a The Football League-ből. A klubot ezután teljesen újjászervezték és elhagyták a Burslem előtagot a Port Vale elől a névben. A megerősödött gárda 1912-ben beköltözött a The Old Recreational Groundra, 1919 októberében pedig visszatért a The Football League-be, a szintén anyagi gondok miatt kizárt Leeds City helyére.
A Vale az 1928/29-es szezonban megélte fennállása első kiesését, amikor a másodosztályból a harmadosztály északi csoportjába került. A következő idényben bajnokként jutott vissza, majd az 1930/31-es évadban az ötödik helyen zárt a Division Two-ban, mely máig a legjobb bajnoki eredménye. Ezután, az 1935/36-os szezonban újabb kiesés következett és egészen a második világháborúig a harmadik vonalban maradt a csapat.
1950-ben elkészült a Vale Park, a Port Vale ötödik stadionja, egy évvel később Freddie Steele lett a menedzser. A védekezésre nagy hangsúlyt fektető edző hamarosan összeállított egy olyan masszív hátsó alakzatot, melyet a szurkolók "vasfüggöny-védelemnek" neveztek. Az 1953/54-es idényben a csapat bajnok lett a harmadosztály északi csoportjában és bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes West Bromwich Albion ellen kapott ki. A mérkőzés komoly felháborodást váltott ki a Port Vale szurkolóiból, amiért Albert Leake gólját les címén érvénytelenítette. Három évvel később a klub kiesett a Third Division North-ból és alapító tagja lett az újonnan létrejött Division Fournak. Az első negyedosztályú szezonja remekül sikerült a csapatnak, bajnok lett és 110 gólt szerzett, ami máig klubrekord.
Az 1960-as években a Vale többször is jól szerepelt a kupában, de az 1954-es FA Kupa-elődöntős szereplést nem sikerült megismételnie. 1967-ben Stanley Matthews vette át az irányítást Jackie Mudie-tól, de 1968-ban távoznia kellett, amikor a klub súlyos büntetést kapott az FA-től, a játékosok felé tett, látszólag "illegális kifizetések" miatt. Az elsőfokú ítélet szerint a csapatot kizárták volna a The Football League-ből, de a fellebbezés után ezt arra csökkentették, hogy a Port Vale-nek szavazás útján kérelmeznie kellett újrafelvételét. A szavazás a klub szempontjából kedvező eredménnyel zárult, így maradhatott a The Football League-ben.
Gordon Lee vette át a csapat irányítását, majd 1970-ben feljuttatta a harmadosztályba. Az 1970-es évek nem hoztak sok sikert a klubnak, többnyire a Division Three tabellájának alsó felében tanyázott. Lee 1974-ben távozott, az ezt követő néhány évben sorra váltották egymást az edzők, de Vale az 1977/78-as szezonban kiesett a harmadosztályból. 1980-ban a gárda a Division Four huszadik helyén zárt, ami jelenleg is a legrosszabb bajnoki helyezésének számít a The Football League-ben. A rossz eredmény ellenére a vezetőség kitartott a frissen kinevezett John McGrath mellett, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen a menedzser az 1982/83-as idényben a harmadik helyen feljuttatta a klubot a harmadosztályba.
A gyenge szereplés miatt az elöljárók 1983 decemberében menesztették John McGrath-ot, akinek a szerepét addigi asszisztense, John Rudge vette át. Ő sem tudta megakadályozni a kiesést, így a fekete-fehérek ismét a negyedosztályban találta magát. A kiesés ellenére Rudge megtarthatta állását. Az 1985/86-os szezonban a Vale visszajutott a harmadosztályba, a negyedik helyen végezve. Az idény során mindössze egyszer kapott ki a Vale Parkban. A sikerhez a gólerős walesi Andy Jones is nagyban hozzájárult. 1988. január 30-án a klub nagy meglepetésre 2-1-re legyőzte az élvonalbeli Tottenham Hotspurt az FA Kupában. Három Division Three-ben töltött év után újabb feljutást ünnepelhetett és a másodosztályba került, miután az 1988/89-es idényben megnyerte a rájátszást. A playoff döntőjében a Bristol Roversszel csapott össze két fordulóban a Port Vale. Az 1-1-es első mérkőzés után a Vale Parkban Robbie Earle találatával nyertek a hazaiak, így kialakítva a 2-1-es összesítésbeli végeredményt.
