balra|250px|bélyegkép|Coronae Australis bélyeg|jobbra|250px| NASA fotó: a Sagittarius és a Coronae Australis
A Déli Korona (latin: Corona Australis) egy csillagkép.
Története, mitológia A csillagképet Klaudiosz Ptolemaiosz görög természettudós vezette be az 1. században. Az ókori görögök a Nyilas csillagkép (Sagittarius) koronájával azonosították, de a Nyilas lába előtti koszorúnak is vélték. Az ausztrál őslakók mitológiája szerint egy égi kosár, amiből a földre esett egy gyerek, így hozva létre a Tnorala nevű szent hegyet (Gosses Bluff-kráter).
A csillagkép lényegében az Északi korona párja, s déli megfelelője, területén a Tejút közelsége miatt számos érdekes objektum bújik meg. Magyarországról esti órában legjobban szeptemberben figyelhető meg; fényszennyezéstől mentes környezetben, a horizont fölött meglepően határozottan látszik.
Látnivalók Csillagok α Coronae Australis: 4,1 magnitúdójú, 130 fényév távolságra lévő, kékesfehér színű csillag.
Kettőscsillagok ß CrA: 4,1m-s, sárgásfehér, mintegy 510 fényévnyire lévő óriáscsillag. γ CrA: szoros pár, melynek mindkét tagja sárga színű, ötödrendű csillag. A megfigyeléséhez erős nagyítás mellett 100 milliméternél nagyobb nyílású távcső szükséges. δ CrA: 175 fényév távolságra lévő, narancssárga színű, 4,6 fényrendű csillag. ε CrA: fedési változó, 14 órás periódusban 4,7 - 5,0m között változtatja a fényességét. A távolsága körülbelül 100 fényév. κ CrA: kis távcsővel észlelhető, kékesfehér, hatodrendű pár. λ CrA: fehér, ötödrendű csillag, a kísérője kilencedrendű. A megfigyeléshez kis távcső is elegendő.
Mélyégobjektumok NGC 6729 - Valójában ezen a területen több külön katalogizált diffúz ködösséget is felfedeztek, ám ezek mégis egy hatalmas felhőt alkotnak. Az NGC 6729 ennek a felhőnek az egyik legfényesebb része, egy emissziós/reflexiós ködösség; tehát részben a körülötte lévő csillagok fényét veri vissza, részben pedig saját fényléssel is rendelkezik. 25'×20'-es objektum, melyhez csatlakozik pár ívperccel délre az Ic 4812. IC 4812: Ez egy 20'-es fényes reflexiós köd, melyet a HD 176269 jelű 7,0m-s csillag és párja világít meg. SL 40: Egy óriási méretű 110'×28'-es sötét köd, melynek legsűrűbb régiójában találhatóak a fentebb tárgyalt fényes, diffúz ködök. Be 157: 55'×18' méretű sötét köd.
A fentebb említett objektumok együttesen alkotják a csillagkép híres alakzatát, a Hangyász ködöt, a hosszú expozíciós felvételeken remekül kirajzolódik a kis állat, s a Sagittariusban lévő NGC 6723 jelű gömbhalmaz alkotja a hangyák fészkét.
Mamajek 6: A csillagkép területére átnyúlik ennek a hatalmas 5 fok méretű közeli csillaghalmaznak kis része. Ic 1297: Planetáris köd a csillagkép keleti határánál. Fényessége 10,7m, mérete csupán 8"×6", így szinte csillagszerű megjelenésű. NGC 6541 - Egy III osztályú fényes gömbhalmaz a csillagkép délnyugati szegletében. Mérete 13', fényessége igen magas, 6,1m. Ez a csillagkép egyik leglátványosabb objektuma.
Irodalom Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, , A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl. Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, Szabó Sándor: Égabrosz csillagatlasz Messier45.com: Deep-Sky Database
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Csillagképek