Kopernikusz (, , ; Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel reneszánsz csillagász, matematikus, kánonjogász, orvos, pénzelméleti szerző és warmiai kanonok volt. Legismertebb műve, a De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásairól, 1543) a heliocentrikus világkép első részletes, matematikailag kidolgozott kora újkori formája. Rendszere szerint a Föld a többi akkor ismert bolygóval együtt a Nap körül kering, miközben naponta saját tengelye körül is forog, a Hold pedig a Föld körül mozog. A kopernikuszi rendszer a ptolemaioszi világkép alternatívája volt, de még megőrizte az egyenletes körmozgás, az epiciklusok és az égi szférák ókori-középkori matematikai nyelvének több elemét.
Kopernikusz munkája új rendbe illesztette a bolygómozgások értelmezését: a retrográd bolygómozgást, a belső bolygók Naphoz kötött látszólagos mozgását és a bolygók keringési idejének sorrendjét egységesebb rendszerben magyarázta. A heliocentrikus bolygórendszer fizikai és megfigyelési igazolása csak később, Johannes Kepler, Galileo Galilei, Isaac Newton és a későbbi csillagászati bizonyítékok révén teljesedett ki.
Kopernikusz a warmiai székeskáptalan kanonoka volt; egyházi javadalma és hivatali feladatai fontos intézményi és anyagi hátteret adtak tudományos, orvosi és gazdasági tevékenységéhez. Főművét III. Pál pápának ajánlotta, és publikálására több egyházi személy, köztük Nikolaus von Schönberg bíboros és Tiedemann Giese püspök is ösztönözte. A De revolutionibus Kopernikusz életében nem vált egyházi eljárás tárgyává. Az Index Kongregációja 1616-ban, a Galilei körüli viták idején függesztette fel terjesztését javításig.
Élete Származása és ifjúkora Kopernikusz 1473. február 19-én született Toruńban, a Lengyel Királysághoz tartozó Királyi Poroszország egyik jelentős kereskedővárosában. Apja, idősebb Mikołaj Kopernik krakkói eredetű kereskedő volt; anyja, Barbara Watzenrode egy tekintélyes toruńi családból származott. Anyai nagybátyja, Lucas Watzenrode később Warmia püspöke lett, és meghatározó szerepet játszott a fiatal Kopernikusz neveltetésében és pályájának alakulásában.
A Kopernik család eredetét a kutatás többnyire Sziléziához köti, de a család tagjai a 14–15. században több közép-európai városi közegben is megjelentek. Toruń a 15. század végén többnyelvű királyi poroszországi városi közeg volt, ahol a latin írásbeliség, a német városi kultúra és a lengyel királysághoz tartozás egyaránt jelen volt. A korszakra a modern nemzetiségi kategóriák csak óvatosan alkalmazhatók; Kopernikuszt a történeti irodalom rendszerint lengyelországi, illetve lengyel tudósként tartja számon, miközben családi és városi háttere német nyelvű elemeket is tartalmazott.
Apja halála után Kopernikusz és testvérei nagybátyjuk, Lucas Watzenrode gondoskodása alá kerültek. Watzenrode a warmiai egyházi és politikai élet vezető alakja volt, így a fiatal Kopernikusz olyan környezetben nevelkedett, amelyben a humanista tanulmányok, az egyházi adminisztráció, a jog, a latin műveltség és a gyakorlati politika egyszerre voltak jelen.
Tanulmányai Krakkóban és Itáliában Kopernikusz 1491-ben iratkozott be a Krakkói Akadémiára, ahol matematikát, csillagászatot, geometriát, optikát és a korabeli szabad művészetek tárgyait tanulta. A krakkói egyetem a 15. század végén a közép-európai matematikai és csillagászati oktatás egyik jelentős központja volt. Itt ismerkedhetett meg a ptolemaioszi csillagászattal, a bolygómozgások számításával, valamint azokkal a középkori és reneszánsz csillagászati problémákkal, amelyek később saját rendszerének kidolgozására ösztönözték.
1496-ban Itáliába ment, és a Bolognai Egyetemen kánonjogot hallgatott. Bolognában kapcsolatba került Domenico Maria Novara csillagásszal, akivel együtt csillagászati megfigyeléseket is végzett. Novara környezetében Kopernikusz közvetlenül találkozott a ptolemaioszi rendszerrel kapcsolatos reneszánsz kori matematikai és természetfilozófiai fenntartásokkal.
