balra|250px|bélyegkép|A Tukán csillagkép Johann Bayer Uranometriájában
A Tukán (latin: Tucana) a déli égbolt egyik kisebb csillagképe.
Története, mitológia A Tukán egyike azoknak a csillagképeknek, amelyeket Petrus Plancius vezetett be Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman megfigyelései alapján. Először egy 35 cm átmérőjű éggömbön tette közzé 1597-ben vagy 1598-ban Amszterdamban Plancius és Jodocus Hondius. Csillagatlaszban először 1603-ban jelent meg, Johann Bayer Uranometriájában. A csillagkép Dél-Amerika és Közép-Amerika jellegzetes, vastag csőrű madarát ábrázolja.
Látnivalók Csillagok α Tucanae - Színképosztálya K3III, látszólagos fényessége 2,87m, távolsága 200 fényév.
Kettőscsillag δ Tucanae: 4m-s csillag kilencedrendű kísérővel, a megfigyelése már kis távcsővel is lehetséges. κ Tucanae: két kettőscsillag alkotja a csoportot, a megfigyeléséhez kis távcső is elegendő. HD 5980: az egyik legfényesebb ismert csillag (abszolút fényességét tekintve).
Többtagú rendszer ß Tucanae: hat csillagból álló laza csoport. A két legfényesebb csillag a ß1 és a ß2, a fényrendjük 4m és 5m között van, 27 szögmásodpercre vannak egymástól. Őket mintegy 9 szögperc távolságról kíséri a ß3 Tucanae.
bélyeg|jobbra|180px|β Tucanae
Mélyégi objektumok 47 Tucanae (NGC 104) gömbhalmaz NGC 362 gömbhalmaz Kis Magellán-felhő
Irodalom Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999,
Fordítás
Tukán