Salzburg (;bajor és az osztrák nyelvjárásban a szó elején sz hanggal bajorul: Soizbuag) Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják a Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgaut. Északnyugaton Bajorországgal határos. lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnépesebb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felsőausztriai területekre, a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégió központja.
A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született, és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120-30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óvárosa és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt található többek között:
Ausztria legrégibb alagútja (Sigmundstor) Közép-Európa legnagyobb épen maradt középkori katonai építménye (Festung Hohensalzburg) A világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja (Reisszug).
Híres barokk építészetéről, jelentős és gazdag történelméről, különleges elhelyezkedése miatt pedig az Alpok kapujaként és Észak Rómájaként is emlegetik. Ezek miatt 1997-ben Salzburg városának történelmi központja a világörökség része lett.
Földrajza Domborzata bélyegkép|balra|200px|A környező vidék Salzburg a Salzburgi-medence ölén fekszik. A Salzach és a beépítetlen hegyek Európa egyik legzöldebb városközpontjává teszik belvárosát. A belső hegyek közé tartozik a Várhegy (a várral), a Mönchsberg, a Rainberg és a Kapuzinerberg. A várostól délre fekszik a Helbrunner Berg.
A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze található Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, amely innen Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáróhely Maria Plain templomával. A város északnyugaton Bajorországgal határos, itt a Salzach választja el a szomszéd városkától, Freilassingtól.
Korai városfejlődés Salzburg mai területe az újkőkorszak óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, amire i. e. 15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt, és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) Salzburg kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a folyó és a Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum provinciának (a késő római időkben „Ufernoricum”) és egy municipium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.
Városszerkezet és városrészek Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.
Egyesítések a 20. században 1935. június 7-én a tartományi gyűlés törvényt fogadott el „Salzburg tartományi székhely területének bővítéséről”, amelynek hatálybalépésével több környező települést részben vagy egészben a városhoz csatoltak. Ezzel a lakosság lélekszáma 40 232-röl 63 275-re, területe pedig 8,79 km²-ről 24,9 km²-re nőtt.
Az egyesítések második hulláma 1939-ben (már az Anschluß után) zajlott, ekkor csatoltak a városhoz többek között olyan nevezetes, ma idegenforgalmi szempontból jelentős részeket, mint Hellbrunn és Leopoldskron. A város lakosainak száma ezzel 77 170-re emelkedett, területe pedig 1950-re elérte a 65,67 km²-t. Érdekesség, hogy Anif község 1990-ben megtámadta Hellbrunn egykori náci elcsatolását, és visszakövetelte magának, ám sikertelenül.
Éghajlat
Történelem bélyegkép|jobbra|300px|Salzburg a Salzach partjáról bélyegkép|jobbra|300px|Főtér
A kezdetek és a kora középkor Salzburg területe az újkőkor óta lakott. I. e. 15-ben a kis önálló településeket a római Iuvavum város váltotta fel a Salzach partján.
Az i. sz. 5. században a városban már kolostor is volt Szent Péternek szentelve, melyet Salzburgi Szent Rupert szervezett újjá, 700-ban. A Salzburg név először 755-ben szerepelt. 739-től Salzburg püspöki székhely, első székesegyháza 774-re épült föl. 798. április 20-án III. Leó pápa Nagy Károly kérésére érseki rangra emelte a várost.
Érett és késő középkor A város ezután a Keleti Frank Királysághoz tartozott.
A Festung Hohensalzburg vár építését 1077-ben Gebhard érsek kezdte meg, amelyet utódai fejeztek be. Mivel 1076-ban Gebhard az invesztitúraharcban a pápa, 1077-ben pedig az ellenkirály, Sváb Rudolf oldalára állt, a harc befejeződése után hűtlenségéért IV. Henrik száműzte.
1166-ban II. Babenberg Konrád császári beleegyezés nélkül kezdte meg uralkodását Salzburgban, ezért Barbarossa Frigyes hűbéresei porig rombolták a várost, többek között a régi székesegyházban is súlyos károk keletkeztek.
1328-ban az érsek közbenjárásával a város hosszú időre önállósította magát a Német-római Birodalomban. Ettől kezdve az érsekség nagy szabadsággal rendelkezett, és hosszú ideig a Pápai Állam után a legjelentősebb egyházi állam volt Európában. Az 1348–49-es nagy pestisjárány Salzburgban is pusztított, ahogy egész Európában, amiben a város lakosságának harmada meghalt.
1481-ben III. Frigyes német-római császár engedélyezte a városnak a szabad bíró- és polgármester-választást. 1525-ben a német parasztháború elérte a várost, és három hónapra el is foglalták.
Salzburg a barokk korban A barokk kor elején három nagy hatású hercegérsek teremtette meg a mai Salzburg városképének alapjait. Ez a nagy munka Wolf Dietrich von Raitenau (1587-1612), Markus Sittikus (1612-1619) és Paris von Lodron (1619-1653) érdeme. A régi óváros helyén új elrendezésben számos lakóházat, palotát és templomot építtettek, és több nagy tér is ekkor került kialakításra.
1756-ban itt látta meg a napvilágot a város talán legismertebb szülötte, Wolfgang Amadeus Mozart, aki 1769 és 1781 között a helyi érsek szolgálatában állt.