1500 körül Rómába látogatott, a jubileumi év idején. A hagyomány szerint ott matematikai vagy csillagászati előadásokat is tarthatott, bár ennek részletei nem teljesen tisztázhatók. 1501 és 1503 között Padovában orvostudományi tanulmányokat folytatott, majd 1503-ban a Ferrarai Egyetemen kánonjogi doktorátust szerzett. Itáliai évei során a jog, az orvostudomány, a görög nyelv, a matematika és a csillagászat egymást kiegészítő tudományos területekké váltak számára.
Kanonok, orvos és adminisztrátor Warmiában Lucas Watzenrode közbenjárásával Kopernikusz 1497-ben foglalta el a warmiai székeskáptalan fromborki kanonoki stallumát; a tisztséget tanulmányi engedélyek mellett töltötte be, és tényleges warmiai működése 1503 után bontakozott ki. A kanonoki tisztség a székeskáptalanhoz kötődő egyházi javadalom és adminisztratív státus volt. Nem ismert bizonyíték arra, hogy Kopernikuszt pappá szentelték volna; a szakirodalom többsége szerint nem volt felszentelt pap. Kanonokként részt vett a káptalan életében, de tevékenysége nem korlátozódott liturgikus feladatokra: jogi, gazdasági, orvosi és igazgatási munkát is végzett.
bélyegkép|jobbra|A fromborki székesegyház, amelynek káptalanához Kopernikusz kanonokként tartozott
1506 és 1512 között nagybátyja, Lucas Watzenrode püspök közelében, Heilsbergben működött, ahol titkári, orvosi és tanácsadói feladatokat látott el. Orvosi tevékenysége később is jelentős maradt: egyházi személyeket és szegényeket is kezelt. A korszak humanista tudósaihoz hasonlóan nem egyetlen szakterület művelője volt, hanem olyan gyakorlati értelmiségi, akinek munkájában a latin írásbeliség, az orvosi ismeret, a gazdasági adminisztráció és a matematika szorosan összekapcsolódott.
1512-ben meghalt nagybátyja, és Kopernikusz egyre inkább Fromborkhoz és a warmiai káptalanhoz kötődött. Hivatalos feladatai azonban nem szűntek meg. Több alkalommal viselt káptalani tisztséget, gazdasági és igazgatási megbízatásokat kapott, részt vett birtokügyekben, adózási és pénzügyi kérdésekben, valamint a káptalan érdekeinek védelmében. A Német Lovagrenddel folytatott konfliktus idején Olsztyn védelmének megszervezésében is szerepet vállalt.
Kopernikusz Fromborkban és Warmiában saját csillagászati megfigyeléseket is végzett, de főműve nem elsősorban új megfigyelési adatokon alapult. Jelentős mértékben támaszkodott Ptolemaioszra, az antik és középkori hagyományra, valamint korábbi megfigyelési anyagokra; újítása főként ezek matematikai-kozmológiai újrarendezésében állt.
Gazdasági és pénzügyi írásai Kopernikusz nemcsak csillagászként, hanem gazdasági gondolkodóként is ismert. Pénzelméleti írásainak több változata ismert. Korai pénzügyi feljegyzései az 1510-es évek végéhez kapcsolódnak; a porosz pénzreform ügyében 1522-ben is állást foglalt, majd a témát később a Monetae cudendae ratio című értekezésben dolgozta ki részletesebben. A pénzromlásról és pénzverésről szóló írásaiban azt az elvet fogalmazta meg, hogy a rosszabb minőségű pénz kiszorítja a jobb minőségűt a forgalomból. A jelenséget később Gresham-törvényként, illetve történeti összefüggésben Kopernikusz–Gresham-törvényként is emlegetik.
Gazdasági írásai gyakorlati környezetben születtek: a porosz pénzverés, a pénzromlás, a tartományi gazdasági rend és a politikai stabilitás kérdéseire kerestek választ. Írásai azt mutatják, hogy matematikai és arányossági szemléletét gyakorlati igazgatási és pénzügyi kérdésekben is alkalmazta.
Utolsó évei és halála Kopernikusz élete utolsó évtizedeiben Fromborkban dolgozott fő művének véglegesítésén. A De revolutionibus kézirata már az 1530-as évekre nagyrészt elkészült, de a szerző sokáig nem adta ki nyomtatásban. Vonakodásában szerepet játszhatott a szakmai bírálattól való félelem, a rendszer bizonyításának korabeli nehézsége, a körpályákhoz kötődő matematikai pontatlanságok, valamint az a tény, hogy a Föld mozgásának gondolata a kor természetfilozófiájával és egyes bibliai szövegek megszokott olvasatával is feszültségben állt. Kopernikuszt ugyanakkor katolikus egyházi személyek is ösztönözték a publikálásra, és művét pápai ajánlással jelentette meg.
