Habsburg Mária (házassága révén ismert még mint Magyarországi Mária, , ; Brüsszel, Habsburg Németalföld, 1505. szeptember 17. – Cigales, Spanyol Királyság, 1558. október 18.) magyar királyné 1521-től, majd cseh királyné 1522-től II. Lajos király hitveseként annak 1526-os haláláig. Később Habsburg Németalföld kormányzója 1530-tól 1555-ös lemondásáig.

I. Fülöp kasztíliai király és Kasztíliai Johanna királynő leánya. 1515-ben ment feleségül II. Lajos magyar és cseh királyhoz. Rövid ideig tartó házasságuk boldognak bizonyult, ám gyermektelen maradt. Miután hitvese életét vesztette az 1526-os mohácsi csata során, Mária a fivére, I. Ferdinánd, az új király nevében régensként kormányozta a kora újkori Magyar Királyságot.

Nagynénje, Ausztriai Margit 1530-ban bekövetkezett halálát követően legidősebb fivére, V. Károly császár őt kérte fel a Habsburg Németalföld kormányzására, valamint két unokahúga, Dániai Dorottya és Krisztina hercegnők nevelésére. Kormányzósága alatt sikeresen szilárdította meg a tizenhét tartomány központosított igazgatását, valamint törekedett a béke fenntartására a Francia Királyság és a Német-római Birodalom között. 1555-ben, Károly fivéréhez hasonlóan, lemondott hivataláról és nővéréhez, az özvegy Eleonóra francia királynéhoz utazott Hispániába, ahol 1558-ban hunyt el, ötvenhárom éves korában. Nyughelye a San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban található.

Élete Származása left|65px Édesanyja II. (Őrült) Johanna (1479–1555) kasztíliai és I. Johanna néven aragóniai királynő, I. (Katolikus) Izabella (1451–1504) kasztíliai királynő és II. (Katolikus) Ferdinánd (1452–1516) aragóniai király leánya volt.

Édesapja a Habsburg-házból származó I. (Szép) Fülöp (1478–1506), Kasztília királya iure uxoris, IV. Fülöp néven a Németalföldi tartományok uralkodója és osztrák főherceg, I. Miksa (1459–1519) német-római császár és I. Mária burgundi hercegnő (1457–1482) fia volt.

Szüleinek házasságából 6 testvér született: Eleonóra portugál és francia királyné (1498–1558), I. Mánuel portugál király, majd I. Ferenc francia király (második) felesége. Károly (1500–1558), később V. Károly néven német-római császár. Izabella dán, norvég, svéd királyné (1501–1526), II. Keresztély dán király felesége. Ferdinánd (1503–1564), később I. Ferdinánd néven osztrák uralkodó főherceg, német-római császár, magyar és cseh király. Mária (1505–1558), később magyar és cseh királyné, II. Lajos király felesége. Katalin portugál királyné (1507–1578), III. János portugál király felesége.

Neveltetése Mária királyné 1517 és 1521 között az innsbrucki Neuer Burgban nevelkedett sógornőjével, Jagelló Annával.Réthelyi Orsolya (2007).

Koronázás és házasságkötés left|65px Mária ifjabbik bátyja, a Kasztíliában nevelkedett Ferdinánd infáns, (a későbbi I. Ferdinánd magyar és cseh király) 1521. április 21-én a wormsi szerződésben megszerezte az „alsó-ausztriai tartományokat” (az Osztrák Főhercegséget, Stájerországot, Karintiát, Krajnát és Tirolt). Ferdinánd főherceg 1521 májusában érkezett meg Linzbe, Mária ekkor találkozott vele életében először. (Legidősebb bátyjuk, V. Károly császár egy évvel később, 1522-ben hivatalosan is Ferdinándot nevezte ki az osztrák tartományok uralkodó főhercegévé). A Habsburg–Jagelló házassági szerződésben foglaltak szerint Ferdinánd főherceg 1521. május 26-án Linzben feleségül vette Jagelló Anna hercegnőt. bélyegkép|Habsburg Mária (1520) Ferdinánd és Anna esküvője után 3 nappal Mária királyné útra kelt Magyarország felé. Hajóval jött, Esztergomban fogadták őt férjének, a királynak elébe küldött megbízottai: Szatmári György pécsi püspök (későbbi érsek), és Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsai Dorottya. Június második felében érkezhetett a fővárosba, Óbudánál szállt partra. (Szerémi György krónikája szerint „Bakócz Tamás érsek meghalt úrnapja nyolcadán”, azaz június 15-én, és az ő temetése után érkezett meg Mária és kísérete). A jegyes látni kívánta jövendőbeliét, de a király már táborban volt (a déli végeken ebben az évben esett el Szabács, Zimony és Nándorfehérvár) és csak rövid ideig találkozhattak Óbudán.Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György prímás. Budapest, 249

left|65px Magyar királynévá 1521. december 11-én koronázták Székesfehérvárott. Réthelyi (2005) szerint a zágrábi püspök végezte a szertartást, mivel sem a veszprémi püspök, sem az esztergomi érsek még nem volt felszentelve.

