balra|250px|bélyegkép|A Légszivattyú csillagkép Johann Bode csillagatlaszában bélyeg|jobbra|250px|A Légszivattyú csillagkép A Légszivattyú (latin: Antlia) viszonylag új keletű csillagkép, a 18. században alkották meg. A Nemzetközi Csillagászati Unió vette fel a 88 modern csillagkép közé. A légszivattyút Észak felől az Északi vízikígyó, más néven a Hydra határolja. Határos csillagképek továbbá a Pyxis, Centaurus, és a Vela.
Története, mitológia A csillagkép neve egy francia csillagásztól, Nicolas-Louis de Lacaille-től származik. (Eredetileg Antlia pneumatica volt a neve, Denis Papin francia fizikus tiszteletére, aki a légszivattyút feltalálta.) Lacaille egy déli útja során 14 csillagképet alkotott meg, melyek leginkább csillagokban szegény régiókat töltenek ki. A csillagképhez nem kapcsolódik mitológia, Lacaille elsősorban tudományos eszközökről nevezte el csillagképeit (lásd továbbá: Circinus, Telescopium stb).
Csillagok A légszivattyú meglehetősen halvány csillagkép. Legfényesebb csillaga az α Antliae, mely egy 4,25m-s vörös óriás, a Földtől való távolsága mintegy 325 fényév. ε Antliae: 4m,6-s csillag ζ1, ζ2 Antliae: hatodrendű csillagokból álló pár, a ζ1 Ant-nak egy további, 7 magnitúdós kísérője is van. ι Antliae: sárga színű, 4m-s csillag. Mélyég-objektumok NGC 2997: Sc típusú spirálgalaxis NGC 3132: Planetáris köd, mely ismeretes még „Nyolckitöréses köd” néven is. Antlia törpegalaxis, a Tejútrendszerhez tartozó törpe szferoidális galaxis, 1997-ben fedezték fel. Irodalom Josef Klepešta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath – Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991,
Fordítás
Kategória:Csillagképek