Felsősebes () község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése Eperjestől 7 km-re keletre fekszik.
Története Területén már az újkőkorban laktak emberek, a bükki kultúra népe.
A települést 1272-ben „Feulsebus” néven említik először. 1300-ban „Fel Sebes”, 1427-ben „Felso Zebes” néven szerepel az írott forrásokban. Az 1427-es adóösszeírásban 30 portával szerepel. Lakói zsellérek voltak, akik mezőgazdasággal, kertészkedéssel foglalkoztak. Egykori várát 1550-ben a felbőszült eperjesiek rombolták le. 1787-ben 75 házában 488 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, Felső Sebes. egygyik Mezőváros, másik tót falu Sáros Várm. földes Ura Gr. Haller Uraság; Szentiványi Uraságnak kastéllya van itten; ’s a’ Sz. Ferentz’ Szerzetebéli Atyáknak Klastromjok; lakosaik katolikusok, fekszenek egymáshoz nem mezsze, Eperjeshez fél mértföldnyire; Ispotállya is van; határbéli földgyeik középszerűek, fájok, legelőjök elég van; piatzok közel.”
1828-ban 110 háza volt 841 lakossal.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sebes (Felső), tót falu, Sáros vmegyében, A. Sebeshez 1/4 órányira: 419 r., 53 g. kath., 8 evang., 9 zsidó lak. Vizimalom. Van itt az erdős hegyek közt egy régi, romokban heverő kősziklára épült vár. F. u. gr. Haller.”
1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
A falunak kőbányája, téglagyára volt.
Népessége
1910-ben 510, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 958 lakosából 940 szlovák volt.
2011-ben 1130 lakosából 1081 szlovák volt.
Neves személyek Bornemisza Zoltán (1851-1927) gyümölcsészeti vándortanár, fatenyésztési felügyelő, állatgyógyász, szakíró, tartalékos hadnagy.
Nevezetességei Római katolikus temploma 1625-ben épült, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelték, belseje 1685-ben készült el. A 18. század végén átépítették.
Jegyzetek
További információk Községinfó Felsősebes Szlovákia térképén E-obce.sk
Kategória:Az Eperjesi járás települései Kategória:Sáros vármegye települései