Anton Bernolák (magyarosan: Bernolák Antal), (Szlanica, Árva vármegye, 1762. október 4. – Érsekújvár, 1813. január 15.) katolikus pap, író, nyelvész; a szlovák irodalmi nyelv megalapítója.
Korai évei Nemesi családból származott, szülei Bernolák György és Timcsák Anna voltak. 1774-től 1778-ig Rózsahegyen járt gimnáziumba. Miután a teológiát Pozsonyban és Nagyszombatban elvégezte, papi pályára lépett. Előbb Cseklész plébánosa lett, és ebből a kis faluból élete vége felé került át Érsekújvárra, ahol lelkész és esperes volt. Már korán elkezdte a szláv nyelvek tanulmányozását; 25 éves volt, amikor megírta Dissertatio című művét.
Fellépése előtt a szlovákok könyveiben a cseh nyelv volt az uralkodó. Az 1780-as évektől kezdve szembehelyezkedett a cseh irodalmi hagyományokkal. Működése nyomán egyre többen vallották, hogy a szlovák önálló nyelv a szláv nyelvcsaládban, nem pedig a cseh nyelv durvább szójárása; ahogy a szlovák nép is különálló egység és nem a cseh nemzet egyik távolabb eső része.
A szlovák irodalmi nyelvért A szlovák irodalom művelésére irodalmi kört hozott létre, amely 1793-ban alakult Nagyszombatra és a Felvidék nyugati vármegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is pártfogókat tudott szerezni, akik műveit szélesebb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fellépéséig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a szlovákot helyezze, és ezzel az irodalmat a szlovák népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez a legközelebb álló nagyszombati nyelvjárást követte, ha pedig a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott.
A későbbiekben egységesülő szlovák irodalmi nyelv már eltért Bernolák nyelvétől. A keményebben hangzó turóc-liptói szójárást fogadta el alapul, s az ő műszavait is használaton kívül hagyták. Emiatt Bernolák működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképpeni szlovák irodalomhoz. Fellépésének köszönhetően a szlovák nép irodalmi önállóságához, s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, amely hűen követte mesterének tanait. Ezeket bernolákistáknak nevezték (köztük a legkiválóbb Holly János költő volt).
Művei Dissertatio philologico-critica de litteris slavorum (Pozsony, 1787). A szlovák irodalmi nyelv alapjait ez a mű fektette le. Grammatica slavica (Pozsony 1787 és 1790. Utolsó kiadása Budán, 1849). Az első igazi szlovák nyelvtan; a nagyszombati szlovák nyelvjárás alapján készült. Később latinból németre fordította Bresztyanszky Antal: Slovakische Grammatik. Buda, 1817 Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat, 1791) Halottas beszéd mellyet néhai Horváth József úrnak, tardoskeddi plébánosnak temetése felett mondott Szlanitzky Bernolák Antal; Weinmüller Ny., Komárom, 1809 Szlanitzki Bernolák Antal: Bé-iktató beszéd fő tisztelendő Szabó Pál úrnak a tardoskeddi plébániának valóságos birtokába-való bé-vezetésekor. Boldog Asszonyhavának 25dikén 1809dik esztendőben; Weinmüllerné Ny., Komárom, 1809 Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Hat kötet. Buda, 1825–1827). Szlovák–cseh–latin–német–magyar szótár. A hatalmas munka halála után jelent meg. Palkovics György esztergomi kanonok nyomatta ki saját költségén, és ahhoz Repertoriumot is írt.
Emlékezete Szobra található Érsekújvárott, Nagyszombatban és Zsolnán Mellszobrai találhatóak Cseklészen, Jattón, Koltán, Pozsonyban több helyen és másutt
Források
Anton Bernolák Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 4. kötet. Visszapillantás / Néhány tanulság c. alfejezet (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
Kategória:Érsekújváriak Kategória:Námesztóiak Kategória:Szlovák költők, írók Kategória:Latin nyelven alkotó költők, írók Kategória:Szlovák nyelvészek Kategória:1762-ben született személyek Kategória:1813-ban elhunyt személyek Kategória:Szlovák katolikus papok