Habsburg Mária, Kasztília infánsnője, Ausztria főhercegnője 1522. január 13-án Budán ment feleségül a Jagelló-házból való II. Lajos királyhoz, Magyarország és Csehország uralkodójához, beteljesítve a Habsburg–Jagelló házassági szerződés rájuk vonatkozó rendelkezését.L. Fógel (1917: 111).

A házasságkötéskor 16 éves II. Lajos király és 17 éves Mária királyné rövid ideig tartó házasságából nem születtek gyermekek. Egymásba szerettek, Mária levelei őszinte és mély érzelemről tanúskodnak. Lajosnak különösen jól esett, hogy támaszkodhat feleségére, aki az ország vezetésében is sokat segített neki. Az erélyes kezű Mária szilárdan kiállt férje mellett. Akárcsak Ferdinánd Ausztriában, Mária is a központi hatalmat, az uralkodó személyes tekintélyét igyekezett erősíteni, szemben a helyi oligarchák és a rendek hatalmi törekvéseivel. A magyar király központosító törekvései azonban megbuktak a rendek ellenállásán. A király környezete nem szívelhette az idegen származású királynét. Bornemissza János pozsonyi és budai várnagy saját feleségét kívánta a királyné főudvarmesterének tisztségébe juttatni. Elutasították, ezért intrikálni kezdett a királyné ellen. Híreszteléseit a mohácsi csata után Szapolyai János szolgálatába állt Szerémi György történetíró is felvette krónikájába, az aktuális elvárásoknak megfelelően Máriát „latornő”-ként leírva, aki „a hóbortos Miksa császár udvarából, a szabados szellemű és erkölcsöt nem ismerő németalföldi környezetből” került a magyarok földjére.Szerémi György emlékiratai (Epistola de perditione Regni Hungarorum (Emlékirat Magyarország romlásáról). Az utókorra maradt, hasonló szellemű krónikák szerint a fiatal és tapasztalatlan uralkodópárt csupán a léha szórakozás érdekelte.

A királyné udvartartásának költségei a királyi kincstárt terhelték. Mária királyné legfőbb magyarországi bizalmasa Brandenburgi György őrgróf volt, pénzügyi tanácsokat Szerencsés (Snéor) Imrétől kapott. Szabadabb szellemű németalföldi évei alatt Mária kapcsolatba került a Luther Márton újító nézeteivel. Titokban érdeklődött Luther írásai iránt, de szilárdan megmaradt családjának katolikus hite mellett. Magyarországon ebben az időben királyi rendelettel tiltották Luther műveinek birtoklását, több német földről érkezett prédikátort máglyán égettek meg (pl. Werbőczy István ítéletei alapján).

Cseh koronázás Cseh királynévá 1522. június 1-jén kenték fel. Mindkét alkalommal férje, II. Lajos letette az elmaradt uralkodói esküt, melyet két és háromévesen nem volt alkalma megtenni a koronázásakor. Cseh királyné-koronázás 1458 óta nem történt.

Legközelebbi rokonsági kapcsolat Mária és a férje között

Özvegységben Férje, II. Lajos király az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi csatában életét vesztette. Mária királyné augusztus 30-án Budán tartózkodott, mikor estefelé megérkezett hozzá a csatavesztés híre. Még az éjszaka udvarával elhagyta a várost, és Pozsonyba menekült. Kíséretében volt Thurzó Elek tárnokmester, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Antonio Burgio pápai nuncius és Bornemissza János budai várnagy.L. Solymosi (1981: 361). Kincseit hajóra rakatta, és elindította őket a Dunán Bécs felé. A királyné menekülését látva Buda német polgárai is igyekeztek életüket menteni. Közülük sokat kifosztottak és megöltek. thumb|Habsburg Mária magyar királyné

