A hollywoodi filmgyártás az 1910-es évektől kezdve meghatározó eleme a filmiparnak, vezető szerepe pedig máig megmaradt. A hollywoodi gépezet dominanciája nélkül minden bizonnyal nem tartana ott a filmgyártási és forgalmazási technológia, továbbá folyományaként a globális tömegkultúra, ahol tart.
Hollywood Los Angeles városrésze, Kalifornia államban, az Amerikai Egyesült Államokban található. A kaliforniai Los Angeles Hollywoodként ismert része Wilcoxné asszonynak köszönheti nevét, aki 1886-ban telepedett le családjával ezen a területen, hogy nyugdíjas éveit az itt megvásárolt hatalmas tanyán töltsék. 1891-től földjüket elkezdték kiparcellázni és eladni. 1903-ban az egyre terebélyesedő közösségből létrejött a ranch után Hollywoodlandnek nevezett kis falu. 1910-ben csatlakozott Los Angeles városához a csatornarendszer kihasználása végett.
Kezdetek Az amerikai filmgyártás kezdetekor New York volt a központ. Dél-Kalifornia csak elvétve adott színhelyt egy-egy forgatásnak. 1907-ben William N. Selig, Thomas Alva Edison legfőbb riválisa vállalkozását Los Angelesbe költöztette át. Innentől kezdve rendszeressé tette a nyugati parti forgatásokat, majd megnyitotta Kalifornia első számú mozgókép stúdióját. Hollywood növekedésének Cecil B. DeMille adott lendületet. Megállapodást kötött a Laskyval és Samuel Goldfish kesztyűkereskedővel, majd közösen megvásárolták egy westernregény filmreviteli jogát. Eredetileg Arizonában kívánták leforgatni a filmet, de az ottani havas hegycsúcsok nem voltak összeegyeztethetőek a történettel. Helyszínkeresés közben rábukkantak Hollywoodra. Egy hodályt alakítottak át műteremmé, a külső felvételeket pedig a közeli lankákon vették fel. Pár hónappal később a producerek elözönlötték a települést. Hollywood elindult azon az úton, amely során Amerika és a világ filmgyártásának fővárosává fejlődött. 1920-ra Hollywood éves termelése elérte a 800 filmet. Neve azonosult a csillogással és azzal a varázslattal, amit amerikai filmnek neveznek.
A hollywoodi stúdiórendszer, az álomgyár bélyegkép|jobbra|250px|Disney Concert Hall A 20. század végére mind a nézők, mind a filmkészítők számára világossá vált, hogy a filmgyártás fő vonalát egyértelműen az amerikai film, egészen pontosan a hollywoodi filmgyártás képviseli. Ez egy dollármilliós költségvetésű, várhatólag milliókat hozó filmekre specializálódott műhely. A műfajt, sztorit, színészeket, technikai elemeket és – sokszor utolsóként – a rendezőt gondosan választják ki, mindent a gazdasági haszon érdekében. Hollywoodban hatalmas, gyárszerű stúdiókba sűrítették a filmgyártást, és a gyártástól a reklámig, a forgalmazástól a bemutatásig az ipar minden ágazatát egyetlen vertikális szerkezetbe tömörítették, s ezzel létrehozták a modellt – a stúdiórendszert – amelyet a többi országnak utánoznia kell, ha versenyre akar kelni vele.
Ha a filmgyártást, mint iparágat tekintjük, ez a jelenség teljesen logikus, hiszen az álomgyár formanyelvét sokszorosan kipróbálták, s az mindannyiszor hatásosnak bizonyult. A nézőket szépen betanítják ennek a formanyelvnek és történetvezetésnek a megértésére, kedvelésére. A sokszor csupán technikai bravúrokra építő, szinte a végsőkig leegyszerűsített filmnyelv, a szájbarágós történetvezetés nézők millióit vonzza a mozikba.
Az amerikai film egy percre sem torpant meg a kulturális határvonalakon: befurakodott Európába, és rendkívül tartósnak bizonyult. Európa stúdiói meggyőződhettek arról, hogy nem tudnak versenyezni az amerikai filmekkel, sem költségvetésben, sem nézőszámban. A jövő bizonytalanná vált számukra.