1772 és 1803 között – Franz Josef von Colloredo-Mannsfeld érsek kormányzása alatt – a város a késő felvilágosodás központjává vált. Ő hívott tudósokat és művészeket Salzburgba.
1805-ben a Berchtesgadeni Nagyfejedelemséggel együtt a Habsburg Birodalom annektálta. Ezt követően, októberben francia csapatok szállták meg, majd az austerlitzi csatát követő pozsonyi békeszerződésben, az osztrák területveszteségek ellensúlyozása érdekében Berchtesgadennel együtt a Habsburg Birodalom kapta meg. 1806-ban Salzburgi Hercegséggé alakul és I. Ferenc felvette a salzburgi herceg címet. Az ötödik koalíciós háború után, 1809-ben a wagrami csatát követően a Bajor Királyság fennhatósága alá került. Ezt a schönbrunni szerződés rögzítette.
A salzburgi régió Bajorország és Ausztria közötti sorsát az 1814-es párizsi békeszerződés rendezte. 1816-tól a Salzach folyótól keletre fekvői területek nagyobb részének adminisztrációja Salzburghoz került a felső-ausztriai Linztől, amíg 1850-ben újra nem alakították a Salzburgi Hercegséget.
Első Köztársaság
Az első világháborút és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően Salzburg, az új Német-ausztriai Köztársaság része lett. Ezt a Saint-germaini békeszerződés után az Első Osztrák Köztársaság váltotta fel. 1919-ben tartották az első szabad választást. 1921. május 29-én eredménytelen népszavazást tartottak arról, hogy a város (újra) csatlakozzon-e Németországhoz. A népszavazást a bécsi kormány az Antant nyomására megsemmisítette, mivel tiltotta Ausztriának a Németországgal való bármiféle egyesülést. 1920-ban megalapítják a Salzburgi Fesztivált, ami jelentősen hozzájárult Salzburg zenei világvárossá válásához.
Anschluss
1938. március 12-én Németország magához csatolta Ausztriát. Március 11-én a késő esti órákban a salzburgi nemzetiszocialisták elfoglalták a városházát és átvették a hatalmat. A német hadsereg március 12-én hajnalban vonult be a városba, akiket a salzburgi lakosság örömujjongással fogadott. A Luftwaffe délelőtt 11 órakor Hitler üdvözletét tartalmazó szórólapokat dobtak a város fölé. Még aznap sor került számos salzburgi zsidó, kisebbségi és a náci rezsim más ellenfeleinek a letartóztatására és deportálására.https://www.salzburg24.at/news/salzburg/stadt/der-anschluss-in-salzburg-42674704
Második világháború
bélyegkép|jobbra|250px|Német bevonulás 1938-ban Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, a városban több hadifogolytábort rendeztek be a Szovjetunió és más ellenséges nemzetek foglyai számára. Maxglan városrészében egy cigány fogolytábort építettek. Ez egy munkatábor volt, ami ingyen munkaerőt biztosított a városi iparnak. Az itt dolgoztatott hadifoglyok tették jelentőssé a helyi hadigazdaságot. Salzburgban a Dachaui koncentrációs tábor öt altábora is helyet kapott. A szövetségesek 1944-ben kezdtél meg Salzburg bombázását. A bombázások 7600 házat romboltak le és 550 lakost öltek meg, főleg a vasúti pályaudvar környéki épületeket érintette a bombázások. A város hídjai és a Salzburgi dóm kupolája is megsemmisült. Az óváros nagy része épségben maradt, ennek eredményeként Salzburg egyike azon kevés városoknak, amik az eredeti állapotukban maradt fent. Hans Lepperdinger ezredes megmentette Salzburgot azzal, hogy május 4-én harc nélkül átadta a várost a szövetségeseknek, tudván ha nem így cselekszik, porig bombázzák az egész várost. Az amerikai egységek 1945. május 5-én vonultak be a városba, és ez lett az amerikai megszállási övezet ausztriai központja. Az amerikaiak felszabadították a fogolytáborokat és menekülttáborokat hoztak létre.
Napjaink
A háború utáni években a várost a menekültek nyomorúsága jellemezte. A Marshall-tervnek köszönhetően gyorsan újjáépültek a lebombázott lakóházak és az infrastruktúra is. A lakáshiányt csak fokozatosan tudták új városrészek építésével enyhíteni. 1955-ben az amerikai csapatok elhagyták a várost, miután aláírták Bécsben az Osztrák államszerződést. 1962-ben újjáalakították az 1810-ben feloszlott egyetemet. Az ezt követő időszakban Salzburg a kereskedelem, a vásárok és az idegenforgalom miatt gazdaságilag sikeres és népszerű város lett. Ennek eredményeként 1996. szeptember 17-én az UNESCO Világörökséggé nyilvánította az óvárost.
Népesség
Salzburg lakónépessége 2021. október 31-én fő volt, ami Salzburg (tartomány) össznépességének 27,5%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta fővel nőtt a város lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 2355 ember volt. Salzburg népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2021-ben a város lakónépességének a 12,9%-a 15 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 20,9% volt. 2019-ben a férfiaknál 80,3, a nőknél 85 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. 2025-ben a város lakónépességének 32,6%-a, mintegy személy volt külföldi állampolgár.
Látnivalók bélyegkép|jobbra|300px|Hohensalzburg vára
Hohensalzburg vára