Szeptember 1-jén Esztergom alatt Kun Pál esztergomi várnagy és katonái megtámadták a menekülő királyné hajóit, a kincses hajót kirabolták, elsüllyesztették, a kísérők egy részét leölték, az udvarhölgyeken és a nőcselédeken erőszakot tettek. (Az interregnum zavaros heteiben számos hasonló tragikus atrocitás történt szerte az országban).Lásd: Nemeskürty István: Ez történt Mohács után

Mária királyné szeptember 3-án Pozsonyba érkezett. A következő hónapokban itt húzta meg magát. Október elején itt fogadta Horváth Gáspárt, Szapolyai János követét, aki a vajda levelét és házassági ajánlatát hozta. Szapolyai a saját királyi hatalmát akarta legalizálni a Habsburg-házassággal. Mária királyné állítólag kacérkodott e házasság gondolatával, de tény, hogy rövid gondolkodás után határozottan visszautasította azt. (II. Lajos holttestét ekkor még nem találták meg).

A Szapolyai és Ferdinánd között a magyar trónért folyó küzdelemben Mária természetesen bátyját támogatta, elsősorban dinasztikus érdekből, de abból a meggyőződésből is, hogy csak a német, magyar, spanyol, olasz és cseh tartományoknak a Habsburgok kezében összpontosuló együttes katonai erejével nyílhat esély a török terjeszkedés megállítására. 1527 februárjában I. Ferdinánd király – Báthori István nádor tiltakozása ellenére – Pozsonyban lakó húgát, Máriát nevezte ki magyarországi helytartójává.

1527. május 6-án bátyja, V. Károly császár német és spanyol hadakkal elfoglalta és kifosztotta Rómát („sacco di Roma”), ezzel Szapolyai elveszítette legfontosabb támogatóját. 1527 júliusában Mária Pozsonyból Bécsbe utazott bátyjához, Ferdinándhoz, aki július 31-én (Itáliából átvezényelt birodalmi csapatok kíséretében) Dévénynél átlépte a magyar határt. Augusztus 15-én bevonult az elfoglalt Buda várába. Szapolyai elmenekült. Az év végére a birodalmi haderő egész Magyarországot elfoglalta, 1527. november 3-án Ferdinándot Székesfehérvárott magyar királlyá koronázták, ezt megelőzően exhumálták a Szapolyai által egy évvel korábban eltemettetett II. Lajos király földi maradványait, és ünnepélyesen újratemették.

Mária királyné ezt követően 1530-ig Innsbruckban és Linzben élt. Elhárította bátyjának, I. Ferdinánd főhercegnek kiházasítási terveit is, aki őt V. Jakab skót királynak vagy II. Frigyes rajnai palotagrófnak szánta.

thumb|left|A Koudenberg (Coudenberg) palota és parkja (1659-ben készült rajzon)

Németalföld kormányzója thumb|left|Mária királyné Binche kastélyában fogadja bátyját, Károly császárt 1549-ben 1530. november végén elhunyt Habsburg Margit főhercegnő, Németalföld királyi főkormányzója, Mária királyné nagynénje. Utódjává V. Károly császár saját húgát, a 25 éves Máriát nevezte ki új főkormányzóvá (régenssé). Az özvegy királyné 1531. január 3-án vette át a németalföldi kormányzói méltóságot, amit csaknem 25 éven át töltött be.

A rábízott országrészt hozzáértéssel és gonddal irányította. Megszilárdította a 17 tartomány központosított igazgatását, a helyi arisztokráciára támaszkodva, de a Habsburg-ház érdekeit képviselve. Fejlesztette a kereskedelmet, utakat építtetett. Kormányzása alatt Antwerpen Európa legnagyobb kikötővárosává fejlődött. Mária megerősítette a tartományok katonai védelmét, főképpen a francia fenyegetés miatt. Uralkodása alatt a déli határvidéken számos új várat építtetett (Charlemont, Phillippeville, és az ő nevét viselő Mariembourg, stb.). Uralkodása alatt fényes helytartói kastélyokat is emeltetett (Turnhout, Mechelen, Binche). 1542-ben Mária csapatai Luxemburg mellett meglepték sógorának, I. Ferenc francia királynak csapatait, és vereséget mértek rájuk.

Mária királyné bőkezűen támogatta a kézművességet és a művészetet. Brüsszeli palotáját egy galéria-szárnnyal bővítette, festmény-gyűjteménye számára. Neves festőket hívott meg udvarába, köztük a velencei Tizianót is. Császári bátyjának, Károlynak bizalmasaként az erélyes kezű, jó tárgyalókészségű Mária többször is közvetítőként járt el a Habsburg-testvérek között, pl. Károly tervezett utódlásának kérdéseiben is.