1542-ben Rheticus lipcsei kinevezése miatt a nürnbergi nyomtatás felügyeletét Andreas Osiander lutheránus teológus vette át. A mű 1543-ban, Kopernikusz halálának évében jelent meg. A hagyomány szerint a kinyomtatott példányt halála előtt röviddel kapta kézhez; ez a sokat idézett anekdota Kopernikusz emlékezetének részévé vált, de történeti bizonyossága korlátozott. 1543. május 24-én halt meg Fromborkban.
Művei Korai humanista és gyakorlati írások Kopernikusz első nyomtatott munkája nem csillagászati, hanem humanista jellegű volt: Theophülaktosz Szimokattész görög leveleinek latin fordítása 1509-ben jelent meg. Ez a mű jól illeszkedett a reneszánsz humanista műveltségbe, amelyben a görög és latin irodalom, a filológia és a klasszikus szerzők fordítása fontos szerepet kapott.
Gazdasági és adminisztratív írásai közül a pénzreformmal foglalkozó értekezése a legismertebb. A pénz romlásáról, a pénzverés rendjéről és a stabil értékmérő szükségességéről szóló megállapításai a porosz és lengyel gazdasági viszonyok gyakorlati problémáiból indultak ki.
Commentariolus A heliocentrikus rendszer első vázlatát Kopernikusz a Commentariolus című rövid kéziratban foglalta össze, amely valószínűleg az 1510-es évek elején készült. A kéziratot Maciej z Miechowa 1514-es könyvtárjegyzéke említi először, ami a keletkezés terminus ante quemje.
A mű nem jelent meg nyomtatásban, hanem kéziratos formában terjedt szűk szakmai körökben. Ebben Kopernikusz rövid tételekben ismertette rendszerének fő alapelveit: nincs egyetlen középpontja az összes égi körnek; a Föld középpontja nem a világegyetem középpontja, hanem csak a nehézkedés és a Hold pályájának középpontja; a Föld saját tengelye körül forog és a Nap körül kering; a bolygók látszólagos szabálytalanságai a megfigyelő Föld mozgásából is adódnak; a csillagok rendkívüli távolsága magyarázza, hogy a csillagparallaxis szabad szemmel nem érzékelhető.
A Commentariolus jelentősége abban áll, hogy már tartalmazta a kopernikuszi rendszer vázát, de még nem adta meg a De revolutionibus részletes matematikai apparátusát. A kézirat egyfajta előzetes programként működött: Kopernikusz ebben jelölte ki azt az utat, amelyet később nagy művében kidolgozott.
De revolutionibus orbium coelestium Kopernikusz főműve, a De revolutionibus orbium coelestium 1543-ban jelent meg Nürnbergben Johannes Petreius nyomdájában. A mű hat könyvből áll, és a ptolemaioszi Almagest nagy rendszerező igényéhez hasonlóan részletes matematikai csillagászati traktátusnak tekinthető.
bélyegkép|jobbra|A De revolutionibus orbium coelestium 1543-as nürnbergi első kiadásának címlapja
Az első könyv a kozmológiai alapelveket tárgyalja: a világ gömbszerűségét, a Föld gömb alakját, a Föld mozgásának lehetőségét, a bolygók rendjét és a Nap központi vagy központközeli szerepét. Kopernikusz itt fejti ki azt a gondolatot, hogy a Föld napi forgása magyarázza az égbolt napi látszólagos körmozgását, éves keringése pedig a Nap éves látszólagos útját és a bolygómozgások több fontos jelenségét.
A második könyv a gömbi csillagászat matematikai alapjait adja. A csillagászati koordináták, szögtávolságok, trigonometriai táblázatok és a csillagos ég leírása a későbbi számítások előfeltétele. A harmadik könyv a Nap látszólagos mozgását, az év hosszát, a napéjegyenlőségek precesszióját és a Föld éves pályájához kapcsolódó kérdéseket tárgyalja. A negyedik könyv a Hold mozgását és a fogyatkozások számítását mutatja be. Az ötödik és hatodik könyv az ismert bolygók hosszúsági és szélességi mozgásával, táblázataival és számítási módszereivel foglalkozik.