A fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Ez a levéltetűfaj kistestű és fekete színű. Teste lapított és méretéhez viszonyítva eléggé széles. Az év melegebb hónapjaiban nagy számban figyelhető meg a növények leveleinek az alsó felén és a fiatal hajtás. Mivel sok kultúr- és dísznövényen is megjelenik, kártevőnek számít. Ekkortájt, azaz a nyári hónapokban, mindegyik példány nőstény. Egyszerre, egyazon helyen élhetnek szárny nélküli és szárnyas egyedek is. A szárakon és leveleken keresztül, kiszívja a növények nedveit, ezzel legyengítve azokat, és elősegítve a növényi betegségek terjedését, mint például a Cladosporium, Aureobasidium, Antennariella, Limacinula, Scorias és Capnodium penészfajokat és többféle növényt támadó vírust is. Táplálkozás közben a fekete levéltetű mézharmatot bocsát ki magából; ez is hozzájárul a penészfajok letelepedéséhez. A mézharmatot a hangyák is kedvelik, emiatt hevesen védelmezik a „tulajdonukban” levő fekete levéltetveket. A nyár vége felé, azonban számos ragadozója és élősködője akad, például a Diaeretiella és Lysiphlebus darázsnembéli fajok a fekete levéltetvekbe rakják le a petéiket. E kis fekete állatok a nyárvégén elevenszülők, szűznemzéssel szaporodnak. A gyors szaporodása és kártékony életmódja miatt jelentős károkat okoz a mezőgazdaságban, emiatt az ember kémiai és biológiai fegyvereket vet be ellene. Ősszel a szárnyas egyedek több, más gazdanövényre is átrepülnek, ekkortájt hím példányok is születnek. A párosodásból létrejövő peték áttelelnek.

Előfordulása bélyegkép|balra|250px|Nagy kolónia egy növényszáron bélyegkép|balra|250px|Fekete levéltetű felnagyítva

A fekete répa-levéltetű eredetileg európai és ázsiai származású, de manapság a világ egyik legelterjedtebb levéltetvének számít. Nyugat-Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övein mindenhol megtalálható. Afrikában, Közel-Keleten és Dél-Amerikában, csak a hűvösebb éghajlatokon fordul elő. Elterjedésének a melegebb részein a szűznemző példányok nem pusztulnak el télen, és egész év alatt „szülhetnek”.

Alfajai A „Fauna Europaea” honlap szerint 6 alfaja létezik:

Aphis (Aphis) fabae cirsiiacanthoidis Aphis (Aphis) fabae eryngii Aphis (Aphis) fabae evonymi Aphis (Aphis) fabae fabae Aphis (Aphis) fabae mordvilkoi Aphis (Aphis) fabae solanella

Megjelenése Ennek a kis, puha testű levéltetűnek speciális szúró-szívó szájszerve van, amelynek segítségével kiszívja a növények nedveit. A rovar körülbelül 2 milliméter hosszú. Gumó alakú testén kis fej ül. Testszíne fekete vagy sötétzöld. A legtöbb példánynak nincsen szárnya; a szárnyas egyedek valamivel hosszabbak és karcsúbbak, fejük és torjuk fénylő fekete. A csáp a test hosszának a kétharmadát sem teszi ki. A csáp és a lábak világossárgák, végük pedig fekete. A peterakó nőstény leghátsó lábainak az alsó része megduzzad. A potroh vége felé kis nyúlványok vannak; ezek segítségével viaszos váladékot lövell az ellensége felé. Ezek a nyúlványok kétszer hosszabbak, mint a farok. A nyúlványok és a farok barnásfeketék.

Képek

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Növénytetvek Kategória:Rovarfajok Kategória:Európa ízeltlábúi Kategória:Ázsia ízeltlábúi Kategória:Inváziós fajok Kategória:Növényi kártevők