A hollywoodi film története A kezdetek A század első évtizedének vége felé egy bizonyos Motion Pictures Patent Company, mely amerikai és európai producereket gyűjtött össze, a filmipar monopolizációjára törekedett. Megpróbálták elérni, hogy csak a velük együttműködő vállalatok készíthessenek filmeket. Az ellenőrzés azonban kicsúszott a kezükből, s egy független filmes csoport megbuktatta a kísérletet. Ők a függetlenek voltak, a vállalkozók, akik lerakták a későbbi Hollywood alapjait. Ezt követően létrehozták saját filmvállalataikat, melyek rövid időn belül uralni kezdték az egész amerikai filmpiacot. Ezek az Adolf Zukor által létrehozott Paramount Pictures, a Marcus Loew alapította későbbi MGM, valamint William Fox saját mozibirodalma voltak. Ezt követően került sor a mozi megreformálására. Elkezdtek hosszabb (90-100 perces) mozifilmeket játszani, s fő profiljukká a játékfilmgyártás vált. Erre az időszakra (10-es évek közepe) tehető a western mint filmes műfaj megjelenése.
bélyegkép|jobbra|250px|A nagy vonatrablás című 1903-as film egyik jelenete 1920-ra már több mint 20 ezer mozi működött Amerika-szerte. A nagyvárosokban kiépített mozihálózatok évente több millió dolláros hasznot hajtottak, s gyakorlatilag behálózták egész Amerikát. Tulajdonképpen ekkorra a korábban független filmes stúdióvezetőknek is sikerült megvalósítaniuk a filmgyártás, forgalmazás és a bemutatás együttes ellenőrzését. Csak akkor kezdték meghódítani a külföldi piacot, amikorra az Egyesült Államokban már végérvényesen megszilárdították pozíciójukat. Az otthoni piacon Adolph Zukor vállalata, a Famous Players-Lasky volt a legsikeresebb. Más vállalatokhoz hasonlóan ők is főleg játékfilmeket gyártottak. Ezekben az időkben már tudatosan alkalmaztak manipulatív módszereket, melyekhez a tömegpszichológia kutatási eredményeit is fölhasználták, hogy minél több nézőt csalogathassanak a filmszínházakba.
Sztárrendszer kialakulása A sztárrendszer (mely a mai Hollywood egyik legfontosabb tényezője) kialakulása szintén a húszas évekre tehető. A stúdiók érthető módon először színpadi színészeket csábítottak a filmezés világába, később azonban kialakult egyfajta igény saját sztárok teremtésére, vagyis – mai kifejezéssel élve – a sztárcsinálásra. Olyan sztárok időszaka ez, mint Gloria Swanson, Mary Pickford, Douglas Fairbanks, valamint a nagy mulattató és színész rendező, Charles Chaplin. Az amerikai burleszkfilm fénykorát Chaplin mellett a Stan és Pan és a Harold Lloyd filmek képviselték.
bélyegkép|jobbra|250px|Mary Pickford, a fekete-fehér némafilmek egyik sztárja
A sztárok rendkívül fontosak voltak a stúdióknak. Néhányuk ezt fölismerte és megpróbálta saját érdekében kamatoztatni. Ilyen, függetlenedésre törekvő alkotók alapították meg a United Artists filmstúdiót is. Egy filmvállalat semmit sem ért, ha nem tudott legalább akkora neveket fölmutatni, mint a többiek. Sokszor, ha egy adott stúdiónak volt egy rajongott sztárja, a többi egyszerűen utánozni kezdte azt, vagyis hasonló karakterű, külsejű színészeket szerződtetett. Ez azért is volt fontos, mert a forgatókönyvek a színészekre íródtak, tulajdonképpen az ő jellemvonásaik, kinézetük határozta meg a film műfaját, témáját, amelyben szerepeltek. Ezt a nézők meg is követelték, hiszen ők leginkább egy névre, egy arcra ültek be a moziba, s elvárták, hogy azt kapják, amire számítottak.
Szaktudás Amikor a filmipar már a tömeggyártás szakaszába ért, szükségessé vált bizonyos feladatokra hivatásos munkaerőt szerződtetni. Míg a korábbi gyakorlat az volt, hogy egy filmben a rendező és a színészek voltak professzionálisak, addig itt már szakemberek feleltek a díszletért, a világításért, s – ami a legfontosabb – szakemberek írták a forgatókönyveket is. Erre főleg azért volt szükség, mert a játékfilmek szerkezete egyre bonyolódott, így szükség volt egy pontosan kidolgozott forgatókönyvre. A fő szempont azonban itt is a pénz volt: minél precízebben dolgoztak ugyanis, annál pontosabban tudták felbecsülni a forgatáshoz szükséges nyersanyagmennyiséget, s így minimalizálni tudták a többlet-nyersanyagot. Ezeket a forgatókönyveket egyébként a filmvetítéssel egyidőben nyomtatásban is megjelentették, ezzel is növelve az egy filmből származó nyereséget. Később egyre fontosabbá vált a minél kidolgozottabb forgatókönyv, melyben már előre föl kellett vázolni a szereposztást, a műfajt s a történetet, hogy a gyártó már ebből eldönthesse, le akarja-e forgatni a filmet vagy sem. Ezekből is láthatjuk, hogy a hollywoodi működésmód egy fokozatosan kifejlesztett gyártási rendszeren alapul, melynél a legfontosabb az állandó, lehetőleg kiszámítható profit elérése.
