Az északi faunabirodalom (Arctogea) a Föld négy faunabirodalmának legnagyobbika: felöleli a teljes Észak-Amerikát, Európát, Ázsiát, Afrikát és a környező szigeteket. Tudományos nevét onnan kapta, hogy az északi sarkvidék (az Arktosz) körül helyezkedik el. A délkelet-ázsiai szigetvilágban az ausztráliai faunabirodalomtól (Notogea) a Wallace-vonal választja el, Észak-Amerikában, a mexikói felföld peremén pedig az újvilági faunabirodalomtól (Neotropisz) egy keskeny átmeneti zóna.
Felosztása
Óriási területe miatt állatföldrajzi felosztása a többi birodaloménál jóval tagoltabb. Többnyire négy faunaterületre osztják, azokat pedig faunatartományokra.
1. Afrotropikus faunaterület (Aethiopis) 3 faunatartománnyal:
thumb|Az afrotropikus és a madagaszkári faunaterület
nyugat-afrikai faunatartomány, kelet-afrikai faunatartomány, dél-afrikai faunatartomány.
2. Madagaszkári faunaterület.
3. Orientális faunaterület (indo-maláj faunaterület) 6 faunatartománnyal:
250px|bélyegkép|Az orientális faunaterület elő-indiai faunatartomány, ceyloni faunatartomány, hátsó-indiai faunatartomány, szunda-szigeti faunatartomány, celebeszi faunatartomány, fülöp-szigeti faunatartomány.
4. Holarktikus faunaterület 3 faunatartománnyal: nearktikus faunatartomány, kanadai faunavidék, átmeneti faunavidék, sonorai faunavidék; palearktikus faunatartomány, thumb|250px|A palearktikus faunatartomány euro-turáni faunavidék, mediterrán faunavidék, szibériai faunavidék, belső-ázsiai faunavidék, tibeti faunavidék, kelet-ázsiai faunavidék; arktikus faunatartomány.
Ebben a felosztásban az egyes nagyobb egységek határvonalai többnyire természetesek és viszonylag egyértelműek, az egységek hierarchikus helyzete viszont nem mindig az. Így például több szerző az orientális faunaterületet indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekinti.
Állatvilága
Nagy területe miatt egységes jellemzése gyakorlatilag lehetetlen.
Az emlősök közül jellemzőek: a bőrszárnyúak (Dermoptera), a tobzoskák (Pholidota), a csövesfogúak (Tubulidentata), a nyúlalakúak (Lagomorpha), a szirtiborz-alakúak (Hyracidea), az ormányosok (Proboscidea), a makialkatúak (Lemuriformes), a lajhármaki-alkatúak (Lorisiformes), a koboldmaki-alkatúak (Tarsiiformes), a keskenyorrú majmok, amelyeket éppen ezért óvilági majmoknak is neveznek (Catarrhini).
A madarak közül említendők: a struccfélék (Struthionidae), a pusztai tyúkok (Pteroclidiformes), a csonttollúfélék (Bombycillidae).
A hüllők közül kiemelendők: a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) és a viperafélék (Viperidae).
Endemikusnak tekinthetjük a ma élő farkos kétéltűeket (Urodela).
A halak közül endemikusak a tokalakúak (Acipenseriformes).
A felsorolt taxonokról elmondható, hogy minimális kivételtől eltekintve nem az egész birodalomra jellemzőek, hanem csak egyes alacsonyabb szintű területi egységeiben endemikusak.
A nagy amerikai faunacseréig teljesen hiányoztak a birodalomból az erszényesek (Marsupialia) és továbbra is hiányoznak a kloákások (Monotremata).
Jegyzetek
Források
Koroknay István, 1972: Az állatok nagy képeskönyve. Móra, Budapest, p. 126. Regionális állatföldrajz:Területegységek Lőrinczi Gábor, Torma Attila: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. pp. 172–173. Elérés: 2011.01.22.
Kapcsolódó cikkek
Wallace-vonal
További információk
A Föld faunabirodalmai (térkép)
Kategória:Állatföldrajz