bélyeg|balra|250px|A Bika csillagkép illusztrált ábrázolása
A Bika (latin: Taurus, 15px) csillagkép egyike a 12 állatövi csillagképnek. A téli égbolt egyik meghatározó csillagképe. Nyugaton a Kos, keleten az Ikrek, északon a Perseus és a Szekeres, délkeleten az Orion, délnyugaton pedig a Cet és az Eridanus csillagképek határolják.
Története, mitológia bélyegkép|balra|250px|A Bika csillagkép
A Taurus csillagkép nagyon régi, valószínűleg a rézkorban, vagy talán már a kőkorszakban is ismerték. A müncheni Lajos–Miksa Egyetem tanára, Michael Rappenglück úgy véli, hogy a Lascaux-i barlangban található, i. e. körül készült egyik festmény a Taurus csillagképet ábrázolja. A Taurus jelölte ki a tavaszpontot a rézkorban és a korai bronzkorban (ez volt a „Bika kora"). Az időszámítás előtti 23. században a Plejádok voltak a legközelebb a tavaszponthoz. Bikakultusz volt Mezopotámiában és Krétán is. A görög mitológiában Zeusz egy fehér bika alakjában rabolta el Európét, a föníciai hercegnőt, és Kréta szigetére úszott vele. A csillagképnek köze lehet Héraklész (latin nevén Hercules) hetedik feladatához is: Kréta szigetén megszelídítette a Poszeidón által megőrjített bikát, és az állat átúszott vele Argoszra.
Látnivalók Fényes csillagokat és halmazokat tartalmazó látványos csillagkép. A téli hónapokban lehet megfigyelni, könnyen megtalálható; az Orion csillagkép övét alkotó három csillag vonalának északnyugat felé történő meghosszabbítása elvezet a Bika legfényesebb csillagához, az Aldebaranhoz.
Csillagok bélyeg|jobbra|250px|A Bika és az Orion csillagkép
α Tauri - Aldebaran - Követő, a Bika jobb szeme, narancssárga színű óriáscsillag, a látszólagos fényessége 0,9m, az égbolt 13. legfényesebb csillaga. Előtércsillaga, de nem tagja a Hyádok nyílthalmaznak. η Tauri – Alcyone: 4 komponensből álló, 2,85 magnitúdójú rendszer, a távolsága 440 fényév . Az Alcyone A kékesfehér óriáscsillag. Az Alcyone B és C egyaránt nyolcadrendű fehér törpe, az utóbbi Delta Scuti típusú változócsillag, 1,13 óránként 8,25 – 8,30 magnitúdó között változik a látszólagos fényessége. Az Alcyone D sárgásfehér színű törpecsillag. λ Tauri: négynapos periódusú fedési kettőscsillag, 3,4-4,1 magnitúdó között ingadozik a fényrendje. ν1,2 Tauri: kettőscsillag 3,4m ill. 3,8m fényességű tagjai szabad szemmel is elkülöníthetőek, akárcsak a σ1,2 Tauri 4,8m és 5,1m fényes csillagai. κ Tauri: negyedrendű, a 67 Taurival akár szabad szemmel is észlelhető kettőscsillagot alkot. φ Tauri: 5m-s narancssárga színű óriás, a látszólagos kísérője egy 9m-s csillag, amely kisebb távcsővel már észlelhető. χ Tauri: egy ötödrendű és egy nyolcadrendű kettős, kis távcsővel megfigyelhető.
Mélyég-objektumok Rák-köd (Messier 1): szupernóva-maradvány, erős rádióforrás. Plejádok: szabad szemmel is jól látható, sűrűbb, szép nyílthalmaz, része a Merope-köd is. Hyadok: mintegy 150 csillagból álló, viszonylag nagy területen szétszórt nyílthalmaz az Aldebaran körül.
Források Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, , A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi Kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006,
Megjegyzés
Fordítás
Kategória:Csillagképek