Palermo (szicíliai nyelven Palermu vagy Palemmu; latinul: Panormus; ógörögül: Πάνορμος ; óarabul: بَلَرْم átírva: Balarm ) Szicília régió és Palermo megye legnagyobb városa és közigazgatási székhelye. A Szicíliai (Trinacriai) Királyság egykori fő- és koronázó városa. A város mintegy 2.700 éve létezik, ismert jellegzetes történelmi, kulturális, építészeti örökségéről és egyedi gasztronómiájáról. A várost Kr. e. 734-ben alapították a föníciaiak Sis ("virágok") néven. Ezt követően a hely Karthágó tulajdonába került. Majd az ókori görögök gyarmatává vált a település Panormos néven. Majd Panormus néven a Római Birodalom részévé vált a település, majdnem egy évezredig. 831 és 1072 között az arab megszállás következtében a Szicíliai Emirátus alatt, a terület fővárosává vált a település Balarm néven. Az arabok kiűzését követően a normannok szállták meg a szigetet és tették a Szicíliai Királyság fővárosává, amely 1130-tól 1816-ig létezett.

Palermóban 855.285 fő lakik, az elővárosaival együtt 1,2 millió fős a lakossága. A helyiek magukat palermitani-nak nevezik. A városban az olasz nyelv mellett a szicíliai nyelv helyi nyelvjárását beszélik.

Palermo Szicília kulturális, gazdasági és turisztikai központja. Rendkívül gazdag történelmi, kulturális, művészeti, zenei és gasztronómiai értékekkel és örökséggel rendelkezik. A város építészetében a román, gótikus, barokkAnthony Blunt, Sicilian Baroque. és art nouveau stílus a jellemző. A város legkiemelkedőbb világörökségi helyszíne az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai. Ez pontosan szemlélteti a város történelmét és a különböző civilizációk uralmának nyomait az építészeten.

A város jelenleg számos rehabilitációs és fejlesztési programot visz véghez, hogy az euro-mediterrán övezet egyik legjelentősebb városává váljanak.

A palermói kultúra kiemelten fontos része a római katolikus vallás. A város védőszentje Szent Rozália, akinek tiszteletére minden év július 15-én ünnepséget tartanak a városban. Palermo ismert még zöldség, gyümölcs és halpiacairól, ezek közül három a történelmi városmagban találhatók: Vucciria, Ballarò és Capo.

Földrajza Fekvése

A város egy 100 km²-nyi sík területen fekszik, amit Conca d'Oro (Aranykagyló) néven is emlegetnek. Ezt a területet északkeletről a Tirrén-tenger határolja, a többi irányból hegyek veszik körbe. Ezek közül a 600 méteres Monte Pellegrino a leglátványosabb, ami a város kikötőjétől nem messze, a partvonal mellett található. A hegyen található a Szent Rozália Menedékház.

Éghajlata

Palermóra a meleg, szubtrópusi nyár jellemző (Köppen-klíma osztályozása szerint CSA osztályozás) mérsékelt szezonalitással. A nyarak hosszúak, forrók és szárazak, amely a szubtrópusi magas nyomású légáramnak köszönhető. Eközben a telek rendszerint enyhék, változékony idővel, csapadékkal amely a polárfrontnak köszönhetően. Tavasszal és ősszel kellemesen meleg az idő. Palermo Európa egyik legmelegebb városa, az éves átlaghőmérséklet 18 °C. Az éves napsütéses órák száma 2.530 óra.

Története Őskor Az első emberi települések nyomai Palermo vidékén az őskorból származnak. Ezek egyben Szicília történetének legrégebbi emlékei is. Az Addaura-barlangokban (a Monte Pellegrino oldalába) talált őskori rajzokat 1953-ban fedezte fel Bovio Marconi régész. A rajzok zoomorf alakzatokat, valamint táncoló figurákat ábrázolnak, valószínűleg áldozatot bemutató sámánokat. A barlangokban mezolitikumi, sőt paleolitikumi leleteket (csontmaradványok, eszközök) is találtak.

Föníciaiak és görögök I. e. 734-ben türoszi (mai Libanon területén) kereskedők virágzó gyarmatot létesítettek a Conca d’Oro területén Zîz néven (jelentése virág). Fő kereskedelmi partnerei a sicelek voltak, akikkel azonban többször is háborúba keveredtek. A város egyike volt a Thuküdidész által megemlített három pun városnak (Soluntum és Mothia volt a másik kettő). Ebből az időszakból mindössze egy nekropolisz maradványai maradtak fenn.