Thomas Ince producernek úttörő szerepe volt a gyártási módszerek kidolgozásában. Stúdiójában minden olajozottan működött, az alapötlet jóváhagyásától a stáb összeállításáig. A filmvállalatok ekkorra már olyan nagyok voltak (gyakorlatilag birodalmakká fejlődtek), hogy saját rendőrséggel és tűzoltósággal rendelkeztek, vagyis szinte önálló közigazgatási egységként működtek az államon belül.
Filmgyártás futószalagon Megindult a nagyüzemi termelés: a stúdiók egy évre előre megtervezték a gyártás menetét. A casting director kiválasztotta a színészeket, miközben folyamatosan kereste az új arcokat, akikből sztárt lehet faragni. A sminkesek ekkorra már elengedhetetlenné váltak, hiszen nekik kellett biztosítaniuk egy sztár állandó tündöklését a különböző filmekben, éveken át. Az operatőrök is gondos válogatáson estek át, mielőtt a kamera mögé állhattak volna.
Ince mellett Adolf Zukor volt az, akinek sokat köszönhet a mai hollywoodi rendszer. 1921-ben ő alapította meg a világ leghatalmasabb filmgyártó vállalatát, a Famous Players-t. A különböző moziknak csomagokban adta a filmeket, azaz nem lehetett csak egy vagy két filmet külön megvásárolni. Ezzel a nagyobb pénzügyi haszon mellett a kevésbé ismert színészeket kívánták megismertetni a közönséggel, aminek természetesen szintén a profit növelése volt az oka. Ezt sok mozi kockázatosnak találta, hiszen így nagyot lehetett bukni egy-egy olyan filmmel, amiben egy igazán ismert név sem szerepelt. Zukor így létrehozta saját mozihálózatát, melyben stúdiójának filmjeit mutatta be. Nem sokkal később a többi stúdió is követte példáját, s Hollywood fölött ez a néhány vállalat vette át a hatalmat.
A már említett három alapvető folyamat, melyet kézben kellett tartani: a gyártás, a forgalmazás és a bemutatás volt. Mivel a haszon kézzelfogható formában a bemutatásból származó bevételkor jelent meg, erre a pillérre helyezték a legfőbb hangsúlyt. Ez főleg a mozilátogatók kényelmének és luxusigényének minél teljesebb kielégítését jelentette. Erre épültek az óriási filmpaloták, melyek szinte minden igénynek megfeleltek. A legjövedelmezőbb filmpalota láncolatot a Balaban&Katz hozta létre, mellyel később fuzionált Zukor vállalata, ezzel létrehozva a Paramount Picturest. Stratégiai fontosságú volt, hogy hol helyezkedik el a mozi, ezért oda települtek, ahol a legfizetőképesebb közönség volt. A húszas évek végén ezek nem a nagyvárosok, hanem az elővárosok voltak, ahová a gazdagabb polgárok menekültek a zajos belvárosból. Az itt felépített filmpaloták ténylegesen kastélyokra emlékeztettek: hatalmasak voltak, tele boltívekkel és különböző korokból származó építészeti díszítésekkel, fényárban úszó előcsarnokkal, s alázatos személyzettel, akik a néző minden kívánságát igyekeztek teljesíteni.
A Balaban&Katz egyedülállóságát az is bizonyítja, hogy ők építettek először légkondicionált mozit, ami igen nagy költségű volt, így rajtuk kívül kevesen engedhették meg maguknak ezt a fényűzést. Ennek köszönhető egyébként az, hogy az Egyesült Államokban a nyár a legjövedelmezőbb moziszezon (amely szokás azóta sem igen honosodott meg más országokban). Ezt Hollywood arra használta, hogy otthoni piacán nyárra időzítette a soros szuperprodukciót, míg a külföldi bemutatóval megvárta az őszi szezont.
Aranykor