Ács Mihály, névváltozatok: Aács, Aachs (Győr, 1672. február 28. – Bártfa, 1711. február 8.) magyar evangélikus teológiai író, iskolaigazgató. Ács Mihály evangélikus lelkész fia.
Élete
Akadémiai tanulmányait Wittenbergben, Tübingenben és Strasbourgban végezte. Hazájába való visszatérése után Győrött iskolaigazgatóvá választották, később Bártfán működött hasonló tisztségben. Élete vége felé a magyar katonaságnál szolgált mint tábori pap. Irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy édesapja, id. Ács Mihály halála után az ő kiadásában jelent meg Lőcsén annak „Boldog halál szekere" című fontos könyvének második kiadása. (1708)
Művei
Dissertatio de conditore amplitudine et fatis Ninives, quam in academia Argentoratensi... in solenni congressu propugnabit. Strasbourg, 1699. Exercitatio historico-theologica de Catechumenis. Strasbourg, 1700. E siralom földén mennyei haza felé óhajtozó hivek Istenre való magok bizása. Rozsnyó, 1708. (Halotti beszéd telekesi Török István kuruc szenátor fia, Bálint fölött). Magyar Theologia, avagy az igaz és idvességes hitről való keresztényi tudomány... Johann Friedrich König műve alapján. Bártfa, 1709. Novum Pentecostale per quod Ecclesiae Dei Spiritus Sancti dona ordinarie effunduntur. Bártfa, 1709. Theses Miscellaneae in examine autumnali ventilandae. Bártfa, 1709. Aestivus praelectionum catalogus restaurati et pristino nitori restituti gymnasii plagulis daubus in folio edetus. (Bártfa, év nélkül)
Kiadóként: Johann Gerhard Szentséges elmélkedések című művét Zólyomi Boldizsár fordításában újra kinyomatta Bártfán javított kiadásban 1710-ben.
Források
Kategória:Magyar teológusok Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:1672-ben született személyek Kategória:1711-ben elhunyt személyek