A görögök az i. e. 8–7. században érkeztek Szicíliába és alapították meg gyarmataikat. Ellenőrzésül alá került a város is, amelyet Panormosznak nevezték el (jelentése nagy kikötő), köszönhetően annak, hogy a város két folyójának, a Kémoniának és a Papürethosznak a torkolata egy nagy természetes kikötőt alkotott. A városnak két része volt: Palaeopolisz (öreg város), valamint Neapolisz (új város). A lakosság elsősorban a Karthágóval folytatott kereskedelemből tartotta fenn magát.

Római fennhatóság A pun háborúk idején a karthágóiak és a rómaiak egyaránt szerették volna megszerezni. Végül i. e. 254-ben a római flotta megostromolta és elfoglalta a várost. A karthágóiak megpróbálták visszafoglalni, de ezt Quintus Caecilius Metellus római konzul sikeresen megakadályozta és ezzel megszilárdította a Római Birodalom fennhatóságát a városban. A karthágóiak utolsó sikertelen próbálkozása a város visszahódítására i. e. 247-ben volt. Panormus (ahogyan a rómaiak nevezték) praetura rangot, illetve saját pénzverési jogot kapott. A római leletek közül említésre méltók a Piazza Vittorián feltárt paloták romjai értékes mozaikokkal, valamint egy színház romjai. Sztrabón szerint Panormus látta el gabonával Rómát. Vespasianus uralkodása idején a város hanyatlásnak indult. 445-ben az észak-afrikai vandálok, királyuk Gaiseric vezetésével kifosztották. 535-ben Belisarius, abból a célból, hogy visszafoglalja a Nyugatrómai Birodalom elveszített területeit, megostromolta a kikötőt és elfoglalta a várost. A bizánci uralom 831-ig tartott, amikor az aglabidák elfoglalták Szicíliát és Palermót emírségük fővárosává tették.

Szicíliai Emirátus Az aglabidák uralma alatt Szicília és vele együtt Palermo is, ismét virágzásnak indult. Ennek az időszaknak a kiemelkedő építészeti emlékei a Kalsa (a szó arab eredetű: al-Khāliṣa , الخالصة, jelentése: "kiválasztott") nevű negyedben csoportosulnak, ugyanis az emírek saját városnegyedet építettek maguknak a régi város és a tengerpart közé. Egy speciális adó biztosította mind a keresztények, mind pedig a zsidók szabad letelepedését a városban, ez tovább erősítette a város kereskedelmi kötelékeit. A Kalsa negyed egyben az akkori Palermo közigazgatási központja is volt. A Kalsa hamarosan Kairó és Córdoba szintű, európai szinten is jelentős arab településsé vált. A belső viszályok által meggyengített emirátusba 1061-ben hatoltak be a normannok, majd I. Roger vezetésével 1072. január 10-én Palermót is elfoglalták ezzel végleg felszámolva az arabok jelenlétét a szigeten.

Normannok A normannok első intézkedése a kereszténység visszaállítása volt hivatalos vallásként. Palermót a sziget fővárosának tették meg. 1130-ban II. Roger a városban megkoronáztatta magát Szicília királyának. Ekkor az arabok még mindig többséget alkottak a városban és a zsidó közösség is jelentős volt. A mecsetek nagy részét azonban hamarosan keresztény templomokká alakították át. Ennek a kornak a legszebb építészeti emlékei a Martorana-templom, valamint a palotagrófi kápolna, amely az arab, bizánci és normann építészet ötvözésének remeke. Ez idő alatt a Szicíliai Királyság Európa egyik legnagyobb jövedelmű állama volt. Gazdasága az Angol Királyságéval ért fel. A város lakossága ekkor elérte a 150 ezer főt, Európa legnépesebb városává vált, mivel Konstantinápoly ekkor már hanyatlásnak indult.

1194-ben Szicília a Német-Római Birodalom uralma alá került. A német-római uralom alatt megkezdődött a muszlimok kivándorlása és száműzése a szigetről.