Az 1991/92-es idény utolsó napján a Vale a tabella utolsó helyére zuhant és kiesett a másodosztályból. A következő évadban a klub végig a dobogós helyek környékén állt és kis híján sikerült kiharcolnia az automatikus feljutást a második helyen, de az utolsó meccsen kikapott a Bolton Wandererstől, így a városi rivális Stoke City lett az ezüstérmes. A csapat így rövi időn belül kétszer is pályára léphetett a Wembleyben, előbb a Football League Trophy döntőjében, majd a rájátszás fináléjában. A kupadöntőben a fekete-fehérek 2-1-re legyőzték a Stockport Countyt, a rájátszás döntőjében viszont 3-0-ra kikaptak a West Bromwich Albiontól. Az 1993/94-es szezonban szintén az utolsó fordulóban dőlt el a második hely sorsa, ezúttal a Port Vale lett az ezüstérmes, így feljutva a másodosztályba. Ugyanebben az idényben a csapat legyőzte a Premier League-ben szereplő Southamptont az FA Kupában, Bernie Slaven góljával. 1994 nyarán Ian Taylor 1 millió fontért a Sheffield Wednesdayhez igazolt, ezzel ő lett a Port Vale első játékosa, aki milliós nagyságrendű összegért váltott klubot. Az 1995/96-os évad újabb kupameglepetést hozott, amikor a csapat legyőzte a címvédő Evertont az FA Kupában. A klub az Angol-Olasz Kupa döntőjébe is bejutott, ahol 5-2-re kikapott a Serie B-ben szereplő Genoától. A csapat gyengén kezdte a következő szezont és az sem könnyített a helyzetén, hogy a szurkolók tüntetéseket szerveztek Bill Bell elnök ellen, Steve Guppy pedig a Leicester Cityhez igazolt, 800 ezer fontért. Rudge mindezek ellenére a nyolcadik helyre vezette a klubot, mely a Vale legjobb bajnoki eredménye volt, 1931 óta.
Az 1997/98-as idényben csak az utolsó fordulóban tudta elkerülni a kiesést, a Huddersfield Town 4-0-s legyőzésével. Ezzel a sikerrel kikerült a kiesőzónából, ami a Manchester City és a rivális Stoke City kiesését jelentette. A következő szezonban ismét szenvedett a csapat és John Rudge-ot a szurkolók nagy felháborodására kirúgta a klub 1999 januárjában. Az irányítást a fekete-fehérek korábbi játékosa, Brian Horton vette át, aki komoly összegeket költött új játékosokra. A bennmaradást végül ismét az utolsó napon harcolta ki a Port Vale. Az 1999/00-es évadban azonban már nem volt menekülés és kiesett a másodosztályból, 13 ponttal lemaradva a bennmaradást érő 21. helyről. Horton ennek ellenére megtarthatta állását és 2001-ben megnyerte a Football League Trophyt a csapattal. A döntőben a Brentfordot verte 2-1-re a Vale, a győztes gólokat Marc Bridge-Wilkinson és Steve Brooker szerezte. Két meghatározó játékos, Tony Naylor és Allan Tankard időközben távozott, aminek eredményeképp a csapat mindössze a 14. helyet tudta megszerezni a 2001/02-es idényben. thumb|left|A Port Vale (fekete-fehérben) játékban, 2009-ben 2002 második felében a klub csődeljárás alá került, miután 1,5 millió fontos tartozást halmozott fel. A helyzet a 2003/04-es évad végére oldódott meg, amikor egy szurkolói csoport felvásárolta a csapatot. Horton 2004 februárjában távozott, mert elfogadhatatlannak tartotta az új vezetőség anyagi megszorításait. Martin Foyle ült le a kispadra, aki szintén játszott korábban a Vale Parkban. Előbb a 17., majd a 13. helyre vezette a csapatot, majd 2007 novemberében menesztették, a 2007/08-as szezon gyenge kezdete miatt. Korábban ő igazolta le Leon Constantine-t és Akpo Sodje-t, akik eredményes csatárpárost alkottak, de a legtöbb átigazolása nem váltotta be a hozzá reményeket. Lee Sinnott lett az új edző, akinek nem volt menedzseri tapasztalta a The Football League-ben. Nem tudta megmenteni a csapatot a negyedosztályba való kieséstől, mindössze a 23. helyet sikerült megszereznie, ráadásul az FA Kupában is egy akkor nyolcadosztályú csapat, a Chasetown ellen esett ki a Vale. Sinnottot 2008 szeptemberében menesztette a vezetőség, a gyenge szezonkezdet után. Dean Glover lett a megbízott menedzser, egy éven belül már másodszor, rövidesen pedig véglegesen is megkapta az állást. Nem tudta megkedveltetni magát a szurkolókkal és mindössze a 18. helyet tudta megszerezni a 2008/09-es szezonban. 2009 májusában felbontotta a szerződést a klub, utódja Micky Adams lett.