Sváb uralom és Anjou-ház VI. Henrik német-római császár és az utolsó normann királyi sarj, Szicíliai Konstancia házassága révén a Szicíliai Királyság a Stauf-ház uralma alá került. A helyi nemesség azonban nem ismerte el az új uralkodót, akit csak 1194-ben koronáztak meg, miután leverte a felkelőket és elfoglalta Palermót. Fia, II. Frigyes Palermót tette meg a Német-római Birodalom fővárosává, ekkor lett a város a korabeli tudomány és művészet egyik európai központja. Az ő uralmukat nevezik a Sváb uralomnak. A császár 1250-ben halt meg, és itt temették el a katedrálisban. Törvénytelen fia, Manfréd követte őt a trónon, előbb mint régens, majd király, aki folytatta apjának kulturális törekvéseit, valamint adminisztratív és politikai reformjait. 1268-ban I. Anjou Károly, aki rokoni szálai révén szintén igényt formált a koronára legyőzte őt, és így a Szicíliai Királyság a francia dinasztia uralma alá került. Ekkor lett a királyság fővárosa Nápoly, ami Palermo számára súlyos csapás volt, és a város hanyatlásnak indult. I. Károly zsarnoki uralma ellen a sziget lakossága 1282-ben fellázadt (szicíliai vecsernye). Az Anjoukat kiűzték Szicíliából, helyükbe az Aragóniai-ház királyai léptek, ezáltal a Szicíliai Királyság kettészakadt. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre. Palermo ismét fővárossá vált.

Az Aragóniai-ház uralkodása idején Palermo életét a befolyásos nemesi családok (Ventimiglia, Alagona és Chiaramante) közötti viszályok jellemezték, akik a sziget nyugati részének ellenőrzését próbálták elérni. Ebben az időszakban épültek fel a pazar nemesi paloták (Palazzo Steri, Palazzo Sclafani). A város ismét virágzott a Genovával, valamint a Spanyolországgal folytatott kereskedelemnek köszönhetően.

Spanyol uralom

Szicíliában 1409-ig az Aragóniai-ház uralkodott. A Nápolyi Királyságot az Anjouk irányították 1443-ig, amikor is V. Aragóniai Alfonz elfoglalta a királyságot és egyesítette Szicíliával. Az újraegyesítés azonban rövid ideig tartott, hiszen még életében a nápolyi trónt fiára I. Ferdinándra hagyta, míg a palermóit testvérére, II. Aragóniai Jánosra. 1492-ben II. Ferdinánd döntésére a reconquista beteljesedésével az Alhambrai-dekrétum értelmében száműzték a zsidókat és később a mórokat a spanyolok által visszaszerzett területekről. Mivel ekkoriban Szicília is spanyol uralom alatt állt, ezért itt is érvényesült a dekrétum. Ezzel egyidőben a Spanyol inkvizíció szicíliai székhelye Palermo lett. A zsidókat és mórokat kényszerítették a keresztény hitre való áttérésre vagy halálra ítélik őket. Palermo zsidó közössége jelentősen csökkent, hisz a legtöbben Calabriába és Nápolyba menekültek az inkvizíció elől, az arabok is elhagyták a szigetet. Vagyonaiakt és ingóságaikat nem vihették magukkal. Palermo lett az alkirályok székhelye.

1494 és 1503 között VIII. Károly és XII. Lajos francia királyok többször is megpróbálták meghódítani a Nápolyi Királyságot, miután az Anjou-ház jogutódjainak tekintették magukat. 1503-tól hivatalosan az Aragóniai-ház uralkodói ültek a trónon, majd 1516-tól a spanyol királyok, akik alkirályokon keresztül gyakorolták a hatalmat. Ez az időszak a magas adók miatt nehéz volt a város lakossága számára, ezt tetőzte, hogy a helyi nemesség egyre nagyobb befolyást nyert egyes területeken.

Bourbonok

1707 és 1735 között a német-római császárok uralkodtak, az ő hatalmuknak Károly parmai herceg inváziója vetett véget. Őt koronázták meg VII. Bourbon Károlyként Nápoly és Szicília királyaként, később III. Károly néven spanyol király lett belőle. 1816-ban Szicília Királyságát és a Nápolyi Királyságot (mindkettő hivatalos megnevezése Szicíliai Királyság volt) a Két Szicília Királyságaként egyesítették, első uralkodója I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király lett, aki 1816-ig IV. Ferdinánd néven Nápoly és III. Ferdinánd néven Szicília királya volt. Az új kettős királyság 1861-ig állt fenn, amikor Giuseppe Garibaldi seregei elfoglalták és egyesítették az újonnan létrehozott Olasz Királysággal.